LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Akik itt, ebben a teremben ülünk, többségében - akár ellenzéki, akár kormányzópárti oldalon - az elmúlt esztendõkben magunk is részesei voltunk valamilyen formában a civil szervezõdésnek. Akár a '70-80-as esztendõkben a tilalom és a tûrés határán, akár a '80-as évek végén szabadabbnak tûnõ lehetõségek közepette, akár a '90-es évek elején, különféle alapítványok, egyesületek, különféle karitatív szervezetek szervezõdésénél ott voltak az ellenzéki és a kormányzó pártok képviselõi is.
Éppen ezt kérem számon a törvényen, az empátiakészséget, azt, hogy érezzük, mit is jelent akár ma, vagy mit jelentett korábban - de mit jelent ma - egy városban, egy kistelepülésen akár népdalkört szervezni, akár egy helytörténeti, honismereti egyesületet létrehozni és mûködtetni, mit jelent egy helyi újságot alapítványból mûködtetni, és sorolhatnám tovább a különféle, itt a bizottsági jelentések alapján jól megfogalmazódott hiányosságokat is.
(A jegyzõi széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Jómagam az elmúlt esztendõkben a népfõiskola szervezésével szerezhettem olyan tapasztalatokat, amit nyilván joggal kérek számon egy törvénytõl; abban egyetértek a kormányzó pártok, ellenzéki pártok képviselõinek megszólalásaival, hogy rendkívül fontos jövõformáló törvény születik, vagy pedig éppen e törvény odázza el azokat a jogosan megfogalmazott igényeket, amelyeket az elõbbiekben is hallottunk, hogy rend és biztonság legyen ezen a területen is.
A törvénynek azzal a céljával egyet lehet érteni, hogy fogalmilag szabályozza a közhasznúság tényét, és így a közhasznúsághoz kapcsolódó állami támogatási rendszer a továbbiakban automatikusan járjon a közhasznúnak elismert szervezetnek.
Helyes, hogy a bíróságok feladata a közhasznúvá nyilvánítás, illetve a közhasznú szervezetek körébõl való törlés.
Egyet lehet érteni a törvény másik céljával is, miszerint kampánypénzek ne részesülhessenek állami adótámogatásban.
Ugyanakkor kifogásolható, hogy a közhasznúság meghatározása kizár minden politikai kapcsolatot. A törvénytervezet a pártpolitikai tevékenységet is kizáró oknak tartja a közhasznúság kategóriájában, és az a gyanúnk, hogy ez minden olyan tevékenységet meghiúsíthat, amely a politikával, pontosabban a politikai kultúrával kapcsolatos - ez pedig súlyos hiba.
A demokrácia Magyarországon még viszonylag új, és még bõven van feladatunk a politikai kultúra fejlesztésére.
(10.40)
Ne csak a pártok kampánypénzeire gondoljunk, mert azt még egyszer hangsúlyozom, hogy az adóbevételekkel támogatott kampányokat szigorúan ki kellene zárni. De gondoljunk arra, hogy sorsformáló közérdek, hogy képzett, mûvelt, tehetséges emberek legyenek a politikusok. Olyan oktatásoknak, képzéseknek a szervezése, amelyek ebbe az irányba hatnak, elemi érdeke az egész magyar társadalomnak, és ez támogatandó, hiszen a politikus nagymértékben meghatározza a helyi közösségben, illetve az országban az életet, az állampolgárok egymás közötti viszonyát, jövõnket, a kívánatos jövõt.
Különféle alapítványi szervezésekben éveken keresztül szolgálták és szolgálják ma is a mai magyar politikai kultúra fejlõdését oktatásokkal, képzésekkel, például önkormányzati képviselõk képzésével, konferenciák, értekezletek és más rendezvények szervezésével. Vagy a könyvkiadás tekintetében a politikai tárgyú irodalomból minden alapítvány vagy egyesület azt választja kiadásra, ami hozzá szellemileg közel áll. Tessék végiggondolni! Ha sem a mi oldalunkon, sem a másik oldalon nem adtak volna ki politikai tárgyú könyveket, akkor - tudom, hogy túlzás - jószerivel még mindig az Állam és forradalom jelentené az egyetlen elérhetõ politikai irodalmat.
Ki vitathatná, hogy ezek a különbözõ eszmei értéket képviselõ egyesületek és szervezetek mind hozzájárultak a demokrácia stabilitásához, kulturáltabbá válásához? És ki vitathatná azt, hogy éppen ez volt az egyik legfontosabb közérdek a '90-es évek Magyarországában? Éppen ezért helyesebb lenne, ha a politikai kultúra fejlõdését szolgáló tevékenységek is megkaphatnák a közhasznú státuszt.
