RÓZSA EDIT (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Amikor a távhõszolgáltatásról szóló törvénytervezetet tárgyaljuk, és a közérdekû szervezetekrõl beszélünk, nem lesz jó törvény a távhõszolgáltatásról. Amikor a közérdekû szervezetekrõl szóló törvénytervezetet tárgyaljuk, és a távfûtésrõl beszélünk, akkor nem lesz jó közhasznú szervezetekrõl szóló törvény.
Tisztelt Országgyûlés! Most a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény tervezetét tárgyalja a tisztelt Ház. A Szabad Demokraták Szövetsége álláspontja szerint a közhasznú szervezetekrõl szóló törvénytervezetnek az úgynevezett harmadik szektor, a nonprofit szféra megerõsödését kell szolgálnia. Meggyõzõdésünk, hogy a szektor erõsödése egyben feltétele a civil társadalom erõsítésének. Ez az SZDSZ számára kiemelt politikai érték, melynek feltételeit egyébként az alkotmány szerint is biztosítani kell. A Szabad Demokraták Szövetsége ezért kezdeményezte már 1990-ben, majd kormányra kerülésekor rögzítette, s most támogatja a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium által benyújtott törvénytervezetet, amely keretet biztosít a közhasznú szervezetek mûködéséhez.
Mit vár a szabaddemokrata frakció a törvényi szabályozástól?
1. Teremtsen egyértelmû, világos és rendezett viszonyokat a szektor számára
2. biztosítson széles nyilvánosságot ennek mûködéséhez
3. rögzítsen szigorú összeférhetetlenségi szabályokat annak érdekében, hogy a politikai és a civil szektor ne keveredjen össze
4. szolgálja a kínálat bõvítését a közszolgáltatások terén, ezáltal javítva a társadalmi szükségletek kielégítését
5. tegye lehetõvé a közpénzek, adományok felhasználásának ellenõrizhetõségét, s garantáljon kiszámíthatóan, stabilan differenciált kedvezményeket a közhasznú szervezetek számára
6. végül teremtse meg a jelenlegi szabályozatlanságból is adódó visszaélések csökkentésének feltételeit.
Tisztelt Országgyûlés! Nagy jelentõségûnek tartjuk, hogy a kormányprogram egy újabb ígérete teljesülhet a tisztelt Ház támogatásával. A szabaddemokrata-szocialista koalíció által az államháztartási reform egyik fontos elemeként is elõirányzott törvény meghatározza a közhasznú szervezetek típusait, a közhasznú jogállás megszerzésének és megszûnésének feltételeit, a közhasznú szervezetek mûködésének és gazdálkodásának rendjét, valamint a nyilvántartásokra vonatkozó szabályokat. Különösen fontos ez, hiszen a jelenleg még e szervezetek alapítását és mûködését szabályozó több törvény nem húz világos választóvonalat a három szektor - a nonprofit, az állami és a piaci szektor - közé. A jelenlegi szabályozás ugyanis nem tiltja a profit utólagos szétosztását, így például megszûnõ közhasznú társaságok vagyona akadálytalanul átkerülhet a piaci szektorba. Ma még a bírósági bejegyzést követõen semmi garancia sincs a szervezetek adataiban bekövetkezõ változások nyomon követésére, és esetleges az a nyilvánosság, amely révén például tájékozódhat az állampolgár.
(10.30)
Ez az állapot tarthatatlan, ma már gátolja a szektor '90-es években megindult nagymértékû fejlõdését.
Az egyértelmû szabályozás hiánya ma már akadályozza a szervezetileg a kormányzattól, a politikai pártoktól, egyházaktól független, önkéntességre épülõ, intézményesült, nem haszonszerzést szolgáló szervezetek, egyesületek mûködését, melyek a demokráciák lényeges tényezõi, amelyekben a társadalmi szolidaritás eszméje nyilvánul meg.
Tisztelt Ház! Amikor ezt a törvényt vitatjuk, fontos ezt is tudatosítanunk, mert a polgári fejlõdés elõmozdítását is szolgáljuk, hiszen a mai értelemben vett egyesületek a polgárosodás termékei. Mint ilyenek Magyarországon csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején indulhattak fejlõdésnek, és itt talán érdemes egy rövid idõre megállnunk és visszatekintenünk.
A XV. század végéig az önkéntes szektor magyarországi fejlõdése nem sokban különbözött a más európai országokban tapasztaltaktól. A további fejlõdést hosszú idõre ugyan visszavetette a kiegyensúlyozatlan belpolitikai helyzet és az ország területén zajló háború, majd a XIX. század elsõ harmadában a polgári fejlõdés eredményeként az egyesületi élet is fejlõdésnek indult.
