KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány augusztus 28-án nyújtotta be a népszavazást kezdeményezõ javaslatát, amelyben egyrészt ügydöntõ népszavazást javasolt a NATO- csatlakozás kérdésében, másrészt pedig a földkérdésben két kérdést tett fel; azt a két kérdést, amelyek a vita lényegét jelentik a földtörvény benyújtása óta. Ellenzéki képviselõtársaink - többek között a Fidesz nyilatkozói is - a demokrácia gyõzelmérõl beszéltek akkor, amikor értesültek a kormány elõterjesztésérõl, és üdvözölték azt, hogy ügydöntõ népszavazás van, és hogy a két kérdésben együtt lehet véleményt nyilvánítani.
Nem csodálkozom azon, hogy például a Fidesz a véleményét ebben a kérdésben megváltoztatta, hiszen földtörvényügyben ezt már annyiszor megtette, hogy ebben semmi meglepõ számomra nincsen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Hadd emlékeztessem tisztelt képviselõtársaimat egyrészt arra, hogy 1994-ben az elõzõ kormány, a Boross-kormány pontosan azt a javaslatot tette a parlament asztalára, amelyet a mostani javaslat tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy garanciákat nem tett hozzá. (Taps a kormánypártok soraiból.) Hadd emlékeztessem a tisztelt Képviselõházat arra, hogy a Fidesz akkor a vitában üdvözölte azt, hogy a jogi személyek földtulajdont szerezhetnek, és közölte, hogy csak átmenetileg ért egyet egyébiránt a külföldiek földtulajdonszerzésének korlátozásával. Egy darabig következetes volt, hiszen a választási programjában ugyanezt szögezte le, és ennek felel meg - csak garanciákkal - a kormány által benyújtott törvényjavaslat.
Nem vitatható, hogy a kormánynak ilyen népszavazás-kezdeményezést volt joga kezdeni az Országgyûlés felé, mint ahogy az sem vitatható, hogy az Országgyûlésnek természetesen joga van elrendelni ezt a népszavazást.
Ami az ellenzék által kezdeményezett népszavazást illeti, elõször is hadd hívjam fel a figyelmet arra, tisztelt képviselõtársaim, hogy magának a kérdésnek a feltevése problematikus. Egyrészt mert valóban nemzetközi szerzõdésbe ütközhet másrészt olyan fogalmakkal operál, amelyek a magyar jogrendszerbõl hiányoznak harmadrészt pedig arra is hadd hívjam fel a figyelmet: ha az aláíróíveket megnézzük, tipográfiailag megtévesztõ ezeknek az aláírásoknak a gyûjtése, ez világosan kiderül a kérdõívbõl. Ugyanakkor természetesen abban az esetben, ha lesz 200 ezer érvényes aláírás, és ezt az Országos Választási Bizottság megállapította, akkor a parlament visszatérhet erre a kérdésre, és megvitathatja az összes, a kezdeményezéssel kapcsolatos és egyébként kompetenciájába tartozó kérdést.
Ugyanakkor viszont éppen az ország hosszú távú jövõje szempontjából rendkívüli jelentõsége van a november 16-i dátumnak. Nagy jelentõsége van annak, hogy az emberek nagy többségben vegyenek részt a szavazáson, és szavazzanak az ország hosszú távú stratégiájába illeszkedõ és az európai integrációs folyamat szempontjából meghatározó NATO-szavazást.
Rögtön hozzáteszem, hogy ezen célok szempontjából fontos az is, hogy a földkérdésben olyan álláspontot foglaljunk el, és olyan szabályozást alakítsunk ki, ami szintén beleillik ebbe a stratégiába. E tekintetben a kormány által feltett két kérdés szintén a jövõrõl szól. Azt gondolom, hogy ezt a jövõt pedig rövid távú pártpolitikai célok érdekében veszélyeztetni nem szabad. Itt nem 1998 májusa, a választás a tét - mint ahogy ezt ellenzéki képviselõtársaim megélik -, hanem valóban az ország hosszú távú stratégiai célja. Ennek a kérdésnek valójában ez a lényege, és ezért van az, hogy november 16-án ezekben a kérdésekben meg kell tartanunk a népszavazást, nagy többséggel kell részt vennünk rajta, és lehetõség szerint három igennel kell támogatni Magyarország hosszú távú jövõjét.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Moraj az ellenzék soraiban. - Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok soraiban.)