DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Én az illetéktörvény módosítására elõterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatosan szeretnék megosztani önökkel néhány gondolatot.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az illetéktörvény módosítása, mint önök azt tudják, mindössze 9 paragrafusból áll, kis terjedelmû módosítás, és ami a lényeges, nemcsak a paragrafusok számát illetõen lehet ezt elmondani, hanem a tartalmat illetõen is elmondható, hogy nincs alapvetõ változtatás, mivel túlnyomó részt a mögöttes jogintézmények változását követõ kisebb korrekciókról van szó az illetéktörvény módosításában. Én ezt, tisztelt Ház nagyon nagy eredménynek tartom, hiszen ez azt jelenti, hogy hosszú évek után végre eljutottunk oda, hogy mindössze az illetéktörvény úgynevezett karbantartásával kell foglalkoznunk, nem pedig alapvetõ módosítások, illetve az illetékkulcsok változtatása képezi a jelenlegi vita tárgyát. Álláspontom szerint a forgalmi viszonyok zavartalansága és az elõrelátás szempontjából rendkívül kívánatos, hogy az adó- és illetékszabályok kiszámíthatók és stabilak legyenek.
(12.00)
Én nagyon örülök, tisztelt Ház, annak, hogy az illetéktörvényrõl végre elmondható az, hogy az elmúlt évek állandó változtatásai után úgy tûnik, fölvette a kiszámíthatóság formáját, és nagyon remélem, hogy ez nem egy átmeneti állapot csupán, hanem a jövõben ez a most elõálló jó tulajdonsága hosszú távon meg is marad az illetéktörvénynek.
Tisztelt Ház! Most rátérve egy-két tartalmi kérdésre, rendkívül örülök annak például, hogy a módosítás erõsíti a bûncselekmények áldozatainak a jogérvényesítési lehetõségét. A személyek életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti igény esetén ugyanis az eddigi illetékfeljegyzési jog helyett teljes költségmentesség kedvezményét tervezi bevezetni a kormány. Ez azt jelenti, tisztelt képviselõtársaim, hogy nemcsak az illeték elõzetes, hanem a teljes megfizetése alól mentesülnek a felek, függetlenül attól, hogy mi lesz a kártérítési per végeredménye.
Tisztelt Ház! Én és a Szabad Demokraták Szövetsége rendkívül fontosnak tartjuk az áldozatvédelem kérdését, a sértettek jogainak, jogérvényesítési lehetõségeinek az erõsítését. Tudjuk nagyon jól, hogy a bûncselekmények sértettjei között természetszerûen túlnyomórészt természetes személyek találhatók, és a büntetõeljárás következményeként az emberek nemcsak akkor érzik azt, hogy az igazság helyreállt, hogyha megbüntették az elkövetõt, és az államnak a büntetõigénye érvényesült, hanem ugyanilyen fontos az, hogy a sértett is hozzájusson ahhoz, hogy a kárát megtérítsék, és olyan lehetõségek álljanak rendelkezésére, amelyek érvényesítésével eljuthat erre a szintre.
El kell mondani, sajnos, hogy jelenleg is a büntetõeljárásban a sértetti jogok mintha háttérbe szorulnának. Természetesen ezek erõsítését a jelenlegi kormány célul tûzte ki, s a tanúvédelem területét illetõen és a sértettvédelem területét illetõen már több praktikus módosításra is sor került. De ahhoz, hogy ez a terület jogilag is európai szinten rendezõdjék, ehhez tulajdonképpen a büntetõeljárásnak a kilátásba helyezett, nagy volumenû újraszabályozására van szükség. Én most nem is errõl a területrõl szeretnék beszélni, hanem arról, hogy nagyon praktikus segítséget jelent ez a látszólag apró, de mégis nagy horderejû módosítás az illetéktörvényben, ami - újra hangsúlyozom - az illetékfeljegyzési jog helyett a teljes költségmentesség kedvezményét adja meg azoknak, akik a bûncselekmény áldozataiként, sértettjeiként vagy azok képviseletében kártérítést érvényesítenek.
