DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Miniszter Úr! Azért azokat a nehézségeket, amelyeket ez a törvény okoz, kérem, hogy ne becsüljük le. Nagyon jó, ha fel van írva az a szép hosszú dolog, amiket állítólag egyes kórházigazgatók megkövetelnek - vagy még többet is - a betegnek adott fölvilágosítástól. De arról azért nem tudok, hogy ezt olyan írásba foglalva kell a dokumentáció részévé tenni, ami nem egy elõre fogalmazott nyomtatvány kitöltésébõl áll. Ez azt jelenti, hogy egy jó húszperces, félórás beszélgetést kérjünk az orvostól és utána azt, hogy ezt saját kezûleg gépelje vagy körmölje be a kórlapba, minden pontra kiterjedõen, adott esetben beleértve azt is, hogy a beteg kívánja-e, ha mégse sikerül a mûtét, hogy felboncolják vagy sem. Ez a dolog nincs végiggondolva! Most az a dolgunk, hogy végiggondoljuk, de semmiképpen ne bagatellizáljuk el azokat a terheket, amiket a törvény jelen megfogalmazása okoz.
Ami pedig a különféle szakmai testületekkel való együttmunkálkodást jelenti, ezt a magam részérõl tényleg nagyon örvendetesnek tartom. De néhány szót kellene váltani arról is, amit a törvény elõkelõen nem konvencionális ellátásoknak minõsített, valójában tudományosan nem igazolt ellátásokkal kapcsolatban tesz: nem terheli rá erre az ellátási formára ugyanazokat a terheket, amelyeket a tudományosan igazolt ellátásra ráterhel. A magam részérõl nagyon szeretném, ha beengednénk ezeket a tudományosan nem igazolt ellátásokat - részben már beengedtük, részben jól tettük, hogy beengedtük -, mert bizonyos feladatokat megold, és reális igényeket elégít ki, de bizony nem lehet különféle módon mérni, és a terheknek egyformáknak kell lenniük.
Köszönöm, még két perc! (Taps az ellenzéki oldalon.)