DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az adótörvények tárgyalása most már rendszeresen kapcsolódik a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását megelõzõ idõszakhoz, amit tulajdonképpen nem is lehet kifogásolni, hiszen valamennyi adótörvény a költségvetés bevételi oldalának a támasza.
Tulajdonképpen egyetérthetnénk azzal is, hogy az idõvel való racionális gazdálkodás érdekében bizonyos egyszerûsítések és összevonások alkalmazandók ezen törvények tárgyalásánál. De úgy érzem, hogy nem helyeselhetõ az a gyakorlat, hogy egyszerre hét különbözõ adótörvény-javaslat expozéja hangzik el, ugyanis kiválóan alkalmas ez a fajta elõterjesztés arra, hogy az egyes adótörvények között a különbözõséget, a meglévõ különbözõséget össze lehessen mosni, össze lehessen keverni a különbözõ javaslatok elõírásait. Tehát a Magyar Demokrata Néppárt képviselõcsoportja részérõl szeretnénk kérni, hogy azért mutatkozzék meg valamifajta tagozódás az elõterjesztés során is, mert az, hogy egy önálló expozéban mondja el a minisztérium képviselõje hét különbözõ adótörvény elõterjesztését, álláspontunk szerint nem kívánatos követendõ gyakorlat.
A most tárgyalt törvényjavaslat önmagában három törvényt módosít, három törvénynek a módosítását célozza meg, és tulajdonképpen érthetõ az összefüggés a három törvény között, mert valóban, mint ahogy elõttem szóló képviselõtársam is utalt rá, az önkormányzatok teljes vagy részbeni adóbevételét képezõ törvényekrõl van szó.
Nézzük elõször az illetékekrõl szóló törvényjavaslatot! Helyeselni lehet, hogy megjelent a kedvezményezetti körben a magánnyugdíjpénztár, illetve a magánnyugdíjpénztárakban elhelyezett befektetések, arra az esetre, hogyha az örökös nem kívánja az ott felgyülemlett megtakarítást készpénzben felvenni, hanem ez a továbbiakban is a magánnyugdíjpénztárban elhelyezett vagyonrész lesz.
(11.50)
Tehát ilyen esetben egyetértünk azzal a törvényjavaslatban szereplõ kedvezménnyel, hogy nem képezi az öröklési illeték tárgyát a magánnyugdíjpénztáraknál elhelyezett, felhalmozott összeg. Ugyanakkor szeretnénk javasolni a kormánynak, hogy indokolt volna ennek a kedvezményezetti körnek a kiterjesztése a további önkéntes pénztárakra, ahol valóban a befizetések hasonló jellegû megtakarítási céllal történnek, és ugyanezzel a feltétellel, hogy amennyiben az ott elhelyezett pénzt az örökös nem váltja ki, nem veszi magához, ugyanúgy mentesülhessenek az öröklési illeték alól.
Az illetékek vonatkozásában azok a kedvezmények, amelyek a törvényjavaslatban megfogalmazásra kerültek, tulajdonképpen bírják egyetértésünket. Itt egyetlen egy dologra szeretnék utalni, a 9. § nagyon szûk rendelkezésére, amelyik az illetéktörvény mellékletét módosítaná, és itt több okirati illetéknek a felemelésére kerül sor.
Részben indokolt az, hogy mondjuk egy magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás illetékét 1000 forintra emeljék, ugyanilyen indokolt álláspontunk szerint az, hogy a külföldiek ingatlanszerzésével kapcsolatban 10 ezer forintos illeték kerüljön megállapításra.
Ugyanakkor két olyan tétel van, amelynél az okirati illeték emelését nem tartjuk indokoltnak és méltányosnak. Az egyik a névváltoztatás illetéke. Ha a Pénzügyminisztériumban utánanéznek, nem hiszem, hogy ez egy olyan gyakori esemény ma Magyarországon, ami miatt érdemes volna okirati illetéket emelni, illetve hogy ez az emelés számottevõ bevételt jelentene majd a költségvetésnek. Ugyanez vonatkozik az adó- és értékbizonyítványok kiállítására vonatkozó okirat illetékére. Álláspontunk szerint teljes egészében elegendõ a korábban meghatározott 1000 forintos illeték. Egyrészt azért, mert ha belegondolunk, az adó- és értékbizonyítvány, tulajdonképpen egy majdnem felesleges okirat, ugyanis ezt be kell szerezni, de a továbbiakban ennek semmi hatálya nincs, mert az illetékhivatal külön Brtékbecslés alapján fogja majd a forgalmi illetéket megállapítani. Tehát egyrészt kötelezzük a polgárokat arra, hogy ilyen okiratot szerezzenek be, nyújtsák be a szerzõdéssel együtt az ingatlan értékét bizonyító okiratot, ugyanakkor a továbbiakban ennek a joghatálya erõsen kétséges.