Tisztelt Ház! Ez a probléma olyannyira napirenden van, hogy maga az országgyûlési biztos is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a jelentésében a kormány feladatául tûzte azt, hogy a kormány készítse elõ és terjessze be a parlamentnek az áldozatok kárenyhítését célzó törvényt. Nem tudom, hogy ennek a munkálatai hol tartanak. Én csak azért említettem meg ezt az állampolgári biztosi felhívást, mert ezzel is alá szeretném támasztani azt, hogy ez egy olyan terület, ahol sokat kell tenni az elkövetkezendõ idõben azért, hogy a polgártársaink igazságérzete kielégüljön, helyreálljon.
Ami mármost az illetéktörvénynek egyik jellemzõjét és általában az illetékjogszabályok jellemzõjét jelenti, hogy ezeknek az illetékkel kapcsolatos rendelkezéseknek a segítségével elérhetõ az, hogy a polgárok olyan törekvései, amelyek bizonyos, állam által támogatott célok megvalósítását szolgálják, indirekt, azaz közvetett kedvezményt élvezzenek, magyarán, ne kelljen utánuk fizetni legalább, hogyha az állam nem tud adni ilyen célokra forrásokat, nem tud külön forrásokat biztosítani, akkor legalább ne adóztassa meg, ne vonja el illeték formájában az államilag helyeselt célok iránti törekvéseiket. Nagyon fontosak álláspontom szerint ezek a közvetett eszközök.
Így nagyon sikeresnek bizonyult például az a módosítás, amit a múlt évben eszközöltünk, ami kimondta azt, hogy a lakásszövetkezetet a tagjával, valamint a társasház közösségét a tulajdonostárssal szemben üzemeltetési, illetve közös költség megtérítése iránt indított eljárásban megilleti az illetékfeljegyzési jog. Ez bevált, az elmúlt év során nagyon praktikus és nagyon hasznos segítséget jelentett, és álláspontom szerint ugyanilyen praktikus segítséget fog jelenteni az elõzõekben említett, sértettek kárenyhítését, kártérítését lehetõvé tevõ és megkönnyítõ módosítás. Álláspontom szerint jobban, és sokkalta nagyobb odaszánással kellene megközelítenünk ezeket a közvetett formáit a pénzügyi támogatásoknak, hiszen ezáltal tulajdonképpen nem kell a költségvetésnek odaállnia a direkt pénzügyi kedvezményekkel a polgárok mögé, hanem közvetett módon könnyítheti meg a jogérvényesítésüket.
Éppen egyébként, ha már a társasházaknál tartottam, ezt szolgálta az a módosító indítványunk a társasházi törvényhez, amelyben lehetõvé kívánjuk tenni, hogy a társasházak azon bevételei, amelyeket a társasházak fölújítására vagy karbantartására fordítanak, adómentességet élvezzenek. Ez is egyfajta közvetett segítségnyújtás, és a közvetett segítségnyújtás számos csatornája található meg az illetéktörvényben is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon fontosnak tartom például az illetéktörvénynek a mostani módosításában azt az elõírást, amely szerint azok, akik a magánnyugdíjpénztárba helyezett összeget megöröklik, illetékmentességet élveznek akkor, hogyha ezt az összeget továbbra is bent tartják a magánnyugdíjpénztárban, magyarán, ha a megtakarításokat tartják szem elõtt a pénz felélésével szemben.
Van itt egy-két kisebb volumenû kérdés is, amelyrõl majd inkább a részletes vitában kívánnék szólni, így például az egyéni ügyvéd egyszemélyes ügyvédi irodává történõ átalakulásával kapcsolatos vagyonszerzést illetõ illetékmentességrõl. Már most elõrebocsátom, hogy ezt mindenféleképpen kiterjeszteni javasolnám akkor is, hogyha nem egyszemélyes ügyvédi irodává alakul át az egyéni ügyvéd, hiszen itt nem valódi vagyonszerzésrõl van szó, hanem arról van szó, hogy a már leadózott vagyont forgatja bele az ügyvéd egy más, megváltozó iroda formájába. Álláspontom szerint ennek a kedvezménynek mindenféle átalakulásra ki kellene terjedni. De errõl majd részletesebben a részletes vitában kívánok szólni.
Mindent összegezve (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), tisztelt Ház, támogatjuk az illetéktörvény módosítását, és elfogadásra ajánljuk az Országgyûlésnek.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)