DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõ fölszólalók közül többen elég csípõs megjegyzésekkel illették az úgynevezett betegjogok kérdését, és mint az emberi jogi bizottság tagja, kénytelen vagyok röviden reflektálni ezekre a megjegyzésekre.
Minden tévhittel szemben a betegjogok nem jelentenek semmiféle többletet az alkotmányban már benne foglalt alapjogokhoz képest; kodifikálásuk pusztán azt tisztázza, tisztelt képviselõtársaim, hogyan élhet alkotmányos jogaival a gyógykezelésre szoruló állampolgár a gyógykezelés speciális feltételei között.
Természetesen az arányosságra oda kell figyelni, de hát ezt szolgálja a törvényjavaslat vitája. Senkinek nem célja az, hogy az orvosok vagy az ápolónõk jogászokká vagy adminisztrátorokká képezzék át magukat. Mindössze arról van szó, arról szólnak a betegjogok, hogy az ember betegen is ember, nem pedig tárgy, tisztelt képviselõtársaim.
Surján képviselõ úr említette az embrióletétet, de beszélhetnénk a szervátültetésekrõl, az embriókkal végezhetõ esetleges kutatásokról vagy a génsebészetrõl, és csupa olyan dologról, amely a tudomány mai állása szerint óriási kihívást jelent az emberi méltósággal és az emberi önrendelkezési joggal szemben. Ezért is foglalkozott az Európa Tanács ezzel a kérdéssel, és sokéves vita után elfogadta a bioetikai konvenciót, amelyet épp ebben az évben nyitott meg aláírásra.
Ezek tehát olyan kérdések, amelyeket valóban tisztázni kell, és rendkívül fontos kérdések. Remélem, hogy a vita valóban hozzájárul ahhoz, hogy a helyére kerüljön minden. De a betegjogokat én nem illetném csípõs megjegyzésekkel.
Még egy szó... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Majd a többit akkor, amikor a rendes felszólalásomat tartom meg, elnök asszony.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)