DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr... (Közbeszólások: Elnök asszony!) Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Akkor, amikor a betegjogokat tárgyalja ez a törvénytervezet, azt hiszem, nem kellõ súllyal vesszük figyelembe, vagy nem vesszük figyelembe azt, hogy itt tulajdonképpen egy ember életminõségérõl van szó. Arról, hogy addig, ameddig õ él, meghagyjuk-e neki azt a reményt, hogy túléli a betegségét, vagy pedig nem.
Emögött a gondolat mögött kimondatlanul az feszül, hogy ha õ a halál, az életbefejezés közelségét megtudja, akkor módjában van végrendelkezni. Az orvos, amikor úgynevezett hiú reményt tár elé, esetleg ettõl elzárja. De ez egy tévedés, mert sok egyéb módon lehetõség nyílik arra, hogy az orvos a beteggel valamilyen finom módon közölje, valamilyen ráutaló magatartással elérje azt, hogy ezt a végsõ aktust, ezt a jogi aktust végre tudja hajtani. Ezzel szemben egyikünknek sem lesz közömbös, amikor majd el kell hagyni ezt a földi Bletet, hogy az utolsó periódusban megvan számunkra a túlélés reménye, vagy pedig a fájdalommal és az elmúlással együtt járó szomorúsággal kell az utolsó perceket vagy netán utolsó hónapokat a halálra ítélés tudatában végigélni.
Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)