SOÓS GYÕZÕ (MSZP): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyugodt légkörben folyik az adótörvények vitája, azt hiszem, régen vártuk már ezt a napot, pillanatot. Tulajdonképpen az ellenzéki képviselõk is felszólalásaikban nagyrészt támogatják az adótörvényeket, és támogatásukról biztosítják a kormányt. Én egy ellenzéki képviselõtõl hallottam ezzel ellentétes, 100 milliárdos nagyságrendû forintokat elköltõ javaslatokat, de tõle ezt már megszoktuk, és azt hiszem, nem is nagyon várhatunk mást. Remélem, bízom benne, hogy a nem túl távoli jövõben ismét megélénkülnek majd a viták a parlamentben, de akkor már az adómértékek csökkentésérõl fogunk majd vitázni.
Némi élénkséget váltott ki a helyiadótörvény változtatása. Azt hiszem, ez nem véletlen, hiszen tulajdonképpen ott van alapvetõ, konstrukcionális változás. Azt, hogy együttes vitában tárgyalja a parlament az illetékekrõl szóló törvény módosítását, a gépjármûadó- törvény módosítását és a helyi adókról szóló törvény módosítását, az indokolja, hogy mind a három az önkormányzatokhoz kapcsolódik, úgy, hogy megosztott bevétel, illetve önkormányzati bevétel van belõle.
Jogos - még egyszer hangsúlyoznám: jogos - az a régóta megfogalmazott kívánalom, hogy az adótörvényekben ne legyenek rendszeresen jelentõs és konstrukcionális változtatások, tehát a kiszámíthatóság uralkodjon. Meg kell állapítani, hogy ennek a követelménynek az elmúlt években nem tudtunk mindig megfelelni, de ennek elsõsorban objektív okai voltak. Ebben az évben azonban olyan tervezetek készültek, amelyek ennek a kívánalomnak megfelelnek - erre az államtitkár úr is kitért az expozéjában. Elmondható ez a stabilitás az illetéktörvény módosítása és a gépjármûadó-törvény módosítása kapcsán is.
A helyiadótörvényeknél az iparûzési adó változtatása már olyan, az adóalap számítását érintõ változtatás, amely ugyan hároméves átmenettel, de jelentõs átrendezõdést hozhat a vállalatoknál és az önkormányzatoknál. Itt azonban elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a számítások azt mutatják: összességében a vállalati adóterhek és összességében az önkormányzati bevételek nem változnak, legalábbis jelentõs mértékben nem változnak, és itt az "összeségében"-en van a hangsúly, mert belül azért jelentõs átrendezõdés valósul meg az egyes vállalkozásoknál és az egyes önkormányzatoknál.
Néhány szót elõször az illetéktörvényrõl! Nemrégiben került sor az illetéktörvény átfogó változtatására, a mostani törvény tulajdonképpen a mögöttes jogszabályok változtatását követõ korrekciókat tartalmazza. Ezek közül egyet emelnék ki: a nyugdíjreformhoz kapcsolódó változtatást, tehát azt, hogy a magánnyugdíjpénztár tagjának az egyéni számláján felhalmozott összeg mentes az illeték alól, abban az esetben, ha az örökös a tagsági viszony folytatása mellett azt a pénztárban hagyja vagy más pénztárba viszi át - természetes, azt hiszem, hogy ha az összeget felveszi, akkor az illetékköteles. Azt hiszem, ez egy olyan változtatás az illetéktörvényben, ami nagyon üdvözlendõ, hiszen ösztönöz a takarékoskodásra, és az egyik célunk az, hogy a fogyasztás helyett az egyének is - amennyiben és amilyen mértékben ezt megtehetik - inkább a megtakarításokra törekedjenek. Ezenkívül az illetéktörvényben néhány eljárási illeték kisebb változtatása történik meg, ezekre én most nem kívánok kitérni.
A gépjámûadó-törvény változtatására szintén egy nagyon üdvözlendõ ok miatt kerül sor: ez a környezetvédelmi szempont. E változtatások remélhetõleg hozzájárulnak ahhoz, hogy európai csatlakozásunk idején gépjármûparkunk jobban megfeleljen az Európai Unió környezetvédelmi normáinak. E körben azonban lényeges megemlíteni azt is, hogy a változtatás a gépjármûadónál a kedvezményezettek - tehát akik a környezetvédelemnek jobban megfelelõ jármûveket állítanak majd üzembe - körében csak az 1998. évben mintegy 100 millió forint megtakarítást is fog jelenteni, ez tehát egyfajta adómérséklést is jelent. Arról van szó, hogy a tehergépjármûvek jövõbeni adókedvezménye 25, illetõleg 50 százalékos lesz, attól függõen, hogy a légszennyezésük, illetve zajkibocsátásuk Az euro I-es vagy az euro II-es normáknak felel-e meg.
