DR. BEDÕ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az orvosi közlemények gyakran kezdõdnek úgy, hogy Hippokratészre hivatkoznak, mert a hippokratészi bölcsességek több ezer év próbáját kiállták. Elnézést kérek Hippokratésztõl, hogy most, az egészségügyi törvény vitája során mégsem õrá, a bölcs ókori orvostudorra hivatkozom, hanem Selmeczi Gabriellára. (Derültség. - Szórványos taps.) Selmeczi Gabriella képviselõtársam a következõket mondta a Fidesz vezérszónokaként - korántsem hippokratészi bölcsességgel (Derültség. - Dr. Pusztai Erzsébet: Nem orvos a kolléganõ!): "Eléggé ellentmondásos fogadtatásban részesült ez a javaslat. Voltak, akik ellenezték, voltak, akik büszkén üdvözölték ezt a javaslatot. A két tábor igen érdekes megoszlást mutatott. Az ellenzõk között az orvosszakma szinte minden képviselõje megtalálható volt, az üdvözlõk között pedig a Népjóléti Minisztérium tisztviselõi".
Teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy ez az állítás nem igaz. Nem lehet igaz, ugyanis a törvénytervezetet nemcsak a Népjóléti Minisztérium tisztviselõi üdvözlik, hanem én is. (Derültség. - Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Bravó!) De nem igaz azért sem, mert nem vetette el az egészségügyi törvény tervezetét a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztálya, nem vetették el az orvosszakmai kollégiumok és az országos intézetek. De nem ellenezték különbözõ tudományos, szakmai és civil szervezetek sem. (Közbeszólásra reagálva:) Önre is rákerül a sor. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A történelmi egyházak, az önkormányzatok, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és a betegképviseleti szervezetek sem ellenezték. Abban sem vagyok biztos, hogy a Magyar Orvosi Kamara most, a végleges törvénytervezet kialakulása után - amelybe javaslatai többsége beépült - fenntartja azt a kora tavaszi álláspontját, miszerint az egészségügyi törvény tervezete betegellenes, szakmaellenes, orvosellenes, Magyar Orvosi Kamara-ellenes, valamint jog- és alkotmánysértõ.
Nem lehet betegellenes az a törvénytervezet, amelyben meghatározó a betegek jogainak, méltóságának és önrendelkezésének védelme. Nem lehet betegellenes az a törvénytervezet, amely garantálja az egészségügyi ellátás megfelelõ színvonalának személyi és tárgyi feltételeit azzal, hogy a mûködést ezeken alapuló engedélyezéshez köti. Nem lehet betegellenes az a törvénytervezet, amely biztosítja a hozzáférés körében az esélyegyenlõséget és méltányosságot, amelynek meghatározó eleme a megelõzés és a preventív szemlélet, valamint érvényesíti a progresszivitás elvét.
Nem lehet szakmaellenes ez a törvénytervezet csak azért, mert bevezeti a betegjogi képviselõ intézményét vagy a közvetítõi tanácsot. Mert gyógyítani csak akkor lehet, ha a beteg és az egészségügyi dolgozók érdekei egybeesnek. Ezt a viszonyt az egyenjogúság alapján szabályozni kell. A keletkezõ konfliktusok túlnyomó része pedig az elõbb említett intézményekkel felek nélkül is feloldható. Nem orvosellenes a törvénytervezet amiatt, mert a gyógyítás középpontjába nem az orvost, hanem a beteget állítja. De még attól sem orvosellenes, mert elveti az 1972. évi II. törvény kategorizálását, miszerint van orvos és egyéb egészségügyi dolgozó. A mostani megfogalmazás - van beteg, van orvos, van egészségügyi dolgozó, és van egészségügyben dolgozó, és az "egyéb" jelzõ sehol sem szerepelhet - tökéletesen fedi a valóságot, és nem sérti senki önérzetét.
A törvénytervezet az egyoldalú függõségi viszonyt, a kiszolgáltatottságot, a paternalizmust, a kinyilatkoztatások lehetõségét, egyszóval a feudális viszonyokat szünteti meg. (Taps az MSZP soraiban.) Egy ismerõsöm azt mondta: ne csodálkozzak, hiszen a feudalizmus megszüntetése ellen is a nemesség harcolt a leghevesebben. (Derültség.) Én magam nem mennék ilyen messzire, de a nemesi elõjogok megszüntetésével tökéletesen egyetértek.
