DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képtelen állításoktól sem mentes nyilatkozatokkal lepte meg az országot kora reggel a rádió Krónika mûsorán keresztül a kormányoldal összehangolt orgonája. A többször elismételt nyilatkozatokból egyértelmûen kiderült, hogy a hatalom döntött, nem veszi figyelembe 330 ezer polgár népszavazást kezdeményezõ aláírását. (Moraj a kormánypárti oldalon.)
A Koalíciós Egyeztetõ Tanács mai döntése igazolta, hogy a kormány parlamenti többségével el kívánja fogadtatni a népszavazásról szóló elõterjesztését. (Dr. Hack Péter: Napirenden lévõ ügy!) Azt az elõterjesztést, amelynek az elsõ kérdésével, a NATO-ról szóló kérdéssel itt a parlamentben természetesen mindenki egyetért. A NATO- hoz való csatlakozást semmi ne veszélyeztesse, ez számunkra a fõ szabály, úgy gondolom, és azzal nem kívánok vitatkozni, hogy ki gondolja ezt õszintén, vagy ki az, aki sárdobálással másokra mutogat.
(15.50)
Meg kell jegyeznem: a kialakult helyzetben felmerült bennem itt az a gondolat, hogy a két kérdést vajon nem kell-e különválasztani, hiszen a földforgalmazással kapcsolatos, az elõterjesztésben szereplõ 2. és 3. kérdés nagy belpolitikai vihart kavart. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Napirenden van!) Hallottunk olyan indoklást, hogy 330 ezer polgár akaratával szemben áll a '94-es választói akarat. Számomra furcsa ez a hivatkozás, mert éppen ebben az évben ez a parlament erõsítette meg alkotmánymódosítással az alkotmány azon tételét, miszerint a demokrácia közvetlen gyakorlásának jogához, a népszavazás jogához nem fér kétség. Az ellenzék minden parlamentáris eszközt igénybe vett, hogy az állampolgárok akarata érvényesüljön.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, a legfõbb ügyészhez és az állampolgári jogok országgyûlési biztosához; a Fidesz-Magyar Polgári Párt pedig a köztársasági elnök urat kereste meg. A legfõbb ügyész úr aktuálpolitikai kérdésnek minõsítette az alkotmány értelmezését. Dr. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa viszont beadványom gyors, szakszerû és közérthetõ elbírálása után - amit ezen helyrõl is szeretnék megköszönni - az Alkotmánybírósághoz fordult a vitatott kérdések tisztázása érdekében.
Szeretnék a beadványból két kérdést felolvasni:
1. Ha az Országgyûlésnek két azonos tárgyú, de különbözõképpen megfogalmazott népszavazási kezdeményezést nyújtanak be, dönthet-e az Országgyûlés a mérlegelésére bízott népszavazási kezdeményezés ügyében mindaddig, amíg a kötelezõen elrendelendõ kezdeményezést támogató aláírások hitelesítése meg nem történt?
2. Köteles-e az Országgyûlés a mérlegelésére bízott kezdeményezésrõl hozott határozatát felülvizsgálni akkor, ha a választópolgároktól származó kezdeményezéshez tartozó aláírások hitelesítésének pozitív eredményét a mérlegelésére bízott kezdeményezés ügyében hozott határozat meghozatalát követõen, ám a népszavazás megtartása elõtt kapja meg?
Tisztelt Ház! Amennyiben az Alkotmánybíróság elsõ kérdésre adott állásfoglalása nemet jelentene, a másodikra adott pedig igent, és önök közben meghozzák a kormány által kívánt döntésüket, egy képtelen helyzet állhat elõ. Ki az, aki meg meri elõlegezni az Alkotmánybíróság döntését? A Koalíciós Egyeztetõ Tanács nagy magabiztossággal állítja, hogy az önök döntése a kormány népszavazási javaslata mellett nem okoz jogbizonytalanságot. (Dr. Toller László: Így van!) Szerintem nagy bátorság kellett - az elmondottak tükrében - ennek kijelentéséhez.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném felhívni figyelmüket a lelkiismeret szabadságára. Kérem, ne bújjanak a jogszerûség álarca mögé! (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Itt ma már nemcsak a földtulajdon-rendezésrõl és az ezzel kapcsolatos népszavazásról van szó, hanem arról, hogy a XX. század végi fiatal magyar demokrácia sérül-e vagy erõsödik. Úgy gondolom, a sérülést sem a volt reformkommunisták, sem a rendszerváltó demokraták nem akarhatják. A 330 ezer állampolgár által támogatott népszavazási kezdeményezés - minden ellenkezõ rágalom ellenére - összhangban van az ország érdekével és a nemzetközi kötelezettségekkel is. Úgy gondolom, hogy bármit kíván a Koalíciós Egyeztetõ Tanács, a demokrácia védelmében soha sincs késõ akár a 24. órában is jó döntést hozni. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Kérem, önök hozzák meg ezt a jó döntést! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így lesz!)