Egy jelenlegi kedvezmény is változik, mégpedig a katalizátoros személygépkocsik adókedvezménye. Itt gyorsan megjegyzem: a jelenlegi kedvezmény annyiban nem változik, hogy az 1997. december 31-éig üzembe helyezett gépjármûvek most is érvényes adókedvezménye változatlan formában megmarad, tehát nincs szó visszamenõleges változtatásról. Más esetekben viszont 50 százalékos adókedvezményt a szabályozott katalizátorral felszerelt jármûvek kapnak, a nem szabályozott katalizátorral felszerelt személygépkocsik kedvezménye pedig 25 százalékos lesz. Ennyit errõl a két adóról, és akkor az igazából izgalmas - mert nagyobb változást jelentõ - helyi adókról szólnék.
A helyi adóknál az iparûzési adó alapjának a kiszámítása az, ami megváltozik és ami várhatóan még élénk vitákat fog indukálni a parlamentben - mint ahogy ez eddig is történt tulajdonképpen. Lényeges megjegyezni - még egyszer utalnék rá -, hogy ezek a módosítások nem okozzák a vállalkozások adóterheinek a növekedését, és nem veszélyeztetik az önkormányzatok adóbevételeit sem. Azért is fontos ezt megjegyezni, mert Gaál képviselõtársam is utalt rá, hogy az önkormányzatok bevételének mintegy 10 százalékát jelentik már a helyi adók, tehát nagyságrendileg igen komoly összegrõl van szó, és ez a megállapítás összességében igaz - az egyes vállalkozásokra, egyes önkormányzatokra már nem igaz.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szerint a helyi iparûzési adó alapját eredetileg képezõ nettó árbevételt 1993-tól kezdõdõen felváltotta az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítés értékével csökkentett nettó árbevétel. Volt egy újabb változtatás az 1995. évtõl, amely a banki és biztosítási szférában teremtette meg az adóalapot képezõ nettó árbevétel fizetett kamatokkal és kárfizetések összegével való csökkentésének feltételét.
A módosítások az iparûzési adó eredeti, többfázisú bruttó forgalmi adó jellegét egyes nemzetgazdasági ágazatokban - elsõsorban a kereskedelemben - torzították és hozzáadott érték típusúvá alakították. A mostani, a jelenleg hatályos szabályozásban az anyagköltség nem vonható le az adó alapjából, ami a kereskedelmi vállalkozások és a termelõ-feldolgozó vállalkozások között indokolatlan megkülönböztetést okoz, ugyanis a kereskedelemben az anyagköltségnek az árbevételhez viszonyított aránya lényegesen kisebb. Az adóalap szûkülésébõl adódó bevételkiesés ellensúlyozására eredetileg 3 ezrelékes volt a maximális adómérték, ez két lépésben 1,2 százalékra emelkedett. Ezt a szabályozást a termelõkre nézve hátrányos megkülönböztetésnek tartottuk több képviselõtársammal együtt, és már korábban is kezdeményeztük a megváltoztatását. Tulajdonképpen három éve kezdeményezzük ezt a változtatást, erre azonban az elmúlt évben sem került sor - akkor jól elõkészített állapotban volt ez a módosítás, végül a kormány egy évvel ezelõtt nem nyújtotta be a helyiadótörvények módosítását.
(11.30)
A szakértõk egyébként már akkor is megfogalmazták: valóban méltánytalannak tûnik, hogy egyes vállalkozások az árbevétel töredéke után, míg mások a teljes nettó árbevétel után adóznak.
Végül is valóban megfontolt módosításra van szükség - nyilvánvalóan van szükség módosításra -, és ezt az indokolja, hogy az adónem bevételi jelentõsége igen nagy. Az elõbb említettem, hogy a helyi adók az önkormányzati finanszírozásban mintegy 10 százalékos szerepet játszanak, akkor most azt az adatot mondanám, hogy az iparûzési adó pedig a helyiadó-bevételek körülbelül 80 százalékát teszi ki. Tehát a helyi adók közül igazán meghatározó szerepe az iparûzési adónak van.
Az adó alapjának szûkítése az iparûzésiadó-bevételben nagymértékben érdekelt önkormányzatok számra jelentõs bevételkiesést okoz. Az adóbevételhez fûzõdõ érdekek amellett szólnak, hogy az iparûzésiadó- bevétel legalábbis ne csökkenjen, mivel az önkormányzatoknál kiesõ adóbevételt a költségvetés nem tudja pótolni. Emiatt az adóalap szûkítése kizárólag a törvényi adómérték egyidejû emelésével valósítható meg, ami viszont egyes vállalkozók számára az adóteher további növelése miatt hátrányos.
