KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben idehaza és külföldön folytatott nemzetközi tárgyalások lehetõséget adnak néhány következtetés levonására Magyarország, a magyar külpolitika lehetõségeinek megítélésével kapcsolatban.
Fontos tapasztalat, hogy valamennyi partnerünk a NATO, majd az Európai Unió leendõ tagjaként kezel bennünket; az Egyesült Államok és más NATO-országok kormányai a partnert megilletõ figyelmen túl most már a szövetségesnek kijáró bizalmat, nyíltságot tanúsítják irányunkban. A többi ország is növekvõ fontosságú partnerként kezel bennünket. A gazdasági élet vezetõi a korábbinál nagyobb biztonságot nyújtó befektetési célországnak tekintik Magyarországot ez a magyarázata annak, hogy meggyorsult a külföldi tõke beáramlása.
Szorosabbá vált az együttmûködés a NATO-ba az elsõ körben bekerülõ három ország között. A miniszterelnökök, a külügyminiszterek, a védelmi miniszterek találkozói megerõsítették az erre irányuló szándékot, a három ország diplomáciai vezetõinek Washingtonban az elmúlt héten elsõ alkalommal tartott közös lobbyzása pedig a megvalósítás lehetõségét bizonyította.
Fontos tapasztalat, hogy a NATO és az Európai Unió vezetõi elégedettek a csatlakozásra történõ magyarországi felkészültséggel. Változatlanul nagyra értékelik külföldi partnereink Magyarország szomszédsági politikáját, a párbeszédre, a tárgyalásra, a megegyezésre, az együttmûködés bõvítésére irányuló magyar törekvést. Minden tárgyalópartnerünk kiemelte, kiemeli a magyar-román viszony példamutató alakulását. Többen - így az ENSZ fõtitkára - elismeréssel szóltak arról, hogy Magyarország tárgyalási és megállapodási készségének megerõsítésével reagált a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésére. Nagyra értékelik Magyarország részvételét a regionális együttmûködési formákban, a boszniai béketeremtésben és összességében Magyarország hozzájárulását a térség biztonságához és stabilitásához. Mindez különösen fontos, mert a délszláv válság tanulságaként ma a világ fokozott érzékenységgel figyeli a térségben a nacionalista, a stabilitást veszélyeztetõ jelenségeket, lépéseket, megnyilatkozásokat.
A tapasztalatok szerint az európai NATO-államokban ésKanadában nem várhatók leküzdhetetlen problémák a NATO-bõvítés, a három ország csatlakozásának ratifikációja során, és az Egyesült Államok szenátusában is elérhetõ a bõvítés ügyében a kétharmados többség, ha azok a szenátorok, akiknek kételyeik vannak, meggyõzõ választ kapnak ezekre. És ebbõl a szempontból fontos, hogy az amerikai kormányzat megítélése szerint eredményes és hasznos volt a három ország közös lobbyzása Washingtonban. A szenátus egyébként gyors ratifikálásra készül: holnap megkezdõdnek a meghallgatások Madeleine Albright külügyminiszterrel a szenátus elõtt, és húsvét elõtt meg kívánják tartani a zárószavazást a ratifikáció kérdésében.
És ezzel függ össze, tisztelt Ház, a magyarországi népszavazás ügye. Egyre nyilvánvalóbb, hogy igen szoros a NATO-bõvítés, a három ország csatlakozásának menetrendje, ami nem teszi lehetõvé a népszavazás bármilyen okból történõ halasztását. Ez azzal a kockázattal járna, hogy kimaradunk a bõvítés elsõ körébõl.
De természetesen az idõpontnál is fontosabb a népszavazás eredményessége, illetve eredménye. Ha kudarccal végzõdne a népszavazás, az nemcsak Magyarország NATO-tagságát akadályozná meg, de kétséget támasztana Magyarország egész euro-atlanti elkötelezettsége iránt, ez pedig az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkat is kedvezõtlenül befolyásolná, és negatív hatást gyakorolna a NATO egész bõvítésére, Közép-Európa csatlakozására hiszen Szlovákia után egy második kudarc azt mutatná, hogy az euro-atlanti integráció ügye nem élvezi Közép-Európában a lakosság többségének támogatását.
Ha viszont a választók meggyõzõ többsége részt vesz, és igennel szavaz, az azt jelzi, hogy Magyarországon az euro-atlanti integráció nemcsak a kormány, nemcsak a parlamenti pártok ügye, hanem a lakosságé is, és ez kedvezõen hatna a ratifikálásra is. Ehhez az szükséges, tisztelt Ház, hogy az ellenzék ne csupán szavakban, a nyilatkozatok szintjén, de konkrét magatartásával is erõsítse, ne pedig gyengítse az eredményes, a NATO-csatlakozás mellett nagy többséggel állást foglaló népszavazás esélyeit. Rövidlátó, önsorsrontó magatartás a NATO, az euro-atlanti csatlakozás ügyét pártpolitikai, választási megfontolásoknak alárendelni, hiszen a tét sokkal nagyobb, minthogy melyik párt hogyan szerepel jövõre a választásokon. A tét Magyarország biztonsága, stabilitása, fejlõdése - Magyarország jövõje.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)