GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Lendületes elsõ félév a gazdaságban; tíz év után érzékelhetõ növekedés; csökkent a külsõ adósság; csökken a fizetési mérleg deficitje (Dr. Torgyán József: Németországban?); kinn a gödörbõl.
Ilyen és ehhez hasonló címekkel kommentálják a gazdasági napilapok, a gazdasági sajtó azokat a híreket, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal közzététele alapján a magyar gazdaság elsõ féléves teljesítményét mutatják be. Itt nem kérdõjelek vannak, hanem állítások, hölgyeim és uraim! (Gyimóthy Géza: Az áremelkedéseket is fölmutathatta volna, a megemelt árakat!) A magyar gazdaság teljesítményérõl jelentek meg ezek a hírek. Tulajdonképpen napirendre is térhetnénk efölött, hiszen látjuk, hogy a gazdasági sajtó teszi a dolgát, tájékoztatja az állampolgárokat ezekrõl az adatokról.
Ami miatt mégis úgy éreztem, hogy itt, a napirend elõtt érdemes szóba hozni ezeket a kérdéseket: az elmúlt három évben nagyon sokan, nagyon gyakran hozták ide a parlamentbe ezeket a kérdéseket, és nagyon eltérõ vélemények fogalmazódtak meg.
Három évvel ezelõtt azt hallottuk az ellenzéki Fidesz kritikájában, hogy a legnagyobb baj, hogy a kormány halogatja, késlekedik meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek népszerûtlenek ugyan, de a magyar gazdaság rendbetételéhez elengedhetetlenül szükségesek. Késõbb, amikor a kormány megtette ezeket a lépéseket, amelyek népszerûtlenek voltak ugyan, de elengedhetetlenül szükségesek, akkor az ellenzéki vélemények gyorsan megváltoztak. Hallhattunk itt sok kifejezést, a gyenge hazaárulózástól a kedves idegenszerûségig, a kormány munkájának értékelésére.
A legutóbbi idõkben, amikor már nyilvánvaló volt a gazdaság minden korábbit meghaladó jó teljesítménye, akkor átalakultak ezek a bírálatok, és arról hallottunk, hogy igaz ugyan, hogy a gazdaság mutatói jók és egyre jobbak, de milyen áldozatok árán érte el ezt a társadalom, érdemes volt-e ezeket az áldozatokat meghozni.
Nézzük elõször is, hogy mit mutatnak az adatok. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a gazdaság hosszú idõ után, idén az elsõ félévben 3,2 százalékkal növelte a teljesítményét, úgy, hogy ez a növekedés gyorsult, a második negyedévben 4,3 százalékos volt. A beruházások, ami a gazdaság fejlõdésének motorja, 9,1 százalékkal nõttek, szintén gyorsuló ütemben, hiszen a második negyedévben 13,5 százalékos növekedés volt. Az export 21,7 százalékkal, minden korábbinál gyorsabban bõvült, az import csak 20,6 százalékkal. Tehát nem voltak igazak, megalapozatlanok voltak azok az aggodalmak is, amik az egyensúlyvesztés veszélyérõl beszéltek, az export gyorsabban bõvül, mint az import. Az ipari termelés az elsõ hét hónapban 7,9 százalékkal bõvült, ezen belül a gépipar 52,8 százalékkal. Hölgyeim és uraim, minden korábbit meghaladó mértékû javulás ez.
Mi történt közben az egyensúlyi pozíciókkal? Látnunk kell, hogy olyan módon ment végbe a gazdaság növekedése - és ebben szintén példátlan az elmúlt fél év gazdasági teljesítménye -, hogy közben nem romlottak a gazdaság egyensúlyi mutatói, sõt, kifejezett javulást mutattak ezen a téren is. Azok, amiket már idéztem - csökken a fizetési mérleg deficitje, csökkent a külsõ adósság -, pontosan mutatják ezeket a tényeket. A fizetési mérleg hiánya 300 millió dollárral csökkent a tavalyi év hasonló idõszakához képest az elmúlt hét hónapban. Tehát nemhogy romlott volna az egyensúly, hanem egy növekvõ GDP mellett kisebb hiány keletkezett a gazdaságban.
Eközben ebben az évben változás történt abban a tekintetben is, hogy a munkanélküliség csökkent, a munkanélküliség mértéke tavaly augusztushoz képest több mint 30 ezer fõvel csökkent - tehát a munkanélküliek száma. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságilag aktív népességhez képest 11,1 százalékról 10,4 százalékra csökkent a munkanélküliség, miközben a reálkeresetek 7-8 százalékos mértékben növekedtek.
Mi miatt kellett tehát az áldozatot meghozni, hölgyeim és uraim? Szeretném világossá tenni, hogy az az áldozat, amit ezért meghozott a lakosság, valóban szükséges volt. De nem azért volt szükséges, mert a stabilizációra sor került, azért volt szükséges, mert 1992-ben olyan gazdaságpolitikai fordulat következett be, ami drasztikusan rontotta (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a gazdaság egyensúlyi mutatóit, és ezért volt minden korábbit meghaladó mértékû áldozatvállalás... (Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját, majd ismét jelzi az idõ leteltét.)