DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Huszonöt évvel ezelõtt született az elõzõ egészségügyi törvény, s ez már önmagában elegendõ lenne, hogy egy új egészségügyi törvény szülessék, de ennél sokkal nyomósabb okai voltak az új törvény születésének. Nemcsak az, hogy 25 év alatt számtalan apró változáson esett át az elõzõ törvény, hanem az, hogy társadalmunkban óriási változások történtek. Változás történt az egészségügyi ellátás rendszerében. Változás történt - és evidenciákat mondok ezzel csak - az egyén és társadalom viszonyában. Változás történt a gyógyítás szakmai lehetõségeiben. Változás történt a halálközeli állapotok megítélésében, a halál, halott és az élõ viszonyában. Változás történt a fogamzás körüli tudományos technikában, s ezek a változások reagálást kívántak.
Az egészségügyi ellátás rendszere az állampolgári jog helyett egy biztosítási rendszerbe ment át, és 1992-ben Ausztriában járva, az osztrák biztosítási rendszert tanulmányozva irigykedtem a problémáik miatt, amelyben a leglényegesebb probléma a különbözõ kompetenciák és kompetenciakörök vitája volt. Ezek a gondok bizony itt vannak a nyakunkon, és nem hittem volna, hogy ilyen hamar itt lesznek.
Ez a biztosítási rendszer ma forráshiányos, de benne van az ígérete egy racionálisabb és differenciáltabb rendszernek. A törvény a jövõ szellemében biztosítja a szektorsemlegességet, bevezeti a minõségbiztosítási rendszer intézményeit, megoldásait, s ezzel megteremti a feltételeit, hogy az egészségbiztosítási rendszer minõségi szolgáltatásokra fizessen majdan pénzt.
Ebbõl a rendszerbõl ez a törvény kivette a vérellátást, a mentést, katasztrófaellátást, és állami feladattá minõsítette, éppen azért, hogy a rendszer anomáliáit ezeken a sürgõsségi ellátást igénylõ területeken kiküszöbölje, és zökkenõmentessé tegye.
Megváltozott az egyén és társadalom viszonya, azt hiszem, nem kell bõvebben magyaráznom, az alattvalóból szabad polgár lett. Ezt a szabadságot kívánja biztosítani a betegjogokkal foglalkozó törvényi rész.
Én mint gyakorló orvos tudom és látom, és módosító javaslatokkal ostromoljuk is a törvényt, hogy ennek a törvényrésznek a végrehajtása többletterheket ró az orvostársadalomra, hogy erre föl kell készülni, hogy ennek a teljesítése egy kicsit nehézkes lesz, de bízom abban, hogy a rendszer bejáratódik, és bízom abban, hogy ez a rendszer helyzeténél fogva amúgy is az eddig kiszolgáltatottabb ember, a beteg lehetõségeit javítja, jogait védi.
Ez az a rész a törvényben, amely nagyon nagy társadalmi vitáknak a kereszttüzében áll, ugyanakkor azt kell elmondanom, hogy minden várható gyûrõdés ellenére a magyar orvostársadalomnak ezen rész mellett kéne és kell a legjobban kiállni - mert ha az orvos sincs a betegért, akkor ki van már mellette?
A gyógyítás szakmai lehetõségének óriási változásait a laikus elõtt talán be kell mutatnom, az itt ülõ szakemberek elõtt semmiképp sem. Hogy azok a beavatkozások, azok a módszerek, amelyek az elmúlt 25 évben létrejöttek, új jogi szabályozást kívántak, az számomra teljesen nyilvánvaló. Egyetlenegy esetet szeretnék elmondani: egy nálam két évvel fiatalabb barátom, amikor a klinikai halálból a kardiológián visszahozták, akkor egy perc múlva megkérdezték tõle - és tulajdonképpen ez már az új törvény szelleme -, hogy egy katéteres szívkoszorúér-tágítást végezzenek-e nála, és nagyon röviden elmondták ennek rizikóit; a beteg feltisztult tudattal nem kérte ezt a beavatkozást, a beteg természetesen már nem beteg, hanem élõ barátom, hála istennek, továbbra is.