A helyi adókról szóló törvény módosításával kapcsolatban csak támogatni lehet az olyan elképzelést és az adók letisztítására irányuló szándékot, amikor az anyagköltség kikerül az iparûzési adó adóalapjából. Itt egyetlen egy kérdés van csupán, hogy az a százalékos kulcsemelés, ami ezzel együtt a másik oldalon megjelenik, mit fog majd végül eredményezni, mert azt hiszem, azzal mindenki tisztában van, hogy az elkövetkezendõkben egyes termékek anyaghányada lényegesen meg fog nõni.
Ugyancsak a helyi adók vonatkozásában szeretném még jelezni azt, hogy tulajdonképpen a törvény eredeti célja az, hogy az önkormányzatoknak biztosítson egy olyan bevételi lehetõséget, amit a központi adókból nem tud elérni. De amikor a törvény meghatározza azt, hogy milyen jellegû helyi adók vethetõk ki, akkor tulajdonképpen köti is az önkormányzatok kezét e tekintetben. Én úgy érzem, hogy a helyes adópolitika az lenne, ha növekedne a helyben beszedett és helyben maradó adók mértéke, szemben a központi adókkal.
Itt volna tulajdonképpen egy javaslatunk, amit megfontolásra szeretnénk ajánlani az adótörvény vonatkozásában. Aki a fõvárosban és a nagyobb városokban él, tudja, hogy az ebtartók milyen kellemetlenséget tudnak okozni az egész lakosságnak, és több önkormányzat jelzi, hogy egyetlen egy probléma van a helyi adók kivetése tekintetében: az ebadót nem tudják bevezetni, miután erre a törvény felsorolása nem ad számukra lehetõséget.
A harmadik törvényjavaslat a gépjármûveket, illetve a gépjármûadót érinti. Szeretném jelezni, hogy egyetértünk a környezetszennyezés tekintetében a kisebb szennyezést produkáló gépjármûvek adókedvezményével. Ugyanakkor nem tartjuk helyes megoldásnak azt, hogy a gázüzemû autók tekintetében csak kizárólag a gázüzemmel mûködõ autók kapnák meg ezt a kedvezményt, ugyanis ez teljesen életszerûtlen. Addig, amíg ilyen különbségek vannak a cseppfolyós és a folyékony üzemanyag árai között, addig teljesen természetes az, ha valaki ezt az átalakíttatást vállalta, és a plusz költségeket kifizette, akkor nem fogja az autóját az egyébként drágább üzemanyaggal üzemeltetni. Tehát itt szeretnénk olyan módosító javaslatot elõterjeszteni, hogy a gázüzemre átalakított autók kapják meg ezt az adókedvezményt, ugyanis ezek majdnem teljes egészében a környezetbarát cseppfolyós gázüzemanyaggal közlekednek.
Ugyancsak egyetértünk a törvényjavaslat azon rendelkezésével, amelyik az önkormányzatokat hozza részben kedvezõbb helyzetbe, illetve talán mondhatnánk úgy, hogy a mulasztásukat igyekszik pótolni, amikor arról rendelkezik, hogy ha az adott évre vonatkozóan nem állapítják meg a törvényi minimumnál magasabb adómértéket, akkor nem a törvényi minimumot, hanem az elõzõ évben megállapított adómértéket kell alkalmazni. Valószínû, hogy több feledékeny vagy éppen az adott év eleji kezdési idõszakban több munkával ellátott önkormányzat terheit csökkenti, illetve olyanfajta biztonságot ad, hogy nem kell nekik azzal számolni, hogy ha nincs még kész az adott évre vonatkozó helyi rendeletük, akkor csak a törvényben foglalt minimumot vethetik ki.
Mindezeket egybevetve az itt elõterjesztett három törvényjavaslat többnyire kimozdulást mutat a korábbi adótörvények logikájából, és tartalmaz több olyan kedvezményt, amivel egyet lehet érteni, és ezeknek a kedvezményeknek a körét, ahol ez teljes mértékig indokolt az általam elmondott esetekben, szeretnénk tovább bõvíteni, és ehhez módosító indítványokat kívánunk elõterjeszteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)