GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A beteg, különösen a súlyos beteg, esélye arra, hogy megfelelõ kórházi ellátást kapjon ma Magyarországon régen nem volt olyan rossz, mint napjainkban. Gazdaságilag egy súlyos beteg ellátása a kórházakat nagymértékben az anyagi csõd irányába viszi a jelenlegi finanszírozási rendszerben. Azok a kórházak a legveszélyeztetettebbek, a legfenyegetettebbek - mármint az anyagi csõd irányába -, amelyek régebben szakosodtak súlyos betegek színvonalas ellátására. Most a kórházvezetõ, az igazgató válogat, és bízik abban, hogy majd valaki megtéríti a súlyos betegek vagy a bonyolultabb eljárással meggyógyítható betegségeknél a finanszírozását, de vállalja ezt a rizikót. Vannak olyanok, akik megszüntetik ezeket az osztályokat, vagy megszüntetik ezeket a dolgokat is, és küldik a beteget a másik kórházba. Így gyakorlatilag a súlyos beteg hosszú ideig várólistára kerülnek.
A beteg - különösen ha szakmabeli hozzátartozója nincsen - nem képes megítélni az ellátás szakmai minõségét, legfeljebb a külsõségeket látja, hogy van telefon a szobában, milyen minõségû az étkeztetés, a kiszolgálás, de gyakorlatilag az igazi szakmai színvonalat nem tudja megítélni. Ezért nagyon veszélyes az, hogy az adott súlyos betegségben szenvedõ beteg csak szóbeszéd alapján informált arról, hogy betegségének mely intézményben lennének a legnagyobb esélyei a gyógyulásra.
(14.10)
Tehát ezért kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy a mostani egészségügyi finanszírozásban akarnak-e változtatni ezen a dolgon. Az orvosoknak, a kórházigazgatóknak is ez a véleményük. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)