A mostani módosítás lehetõvé teszi a helyi iparûzési adó alapjának anyagköltséggel történõ szûkítését, az adó törvényi felsõ mértékének egyidejû felemelése mellett. Mindez három évre elosztva történik, amely megfelelõ átállási lehetõséget biztosít, vagyis az adó alapját 1998-ban elõször az anyagköltség 33 százalékával, 1999-ben 66 százalékával lehet csökkenteni, és a teljes levonásra majd 2000-ben lesz lehetõség. Ugyanakkor az adó mértékének törvényi felsõ határa 1,2 százalékról 0,3, 0,2 és 0,3 százalékponttal emelkedik, így 2000-ben éri majd el a 2 százalékot.
Az adómérték növelését az teszi szükségessé, hogy az anyagköltség levonhatóvá tétele az adóbevétel 40 százalékos csökkenését jelentené. Tehát a két változtatás nemzetgazdasági szinten változatlan adóterhet jelent, ugyanakkor a gazdálkodókat eltérõen érinti. Tulajdonképpen nem érinti azokat a vállalkozásokat, amelyeknél az árbevételhez viszonyított anyagköltség aránya megfelel az országos átlagnak. A nagy anyag- és energiaigényû ágazatokban - elsõsorban a feldolgozóiparban - tehercsökkenést jelent, és így nem véletlen az sem, hogy a mezõgazdasági bizottság elõadója arról számolt be, hogy a mezõgazdasági bizottság üdvözli ezt a változtatást. Azt hiszem, a vidék Magyarországa is üdvözli, hiszen éppen a vidéki mezõgazdasági feldolgozóüzemek adóterhelése csökkenhet.
A változtatás az önkormányzati adóbevételt is jelentõsen átrendezi. Azokon a településeken, ahol a kereskedelem és a szolgáltatás fejlett, az adóbevétel jelentõsen növekedhet. Az elnyújtott hároméves bevezetés azonban az önkormányzatoknak várhatóan elegendõ felkészülési idõt ad.
Azt hiszem, ez a változtatás gondot fog okozni az egyszeres könyvvitelt vezetõknek, akik nem alanyai a társasági adónak, itt ugyanis nem áll rendelkezésre az anyagköltség, ezért külön analitikus nyilvántartást kell vezetniük. Valószínûsíthetõ hatás az is, hogy a kereskedelemben várható adóteher-növekedés miatt a fogyasztói árak kismértékû növekedése is bekövetkezik. Ez - azt hiszem - egy kedvezõtlen hatása ennek a változtatásnak.
Mindenesetre a kétségtelenül meglévõ hátrányos következmények ellenére a módosítást elkerülhetetlennek tartjuk, és mint korábban is utaltam rá, már az elõzõ évben is szerettük volna megvalósítani.
Ez a változtatás némileg oldja a helyi adóztatásban lévõ ellentmondásokat, azonban nem ad megoldást arra a valós problémára, hogy a már 1996. évben 80 milliárd fölötti helyi adó - az idén ez valószínûleg meghaladja a 100 milliárd forintot - nagyobbik részét az önkormányzatok kisebbik része tudja beszedni, és nem azért, mintha az önkormányzatok restek lennének úgy általában az adókivetésben, hanem azért, mert egyszerûen lehetõségük sincs adót kivetni az önkormányzatok több mint felének.
Tulajdonképpen Budapest és az ország viszonylagosan fejlett régiói és települései azok, amelyeknek lehetõségük van adókivetésre, elsõsorban iparûzésiadó-kivetésre.
Szólni szeretnék még a türelmi idõrõl. A tervezet három évet tartalmaz, de elhangzott, hogy egy év halasztással. Úgy tudom, hogy már a három év is egy kompromisszum eredménye, eredetileg két év bevezetése szerepelt. Azt hiszem, hogy a majdani vitát ehhez mérten kell hogy lefolytassuk, hogy két év legyen-e a türelmi idõ, avagy egy év türelmi idõ, plusz három év bevezetés.
Azt hiszem, még egy változtatást szükséges majd áttekintenünk, ez az egész iparûzési adó és a helyi adó kivetésének lehetõsége, amelyben a kiegyenlítõ mechanizmust nem tartom elégségesnek. Itt elhangzott egy szám 33 milliárd forintról, azt hiszem, ez egy kicsit eltúlzott összeg, mert sem a személyi jövedelemadó-kiegyenlítõ mechanizmus, sem az úgynevezett önhiki ezt a nagyságrendet együttesen nem éri el. Tehát feltétlenül valami kiegyenlítõ mechanizmusnak mûködnie kellene a jövõben. Ezt is szerettük volna már az idén, illetve már tavaly megoldani.
Mindezeket figyelembe véve az MSZP-frakció ezeket a módosító javaslatokat támogatja, és a helyiadótörvény módosításának a vitáját menet közben a parlamentben - és a pártok közötti egyeztetéseket - lefolytatjuk, és remélem, hogy mindenki megelégedésére sikerül majd a kompromisszumos megoldást megtalálni. Tehát a támogatását kérem a tisztelt képviselõtársaimnak is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)