DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Engedjék meg, hogy ebben a két percben a tájékoztatási kötelezettségrõl szóljak néhány szót, mint az az orvos, aki ezt a szakmát 35 éven keresztül mûvelte, és aki millió alkalommal találkozott olyan helyzettel, hogy a családot vagy éppen magát a beteget kellett felvilágosítani a betegség természetérõl.
Ami az orvos számára kötelezettség, az a beteg számára jog. A törvénytervezet szerint az orvos ezt a jogot nem tagadhatja meg a betegtõl, még abban az esetben sem, ha a legsúlyosabb állapotáról kell õt tájékoztatni, és meg kell mondania azt, hogy a legmodernebb orvosi ellátás ellenére sincs remény a beteg felépülésére.
Világos dolog, érzõdik ez a törvénytervezetben is, hiszen a 135. § éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik, de látnunk kell, hogy a 135. § három bekezdése együtt sem tud erre a kérdésre valóságos, reális megoldást kínálni. Nem tud rá megoldást kínálni, mert egyetlenegy, de annál fontosabb mondat hiányzik ezekbõl a paragrafusokból. Nevezetesen az, hogy a kezelõorvos részére - aki alkalmas arra, hogy a beteg diagnózisát felállítsa, aki alkalmas arra, hogy a beteget kezelje - meg kell adni azt a lehetõséget is, hogy joga legyen mérlegelni, hogy ebben a helyzetben mit mond meg a betegnek, és mit közöl a családdal. A gyakorló orvos tudja, mit mondjon, amikor a beteg felteszi neki a kérdést, hogy mire számíthat. Csak bele kell nézni a szemébe! A legkeményebb ember is, amikor ezt a kérdést felteszi, azt a választ várja... ugye tudjuk, hogy milyen választ vár. Tehát az orvosnak a mérlegelési jogot meg kell adni ebben a törvényben.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)