KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az adózás rendjérõl szóló törvény nem kapja meg igazán a szerepével arányos figyelmet. Természetes ez, hiszen ez a jogszabály nem a politizálásra inkább alkalmas társasági adó, személyi jövedelemadó lassan már-már mindenki számára érthetõ alakulásáról szól, hanem eljárási szabályokat, teendõket, hatásköröket rendel el. Azokat a szabályokat rögzíti, amelyek az egyes adótörvények betartását, ellenõrizhetõségét, az egész adórendszer mûködését hivatottak biztosítani.
Egy törvény tárgyalása során nemcsak azt érdemes elemezni, hogy mit és miért tartalmaz a javaslat, hanem azt is, amivel az elõterjesztõ nem foglalkozik. Ilyen hiányérzetem az, hogy bármilyen elvonásról legyen szó, egy közös bennük, és ez az, hogy közpénzrõl, köztartozásokról van szó, ami az ügyek arányos, közös, egyenlõ feszítettségû, következetes kezelését indokolja, függetlenül attól, hogy az adott témában, adóban, támogatás esetében melyik szervezet az illetékes eljáró szervezet. Ma azonban az adóhatóságok egyenként néznek szembe a problémákkal, akkor is, ha az ügyfelek azonosak, a vizsgált területek közösek.
Oldódtak persze ezek az elkülönültségek, de az öt adóhatóság öt nyilvántartási rendszere, az öt apparátus és az ötféle ellenõrzési gyakoriság, egyszóval a mûködés fogyatékosságai érzékelhetõk. Természetesen magam sem gondolok arra, hogy a gazdaság egy-egy tényezõjére szûkíthetõ, és ezért szûkítendõ elvonási formák egységes kezelése a közeljövõben teljeskörûen megvalósítható. A bevallások elkészítése, feldolgozása vonatkozásában külön-külön kell az egyes elkülönült, önálló hatásmechanizmussal rendelkezõ adófajtákkal foglalkozni. Az azonban nehezen vitatható, hogy a közösség érdeke a közpénzek összességének arányos, egyenletes beszedése, a lehetõ legkisebb költséggel, a lehetõ legnagyobb eredményességgel. Ezért úgy gondolom, hogy a bevallási kötelezettségeknek részletesen kell megfelelni, de a pénzügyi rendezésre a mai számtalan jogcím külön- külön átutalása helyett összevontan is eleget lehetne tenni, hiszen minden tétel, minden típus valamilyen formában a központi költségvetéshez csatolódik vissza.
Ugyancsak nehezen vitatható az is, hogy a közpénzek beszerzésének egységes kezelése jelentõsen leszûkítené az adóeltagadás lehetõségeit. Az adóelvonási típusok egymásra épülõ alapokra vetülnek, mert ugye, aki importál, az gondoskodik a feldolgozásról, a belföldi forgalomba hozatalról, ehhez munkaerõ kell, ez termelést, forgalmat jelent, aminek természetszerûleg arányos adóvonzatai is vannak. Ma azonban önálló a VPOP, az APEH, az illetékhivatal, a társadalombiztosítás és a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenysége, aminek egyenként kell megfelelni, de ha egy fázisban eleget is tesz a vállalkozó kötelezettségeinek, egyáltalán nem biztos, hogy a továbbiakban is megteszi azokat a szükséges lépéseket, ami a közterhek arányos viselését garantálja. Nem vitás, hogy ez rendszerbeli változtatást jelentene, jelentõs mértékben szervezeti módosulásokkal, egészen új intézményi formákkal, ezért sajnálattal, de tudomásul veszem, hogy az 1998. évre elõirányzott változtatások közül ez kimaradt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elõttünk lévõ törvényjavaslat technikai átvezetéseket is tartalmaz a nyugdíjtörvény, a jövedéki törvény vonzataival kapcsolatosan, és kitér az adatvédelmi biztos kezdeményezéseire is. A törvényjavaslat 1998-cal tovább erõsíti az adóigazgatási rendszer adminisztrációjának csökkentésére eddig megtett lépéseket. Az adózás gyakoriságát elõíró értékhatárokat több mint 50 százalékkal megemeljük, emellett lehetõvé válik az is, hogy több adónem-támogatás egy nyomtatványon szerepeljen. Lényegesen kisebb lesz a személyi jövedelemadó rendszerében önálló adóbevallásra kötelezettek köre azzal, hogy a munkavállaló a munkáltatón keresztül tehet eleget kötelezettségének akkor, ha csak a munkáltató érdekeltségi körébe tartozó kedvezményes juttatások miatt kellene önálló adóbevallást tennie.
