BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Évtizedek óta tartó, kibékíthetetlennek tûnõ vitakérdéshez nyúlt hozzá a tárca, és hadd kezdjem azzal a mondandómat, hogy számunka örvendetes, hogy volt bátorsága ehhez a kérdéshez hozzányúlni.
Ennek a vitának a lényegét a miniszteri expozéban is, illetve bizottsági beszámolókban is érintõleg hallhattuk; itt egy nagyon súlyos ellentmondás él dohányosok és nemdohányosok között: a nemdohányosok az egészséghez, az egészséges környezethez való jog képviselõi míg a dohányosok az emberi szabadsághoz való jogra, a magánszféra tiszteletben tartására hivatkozva védelmezik az álláspontjukat. Valóban, kibékíthetetlennek tûnik ez az ellentét, és nagyon nehéznek a feladat, hogy találjunk valamilyen kompromisszumot. Meg kell mondani, hogy a nemzetközi tapasztalatok sem sokat segítenek a kompromisszum megtalálásában. Vannak országok, ahol egyáltalán nem létezik olyan törvény, amely a dohányzás kérdését valamilyen módon szabályozza - például Németországban nincs ilyen törvény - máshol - például az amúgy liberális szellemû Franciaországban - egészen szigorú törvény szabályozza a dohányzási szokásokat.
Elsõsorban arról szeretnék majd beszélni, hogy mit lehet remélni ennek a törvénynek az elfogadásától. De ezt megelõzõen azért engedjék meg nekem, hogy néhány gondolatmenet erejéig én is megpróbáljam bemutatni ezt az egyébként nagyon rövid, nyúlfarknyi, összesen nyolc paragrafusból álló törvénytervezetet.
(16.50)
Lényegében három egység az, amit ebben a rövid törvényben megpróbáltak az elõterjesztõk körüljárni: a fogyasztás szabályozásának kérdése jelenik meg három paragrafusban; a forgalmazás szabályozásának kérdése további két paragrafusban; és a szankcionálásról is szól egy meglehetõsen markáns paragrafus.
Ami a fogyasztást illeti, itt valóban az a fõszabály, amit a törvénytervezet rögzít, hogy olyan helyeken, ahol dohányosok és nemdohányosok együtt fordulhatnak elõ, a nemdohányzás legyen a fõszabály. Vagyis közforgalmi intézményeknek a szolgáltatást igénybe vevõk számára nyitva álló, zárt légterû helyiségeiben legyen tilos a dohányzás. Tömegközlekedési eszközökön, zárt térben megtartott rendezvényeken, illetve fõszabályként munkahelyeken legyen tilos a dohányzás. Ezt a fõszabályt azonban követi a szükséges kivételek képzése, amelyek a kompromisszum irányába mutató lépések. Gyakorlatilag sok helyen, nagyon sok ponton az egyébként is meglévõ és jól mûködõ játékszabályok rögzítését jelenti a törvény, hiszen szól arról, hogy kijelölt helyek kivételével kell mindezt értelmezni, és hogy ilyen dohányzásra kijelölt helyek munkahelyen a munkáltató irányításával természetesen megjelölhetõk.
Van viszont néhány olyan terület, ahol ilyen kivételt sem enged ez a törvény, és ennyiben valóban szigorú. Nem engedi a kivételt az egészségügyi alapellátás területén, illetve a járóbeteg-szakellátás területén, gyógyszertárakban; nem engedi a kivételt közoktatási intézményekben. Azt gondolom, talán ez az egyik pontja, ez a két típusa az intézményeknek, ami súlyos vitákat fog kiváltani, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egészségügyi dolgozókból is, és sajnálatos módon pedagógusból is nagyon sok dohányos van. Nem engedi nappali vagy bentlakásos gyermekvédelmi intézményekben a törvény a kivételképzést, és a helyi tömegközlekedési eszközökön sem.
Ami a forgalmazást illeti, ott hasonlóképpen kompromisszumra törekvõ hozzáállású az elõterjesztõ szándéka. Teljes tilalmat rendel el az oktatási és egészségügyi intézményekben, illetve azoknak a 200 méteres környezetében kiskereskedelmi forgalomban. Szerintem vitát fog kiváltani, hogy frontális támadást indít ez a törvénytervezet az automaták ellen, abból a logikából kiindulva, amit miniszter úr említett, hogy komoly lépést jelent, ha megnehezítjük a dohánytermék beszerzését. És nagyon fontos szabályokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy a csomagolásnál is meg kell jelennie az egészségvédelmi szempontoknak, tehát nemcsak annak a feliratnak, hogy káros az egészségre a dohányzás, hanem annak a tartalmi üzenetnek is, hogy milyen nikotin- és kátránytartalma van a szóban forgó terméknek.
Szerintem a legfontosabb része ennek a törvénytervezetnek az a paragrafus, amelyik a szankcionálásról szól. Hiszen tudjuk: minden törvény annyit ér, amennyit meg lehet belõle valósítani, s ha egy törvényhez nem rendelünk szankciókat, nincs kilátásba helyezve a törvény megsértése esetére a büntetés, akkor valószínûleg csak egy jó szándékú sóhaj marad.
Ez a törvény bevezeti az egészségvédelmi bírság fogalmát, amivel, azt gondolom, az egészségvédelem területén új fejezetet nyit. Ennek az egészségvédelmi bírságnak a kiszabása tartalmaz egyfajta fokozatosságot. Kisebb a megállapított összeg az egyén számára, aki mint fogyasztó elköveti a szabálysértést. Ez a törvény jelenlegi tervezetében 30 ezer forint. Nagyobb a bírság összege, 50-100 ezer forint közötti léptékû a munkáltató, illetve az üzembentartó számára - akinek a feladata kijelölni a dohányzásra alkalmas helyet -, ha õ intézményvezetõként sérti meg a törvényt; ekkor tehát nagyobb a büntetés. És végül a legnagyobb a büntetés, ha a forgalmazó követ el valamilyen szabálysértést; itt már 300-500 ezer forintot helyez kilátásba a törvény.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy ennek a bírságnak az összege a Népjóléti Minisztériumba folyik be, és kifejezetten egészségvédelmi célokra kell felhasználni; egy külön erre a célra létesített keret az, amelybe a szóban forgó összegek befolynak.
Természetesen felmerül az a kérdés is, hogy kinek a dolga az ellenõrzés és a büntetés, hogyan fog ez az egész technikailag lebonyolódni. A törvény egyrészt az ÁNTSZ-t nevezi meg, mint amelynek az ellenõrzésre, esetleges bírságkiszabásra joga és lehetõsége van. De felelõsséget visel az ellenõrzés tekintetében a tûzvédelmi hatóság, illetve a forgalmazás vonatkozásában a Fogyasztóvédelmi Felügyelet is.
Az elõbb a bizottsági beszámolómban említettem, hogy a szociális bizottságban nem volt nagy vita errõl a törvényrõl. Lehet, hogy a Házban az általános vitában vagy majd a módosító indítványok megfogalmazása kapcsán a dohányosok és nemdohányosok hevesebb vitában fognak összecsapni. Azt gondolom, hogy ettõl a törvénytõl nagyon rövid idõn belül nagy változást nem lehet várni; hogy ez a törvény valóban kompromisszumra törekedve, nem túl radikális, nem túl drasztikus, de a jelenlegi helyzetben úgy gondolom, hogy ez helyes. Nem lesz látványos és gyors eredmény, mégis azt gondolom, hogy elsõ komoly lépése annak, hogy számottevõ változás induljon meg ezen a területen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)