Hangsúlyozom, egyetértek a miniszter úrral, az ellenzéki és kormányzó pártok képviselõivel, hogy rendkívül jelentõs törvénytervezet tárgyalását kellene megkezdenie most az Országgyûlésnek. A rendszerváltás egyik legfontosabb eleme a polgárok önszervezõdése, az egyesületek, alapítványok és más civil szervezõdések létrejötte. Azonban az továbbra is lehetetlen állapot, hogy az egyes minisztériumok saját hatáskörükben, saját szabályaik szerint osszák szét a forintmilliárdokat, amelyek a közhasznú szervezetek tevékenységét segítik.
Ez az állapot sem tartható fenn tovább, mert a pénzosztásnak ez a szabályozatlansága lehetõvé teheti a politikai szempontok érvényesítését, lobbyérdekek érvényesülését. Meg kell teremteni az állami pénzek elosztásának igazságos és automatikus módját, és természetesen meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetõvé teszik az állami támogatás felhasználásának szigorú - rendkívül szigorú - ellenõrzését.
A túlszabályozás és a szabályozás hiánya egyaránt jellemzi ezt a törvénytervezetet. A társadalom önszervezõdése önmagában is cél minden demokrata számára. A demokrácia azt is jelenti, hogy a polgárok helyben intézhessék saját ügyeiket, de azt is jelenti, hogy helyben juthassanak hozzá a mûvelõdés és a szórakozás lehetõségeihez. A községek kulturális környezete, terei ma beszûkültek, vagy esetleg már nem is léteznek. A falvakban ott állnak a mûvelõdési házak, és többnyire üresek, mert piaci áron nagyon nehéz programot szervezni. A szórakozás, a mûvelõdés esélyegyenlõtlensége viszont taszító, erõsíti az elvándorlást, hozzájárul a falvak elnéptelenedéséhez.
A túlszabályozás és az elégtelen szabályozás problémáját láthatjuk például a 21. §-ban, amely elõírja a közhasznúsági jelentést a közhasznú szervezetek számára. Az elõírt dokumentumok hat különbözõ fejezetbõl állnak: számviteli beszámoló, a költségvetési támogatások felhasználásáról szóló beszámoló, a vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás, a szervezet által igénybe vett kedvezményekrõl való kimutatás, a szervezet vezetõinek nyújtott juttatás értékérõl és összegérõl, valamint a tevékenységrõl szóló tartalmi beszámoló - ez van az egyik oldalon. A másik oldalon pedig a 27. § azon mondata áll, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy a közhasznú szervezetek nyilvántartási és adminisztrációs terheit csökkentõ szabályokat megállapítsa. Nagyon világos, pontos, kemény feltételek egy falusi népdalkör számára, hogy mi mindent kell teljesítenie az egyik oldalon, akár ha ezer forint kedvezményt is vesz igénybe, és a másik oldalon pedig rendkívüli rugalmasság a kormányzattal szemben.
A törvénytervezet két csoportba sorolja a civil szervezeteket. Az egyik a közhasznú szervezet, a másik a kiemelkedõen közhasznú szervezet. A tervezet súlyos hibája, hogy a szöveg nem közli a két kategóriát megilletõ kedvezmények különbözõségét. Az állampolgár, aki a törvény alapján kíván eligazodni, hiába keresi, hogy mit jelent a gyakorlatban a kiemelkedõen közhasznú szervezet fogalma, milyen elõnyöket jelent az egyesület vagy az alapítvány számára, ha ebbe a magasabb fokozatba kéri a bejegyzését. Kódexjellegû szabályozásra lenne szükség, ami a legmagasabb szinten, vagyis törvényi szinten szabályozza a társadalmi szervezetek jogállását és a közpénzek felhasználási lehetõségét.
Összegezve: a törvény szövege rendkívül általános, csak kerettörvény, és szabad kezet ad a kormányzatnak a keretek kitöltésére. Még fontosabb kérdés azonban, hogy a kormányzat az adókedvezmények és egyéb állami támogatások ügyét nem ebben a törvényben kívánja rendezni, hanem a gyakran változó adótörvények keretében.
Mindezekért nem tudjuk elfogadni, általános vitára sem tartjuk alkalmasnak a törvényt, és amennyiben a parlament többsége elfogadja, megpróbáljuk megfelelõ, általunk fontosnak tartott módosításokkal jobbítani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalról.)