1825-48 között jöttek létre az elsõ olvasókörök, polgári körök, egyletek, tudományos egyesületek. A '48-as szabadságharc bukását követõen az egyesületek többségét betiltották.
A kiegyezés után újabb lendületet kap a társadalom önszervezõdése, s a politikai viszonyok stabilizálódása jótékony hatást vált ki az egyesületi életre. Az egyesületek számának növekedése ettõl kezdve egészen a második világháborúig folyamatos volt, s bár az egyesülés teljes szabadsága 1919-ben a Károlyi-kormány idején alig több mint két hónapig volt biztosított, az állampolgári kezdeményezéseknek azonban többnyire sikerült megkerülniük a korlátozó rendelkezéseket. Persze a kormányok nemcsak tiltották, hanem támogatták is a hozzájuk ideológiailag közel álló egyesületek létrejöttét.
Ez a tendencia az államszocialista periódusban is tovább élt, csak éppen a tiltás sokkal határozottabbá vált, a támogatás pedig lanyhult. Az egyesületi élet nagy visszaesését jelzi, hogy az egyesületek száma 1982-ben már a felét sem érte el az 1932-ben regisztrált számoknak.
Gyökeres fordulatot hozott az 1989-90-es politikai átalakulás. Az 1989. évi egyesülési törvény megteremtette az egyesülési szabadság demokratikus normákon alapuló jogi garanciáit, melynek elfogadtatásában egyébként nagy szerepe volt a Szabad Demokraták Szövetségének, amely mint civil szervezõdés is közremûködött a politikai átalakulásban, az államszocializmus lebontásában. E politikai fordulat következtében a szektor viharos fejlõdésnek indult, amely napjainkban is tart, bár a növekedési ütem fokozatosan csökken.
Úgy gondolom, hogy e rövid történeti visszatekintésre érdemes volt kitérni, megállni, hiszen ez egyértelmûen igazolja, hogy a stabil demokráciák feltétele az erõs civil szektor megléte.
Tisztelt Ház! A rugalmasan, olcsóbban, hatékonyabban, szakszerûbben mûködõ közhasznú szervezetek funkcióikat tekintve egyben a merev társadalmi keretek fellazítói is. Tevékenységükkel szolgáltatások hiányát pótolják, választékbõvítést kínálnak. Egyes intézkedések melletti vagy elleni fellépésük a változást segíti elõ.
E szervezetek jellegüknél fogva döntéseikben, munkamódszereikben sokkal szabadabbak, ennélfogva sokkal rugalmasabban tudják kezelni a társadalomban felmerülõ problémákat, szükséghelyzeteket. Újítási képességük gyakran a problémákra adott teljesen új és eredeti megoldásokban nyilvánul meg. Egy életképes társadalomnak állandóan szüksége van határozott, független újítókra.
Alapvetõ fontosságú a problémák megválaszolására alkalmas új válaszok kigondolása és kipróbálása, de az önkéntességen alapuló közhasznú szervezetek fontos vállalt feladata, hogy elõsegítse társadalmunk egyes értékeinek megõrzését is.
Egész természetük, sajátos felépítésük, céljaik és speciális tevékenységeik alkalmassá teszik õket a kezdeményezés, az önkéntes szolgálat, a részvétel, a pluralizmus fogalmainak elõtérbe helyezésére és terjesztésére. A közhasznú szervezetek a kisebbségi érdekek védelmével és leginkább a nincstelenek szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos demokratikus elvek legelkötelezettebb támogatói.
Ha pedig az állampolgár felõl közelítjük meg, a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény egy olyan demokratikus alapelvet biztosít folyamatosan, hogy az állampolgár joga és egyben kötelessége, hogy beleszólhasson az életfeltételeit befolyásoló döntésekbe, és ehhez maga válassza meg a formát, vagy hogy lehetõvé teszi az állampolgár számára, hogy igényei, szándéka és ízlése szerint válasszon.
Befejezésül még valami, amit mi, szabaddemokraták nagyon fontosnak tartunk: az állampolgárok, akik életre hívták szabadságuk kis köreit, tették mindezt azzal a szándékkal, hogy szûkebb, tágabb környezetük problémáit maguk megoldják. Tették ezt azért is, hogy a polgár és az állam szerves találkozását biztosítsák. Ezzel azt mondjuk, hogy miközben segíteni és támogatni kell az állampolgárok kezdeményezéseit, tisztában kell legyünk azzal, mindez nem helyettesítheti az állam ellátási felelõsségét. Igaz ez még akkor is, ha tudjuk, a szektor evolúciója nem állt meg, és az átmenet hordalékaitól lassan tisztulva egyre nagyobb szerepet játszik majd az állami szerepek kiváltásában.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a törvény ehhez jó alapot teremthet. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)