Teljesen természetes, hogy a legnagyobb vitákat a törvénytervezet új elemei váltották ki. A legfontosabb változás az, hogy a törvénytervezet a beteget állítja középpontba, részletesen foglalkozik a betegjogokkal. Egyesek szerint túl részletesen. Új eleme a betegképviselõ és a közvetítõi tanács is. Ezt lehet szebben, pontosabban, másféle taglalásban megfogalmazni, ha valaki tud ilyet, mi ezt támogatni fogjuk de semmilyen indokkal nem lehet elvetni a betegközpontúságot. Tudomásul kell venni, hogy az egész ellátószervezet orvosostul, ápolónõstül, könyvelõstül, fûtõstül és villanyszerelõstül azért van, hogy a betegellátást biztosítsa. Ha kiveszem belõle a beteget, az egész rendszer feleslegessé és értelmetlenné válik.
Új elem a külön népegészségügyi fejezet, amelyben megfogalmazódik az, hogy a népegészségügy a társadalom egészének szervezett tevékenysége. Nagyon fájlalom, hogy a korszerû népegészségügy legjobb hazai úttörõje, dr. Boján Ferenc ezt már nem élhette meg, mert e szemlélet elfogadtatásában neki oroszlánrésze volt. E törvénytervezet 35. §-ának (2) bekezdésében a következõk olvashatók: "A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni az egészség tudományosan megalapozott biológiai és természeti, társadalmi, környezeti feltételeit, az egészség megõrzésének, a betegségek megelõzésének hatékony, hozzáférhetõ, és a lakosság által elfogadható módszereit, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer sajátosságait".
(18.20)
Most Selmeczi Gabriellát idézem, aki a citált törvényi szakaszt a következõképpen minõsítette: "Ezek elfogadhatóak, mondjuk, a Népjóléti Minisztérium gyõzelmi jelentésében vagy egy miniszter írói munkásságának részeként, de jogszabályként sajnos nem fogadhatók el." (Selmeczi Gabriella: Így van!) Nos, azt hiszem, a kedves képviselõ asszony ezúttal árnyékra vetõdött. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Egy rossz poén kedvéért mellõzte az elmélyült gondolkodást. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)
Mert mit mond az idézett paragrafus? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Te mit mondasz?!) "A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni az egészség tudományosan megalapozott biológiai, társadalmi, természeti, környezeti feltételeit." Miért kell meghatározni? Mert mindeddig ez nem történt meg. "Meg kell határozni az egészség megõrzésének, a betegségek megelõzésének hatékony, hozzáférhetõ s a lakosság által elfogadható módszereit." Miért kell meghatározni? Mert mind ez ideig ezt nem tettük meg. (Dr. Surján László: Minden tankönyvben benne van!) "Meg kell határozni az ehhez szükséges intézményrendszer sajátosságait." Miért? Mert nem ismerjük, hogy az egészségmegõrzés még ki sem munkált módszereit milyen intézményrendszerben alkalmazhatnánk.
Kedves Selmeczi Gabriella! Igazi laikus bravúr ezt a hármas hiányosságot a Népjóléti Minisztérium gyõzelmi jelentésének feltüntetni. De még nagyobb hiba lenne jogszabályként nem elfogadni, ahogy ön ajánlja. Az idézett paragrafus ugyanis a népegészségügyi tevékenység sokéves programját fogalmazza meg, ami természetesen - az ön szándékával ellentétben - törvény lesz, és meghatározóan járulhat hozzá a lakosság egészségi állapotának javulásához, amiért önök llítólag annyira aggódnak.
Ha elvonatkoztatunk a politikai csõlátástól, észrevehetõk a törvénytervezet elõnyei is. Ez a törvénytervezet koncepciójában jó, alapelveiben jó, egy betegközpontú egészségügyi szolgáltató rendszert körvonalaz, tartalmazza az egészségügyi szolgáltatások minõségének biztosítását és ellenõrzését garantáló szabályokat, népegészségügyi fejezete az elsõ lépés a lakosság egészségi állapotának javításában, valamint szabályozza az eddig törvény nélküli egészségügyi tevékenységet is.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja
el.)
Jól körvonalazza azt a feltételrendszert, amelyek mentén az egészségügynek fejlõdnie kell, és ez egybevág az egészségügy reformjáról alkotott elképzelésünkkel.
Természetesen a részletkérdésekben módosítások szükségesek és lehetségesek. Ezért magam is támogatok minden olyan javaslatot, amely nem a törvénytervezet koncepciójának és alapelveinek megváltoztatására irányul.
Köszönöm a türelmüket. (Nagy taps az MSZP padsoraiban, taps az SZDSZ padsoraiban.)