De hogy milyen gondok és milyen lehetõségek, és a választás micsoda dilemmái elõtt van nap mint nap a magyar beteg- és a magyar orvostársadalom, egészségügyi dolgozó társadalom, az nyilvánvalóvá teszi, hogy az élet minden mozzanatát nyilván képtelen szabályozni, de bizonyos fokú szabályozása szükséges. Megjelent az elmúlt 25 évben a szövet- és szervátültetés, ami miatt rendezni kellett a donáció, tehát az adás, szervadás szabályait, és bármily paradoxonnak is tûnik - mert evidencia számunkra -, tisztázni kellett például a klinikai és biológiai halál fogalmait. A törvény természetesen ezeket a feladatokat is kezeli.
Megjelent egy olyan lehetõség az emberiség tudása folytán, amely a testen kívüli fogamzás lehetõsége - nagy horderejû, nagy felelõsséget jelentõ, nagy lehetõségeket jelentõ beavatkozás. Óriási tudás birtokába került az emberiség, és ez a tudás rohamtempóban bõvülni fog. A napokban hallottam Czeizel professzor úr egy elõadását, amelyben azt mondta, hogy az Egyesült Államokban olyan program készül, amely hétszer annyiba fog kerülni, mint a Holdra-szállás programja, és ugyanakkor 2000-2002-re az ember teljes génstruktúráját feltérképezi. Megjelentek azok a hangok az Egyesült Államokban... (Zaj a karzaton.) - tisztelettel megkérném a karzatot, hogy legyen olyan kedves, csendben maradni! -, ezzel olyan ismeretek birtokába kerül az emberiség, és olyan lehetõségekhez jut, amelyekkel a méhen kívüli megtermékenyítés esetén válogatni tud a genetikai ismeretei alapján, amelyek alapján ki tudja szûrni a genetikai betegségeket, amelyek alapján ki tud szûrni olyan jelenségeket, mint egy korai szívhalál, de amelyek alapján olyan mértékben és módon nyúl bele az emberiség jövõjébe, amely szerint tulajdonképpen, ha nem szabályozzuk és korlátlanul mûködik, lehetõség nyílik a gyermek nemének megválasztására, lehetõség nyílik a testméret, testsúly, alkat s a többi megválasztására.
(21.20)
Nem lehet ezekkel a lehetõségekkel nem szembenézni, nem lehet ezekkel a kihívásokkal nem szembenézni.
A tudomány ismeretei és felfedezései kapcsán kivétel nélkül mindig eszembe jut Dürrenmatt A fizikusok címû drámája, amely drámában a magfúzió feltalálói tulajdonképpen önként elmegyógyintézetbe vonulnak, hogy az emberiség elõl elrejtsék ismereteiket, titkukat és tudásukat. Ez nem sikerül nekik, mivel a folyamat szabályozatlan, s nem sikerül nekik, mert a gonosz kezébe kerül az ismeret. És a gonosz mondja el A fizikusok címû drámában végezetül, hogy ami kigondolható, az kigondoltattatik, ami megcsinálható, az megcsináltattatik. És nem mondja ki a dráma expressis verbis, de gondolatban kimondja, hogy az emberiség nem térhet ki a megszerzett ismeretei elõl.
Errõl szól ez a törvény jelentõs részben. Az a szédítõ változás, ami a társadalomban és a szakmában lezajlott a huszonöt év alatt, kényszerít minket, óriási felelõsséget ró ránk: ezeket az ismereteket a politika vezérletével, a politika gyûrõdéseivel, a politika disszonanciáival együtt, de a társadalom kontrollja alá helyezni. Ezt a munkát végezzük, reményeim szerint eredményesen; nem hibátlanul, de alapvetõen sikeresen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)