1998-tól a társadalombiztosítási szervezet illetékes intézménye adóhatósági jogkört kap, azaz ötödik hatóságként olyan eszközökhöz jut, ami a társadalombiztosítási ellátások fedezetének behajtására kedvezõbb feltételeket biztosít.
A különbözõ ellátórendszerekben jelentõs a magánszemélyek, családok olyan támogatása, amely jövedelemfüggõen kerül elbírálásra. 1998-tól a támogatottnak adóbevallással egyenértékû nyilatkozattal kell a kedvezményre való jogosultságát igazolnia.
Külön ki kell térni az adózás rendjérõl szóló törvény azon legfontosabb változtatására, amely az elmúlt évben is és most is a figyelem homlokterében áll. Egy évvel ezelõtt az Art. sokat emlegetett 60. §-a borzolta a kedélyeket leginkább. Azóta az élet igazolta a minimálisan elvárható jövedelemkategória bevezetésétõl várt hatásokat.
(11.40)
Természetesen tavaly sem arról szólt a történet, hogy a vállalkozásoknak minden körülmények között nyereséget kell kimutatniuk, de nehezen vitatható az is, hogy hosszabb távon a vállalkozónak is tevékenysége jövedelmébõl kell fedeznie nemcsak saját maga, de háztartása kiadásait is.
Az 1996. évi szigorúbb szabályozásra vezethetõ vissza, hogy ez az év volt az elsõ év, amikor a vállalkozók áltagos jövedelmezõsége pozitív egyenleggel zárt. Ugyancsak 1996 volt az elsõ év, amikor a nyereségesek átlagjövedelme meghaladta a vállalkozók által foglalkoztatott alkalmazottak kimutatott - egyébként sem túl magas - átlagkeresetét.
Az APEH a 60. § (7) bekezdése elõírásának megfelelõen nyilatkoztatta a minimálbevételt el nem érõ vállalkozókat. Az eljárás még nem fejezõdött be, de az elsõ körben is 30 százalékkal növelte a bevallott jövedelmet, több mint háromezer vállalkozó végzett önellenõrzést, és az adóalap több mint 500 millió forinttal emelkedett.
(Póda Jenõ elfoglalja a jegyzõi széket.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elõttünk lévõ törvényjavaslatnak azok a legvitatottabb pontjai, amelyek a jövedelemminimumot el nem érõk esetében a 60. § (7) bekezdése szerinti eljárás feltételeit, keretrendszerét szabályozzák. Az Országgyûlés adatvédelmi biztosa joggal lépett fel abban a vonatkozásban, hogy az adózó állampolgárra vonatkozó szabályok lehetõ legnagyobb körét, és az érdemi vonatkozásokat teljeskörûen törvényben kell szabályozni. Lehetnek problémák az adatkezeléssel, lehetnek változtatási szükségletek a törvényjavaslatban az adózó állampolgár jogainak védelmében, de nem lenne érthetõ az egyéni szabadság összetévesztése a szabadossággal, amely a valós jövedelmek feltárását gyakorlatilag lehetetlenné tenné.
A vállalkozók túlnyomó többsége nem egyedül él, a vele egy háztartásban élõk fogyasztásuk jelentõs részét a vállalkozó jövedelmébõl fedezik. Ebbõl következõen az adózó polgár jövedelme csak akkor becsülhetõ meg igazán, ha a közvetlen személyes szükségletein túl a vele egy közös háztartásban, vele egy vagyonközösségben élõ családtagjai szükségletére is ki lehet - és ki is kell - térni. Nem vitás az, hogy az adóvizsgálat során - és ennek idejére korlátozva - a beszerzett információ kezelésére különösen nagy figyelmet kell fordítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az adózás rendjérõl szóló törvény most sem lett egyszerû, de maga az élet a sokszínû, és ha a törvényalkotásban minden esetre fel kívánunk készülni, a teljesség soha el nem érhetõ követelménye teszi bonyolulttá egész életünket és annak egy részét, az adózás rendjét is.
Összességében véve: a szocialista frakció a 45. § és a mostani módosító javaslat 11. §-ának megfelelõ módosításával a törvény elfogadását támogatja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)