BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a vitában nagyon sok olyan érv hangzott el, amely elsõsorban az orvosok, a szakma mûvelõinek az oldaláról közelítette meg a problémát. Úgy gondolom, ezt senkinek nincs joga lesöpörni az asztalról. Képviselõtársaim közül nem kevesen részesültek abban a szerencsében, hogy végigélvezhették az Európa Tanácsban ugyanezt a vitát, amely a bioetikai konvenció elfogadását megelõzõen, majd azt követõen kialakult, annak a konvenciónak a megfogalmazásakor, amit azóta aláírásra már megnyitottak. Jó néhány országban már megkezdõdött ennek a ratifikálási eljárása, s akik ezt a törvényt megalkották, nagyon komoly figyelemmel viseltettek ennek az akkor még alakulóban lévõ európai konvenciónak a tervezete, majd késõbb a végleges megfogalmazása iránt.
Amint a miniszter úr is utalt rá az imént, meggyõzõdésem szerint nem volna célszerû olyan jogszabályt alkotni Magyarországon - ha egyáltalán hozzányúlunk ehhez a kérdéshez -, amely ma éppen ellenkezõ irányba indulna el, mint amely irányba elindul az Európai Közösség. S amikor én a közösség szót alkalmazom, akkor nem a 15 európai uniós tagállamra, hanem a teljes európai nemzetek közösségére gondolok. A negyven reménybeli aláíró és ratifikáló ország közös szabályozásának elfogadása mellett szeretnék érvelni, még akkor is, ha tudom, hogy magának a konvenciónak az elfogadásakor Strasbourgban is igen kemény vita volt, ahol bizony a keresztény-konzervatív erõk nem igazán tudtak azonosulni ennek a normaszövegnek egy jelentõs részével. Mégis olyan többséggel fogadták el az európai parlamenterek, amely mindenki számára figyelmeztetõ kell legyen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)