DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Elõször is engedje meg, hogy azt mondjam, hogy az a bizonyos úgynevezett átalakítás - valódi átalakítás. Legalább tíz éve tart már az egészségügyben, és önöknek is volt benne részük - természetesen a küszködéssel és a kínlódással együtt.
Ami az ön által említett kórházi ágyszámcsökkentést illeti: nem milliárdokban mérjük, és különösen nem az egészségügybõl kivont milliárdokkal mérjük a megtakarításokat. Errõl is sokszor beszéltünk itt a Házban. De az valódi hatás, hogy 10 százalékkal nõtt a járóbeteg- ellátás aránya; hogy kimutatható, hogy az egy ágyra, egy ápolási esetre jutó intézményi bevétel arányban van a kapacitás-átalakítással.
Ami a minimumfeltételekrõl szóló tavalyi miniszteri rendeletet illeti: abból a ténybõl, hogy a szolgáltatók, kórházak, járóbeteg- szakrendelõk két év türelmi idõt kaptak a személyi követelményeknek való megfelelés elérésére, egyáltalán nem következik az, hogy addig nyugodtan lehet tenni ennek az ellenkezõjét. Ez alkalommal is szeretném azt elmondani, hogy a mûködési engedély alapját képezõ szakmai minimumfeltételek kiadása és folyamatos karbantartása egy kérdés, de semmiképpen nem eszköze a restrukturálási folyamatnak. Hogy egy szolgáltató miként alakítja ki a belsõ szerkezetét, leépít-e bizonyos ellátási formákat, vagy éppen új ellátási formákat vezet be, az számos külsõ és belsõ szempont mérlegelésének az eredménye. A mûködési engedély, azaz a minimumfeltételek erõforrásigénye a szervezet menedzsmentje számára egy, de nem a prioritási rend elején álló szempont lehet a sok közül, amit értékelni kell.
Azokban a szervezetekben - és reméljük ilyen elvétve akad -, ahol nem rendelkeznek megfelelõ stratégiai tervvel, valóban elõfordulhat, hogy most elbocsátanak, és jövõre létszámhiányra panaszkodnak. De azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ennek semmi köze nincs sem a minimumfeltételekben megfogalmazott követelményekhez, sem azok teljesülési határidejéhez.
Egyébként ismert, hogy a múlt évi kapacitásszabályozás végrehajtása egyes intézményekben elhúzódott, és így napjainkban kerül sor az ehhez kapcsolódó személyi döntésekre.
Kaposvárott - amit ön is említett már a múlt héten is - már a tavalyi részleges adósságrendezésrõl szóló megállapodás rögzített bizonyos létszámszûkítést. Ennek tehát megint nincs köze a minimumkövetelményekhez. Szeretném itt a Házat és a közvéleményt is tájékoztatni, hogy nem valamiféle tömeges folyamatról van szó az országban.
Tisztelt Országgyûlés! Szeretném még azt is elmondani, hogy a minimumfeltételekrõl szóló rendelet egyéves tapasztalatai alapján az állítható, hogy a szakmai létszámfeltételek körében megnyilvánult egy bizonyos fölétervezés.
Természetesen azt is tudni kell, hogy ezeket a feltételeket a szakmák saját maguk alakították ki, és a szakmák önmagukra vonatkozó döntéseibe csak a legszükségesebb mértékben szóltunk bele, de az kétségtelen, hogy itt korrekciókra szükség van, és ez a korrekciós folyamat elkezdõdött.
Összefoglalva, tisztelt Országgyûlés, tisztelt képviselõ asszony, úgy gondolom, hogy a rendelet - kritikája ellenére is - irányt mutat az intézmények számára. Abban egyetérthetünk, hogy a rendelet legfõbb célja megvalósult. Egyébként pedig a jogszabály létszámkövetelményeit folyamatosan felülvizsgáljuk, hogy segítsük az intézmények jobb alkalmazkodását.
Köszönöm, és kérem a válaszom elfogadását. (Taps.)