SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A személyi jövedelemadó módosításáról szóló törvényjavaslatról röviden, a társasági adó módosításáról szóló törvényjavaslatról pedig még rövidebben szeretnék szólni.
Elõször, ami a személyi jövedelemadó törvényt illeti, a javasolt módosítások meglehetõsen kis számúak, viszonylag egyszerûek, az egész törvényjavaslat elég rövid. Ezzel a kormány eleget tesz annak a kívánalomnak, hogy az adórendszer hosszabb távon is kiszámítható legyen, kevéssé változó legyen. A kevés változás egyúttal csökkenti annak a kockázatát is, mint ahogy ez már ez alatt a kormány alatt - de azért ne felejtsük el, más kormányok alatt is - megtörtént, hogy bizonyos nem várt és nem szándékolt hibák is belekerüljenek az új törvénybe.
Itt tehát a stabilitás, az adórendszer stabilitása felé teszünk egy fontos lépést, és azt hiszem, ez mindenképpen pozitívum. Bár az is megjegyezhetõ, hogy ez a stabilitás az adott esetben, sajnos, azt is jelenti, hogy nem változik az adótábla. Ez önmagában véve a stabilitás szempontjából az adott körülmények között - amikor a jövedelmek emelkedése nem kis részben inflációs természetû is lesz, bár az infláció lassul, de mégis lesz ilyen emelkedése is a jövedelmeknek - nemkívánatos dolog. Ez, sajnos, el kell ismerni, önmagában véve - és itt hangsúlyozni szeretném, hogy önmagában véve - az adószintek, az adóhányad növekedésével jár, minthogy a jövedelmek magasabb adósávokba csúsznak át; persze mindig hangsúlyozni kell, hogy csak részben.
Ez tehát önmagában véve semmiképpen sem pozitívum, de másfelõl figyelembe kell venni, hogy a kormány szándéka az volt, hogy az új nyugdíjreformhoz igazítsa hozzá a törvényt. Ennek keretében bizonyos nyugdíjjárulék-hányad levonható lesz az adóból. Az adócsökkentési lehetõség ezen a vonalon kerül kihasználásra. Itt nyilván egymással versengõ szempontok lehettek, hogy most az adótáblát mozdítsuk vagy ezt a lehetõséget vezessük be. Azt gondolom, ez a választás jó; persze a választás mindig kényszer - és sajnos tökéletes választási lehetõségek a való életben nincsenek. Persze vannak, akik ígérnek olyan adórendszereket, amelyek mindenkinek tetszeni fognak. Szerintem ilyen adórendszer egyáltalán nem képzelhetõ el. Az adórendszer mindenképpen rettentõ problematikus dolog - amennyiben egyáltalán adót kell fizetni. Azt gondolom, akkor, amikor a kormány mérlegelte, hogy milyen módon vezessen be adócsökkentést, a rendelkezésre álló lehetõségek közül végül is a jobbat választotta.
Külön alá is szeretném húzni, hogy ez alatt a hároméves idõszak alatt, amióta ez a mai kormánykoalíció kormányoz, az adószintek csökkenése határozottan megfigyelhetõ volt, ahogy ez a koalíciós pártok programjaiban szerepelt. Valóban, a jövedelemcentralizációnál, tehát a jövedelmek elvonásánál a bruttó hazai termelés 52,5 százalékáról erre az esztendõre, tehát '97-re 44,5 százalékra történt csökkenés. Ez egy 8 százalékpontos változás, ami nagyon jelentõs változás. Az adóterhelés a jövõ évben is tovább folytatja ezt a lassú csökkenést. Csökkenteni csak lassan lehet az adókat, hiszen a másik oldalon a kiadási igények - mint azt a költségvetés tárgyalásánál hamarosan majd látni fogjuk - igencsak feszítõek.
A másik fontos dolog, amit a mostani változások kapcsán az SZDSZ részérõl aláhúzni és pozitívumként kiemelni fontosnak tartok, az az adózási szabályok bizonyos egyszerûsítése. Ezzel kapcsolatban is gyakran merülnek föl igények. Ezek az igények nagyrészt megalapozottak, bár persze azt is látni kell, hogy meglehetõsen bonyolult eleve az arról való gondolkodás, hogy milyen jövedelmet adóztatunk, adóztassunk, hogy mit tekintsünk egyáltalán jövedelemnek, amit adóztathatunk. És ha maga a gondolat bonyolult - márpedig az bonyolult mindenkinél, aki komolyan gondolkodik az adóztatás kérdéseirõl -, akkor a törvény sem lehet olyan borzasztóan egyszerû.
(21.30)
Ezzel együtt egyszerûsítésekre lehetõség van, és ilyen lehetõségek kihasználásáról is beszélhetünk ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, amit most tárgyalunk. Sajnos ellenzék nélkül tárgyalunk, ezért nekünk, kormánypárti képviselõknek kell a negatívumokat is hangsúlyoznunk. De most éppen egy pozitívumnál tartok, annál, hogy egyszerûsödnek az adószabályok.
Két dolgot emelhetnék ki konkrétan. Az egyik az egyéni vállalkozók adóelõleg-fizetési szabályainak az egyszerûsödése. Itt a kivét után negyedévenként fizethetõ majd az adóelõleg, és a határidõk alkalmazkodnak a járulékfizetési idõpontokhoz, ami kétségtelen egyszerûsítés.
A másik dolog, amit kiemelnék, és ami az SZDSZ választási programjában is szerepelt, az egy elõrelépés. Miután ez nem az elsõ, így azt mondhatom, további elõrelépés abban, hogy azokon a területeken, ahol ez az adózó és az adóra igényt tartó állam érdekeinek, szempontjainak is megfelel, ott kiterjesztjük az átalányadózást. Ez most az építõipari kivitelezésben, az iroda- és számítógép-javításban és -karbantartásban, a fényképészet és a videofelvétel-készítés területén történik meg. Ez is üdvözlendõ, és a lehetõségek vizsgálatának függvényében a továbbiakban természetesen további ilyen irányú lépéseket is lehet majd tenni.
Még két dologról beszélnék a személyi jövedelemadóztatás kapcsán. Az egyik az, hogy a tandíjhoz kapcsolódó adókedvezmény a jövõben a tandíjra felvett hitel törlesztéséhez is igénybe vehetõ lesz bizonyos idõbeli korlátozással. Ez az adózók számára elõnyös, azt jelenti, hogy tulajdonképpen olyanok is hozzá tudnak jutni ehhez az adókedvezményhez, akik magának a tanulásnak az idõszakában nem rendelkeznek - nyilván a szüleik nem rendelkeznek - megfelelõ jövedelemmennyiséggel, hanem késõbb maguk keresik meg hiteltörlesztés formájában azt az összeget, illetve annak egy részét, amelybõl tanulnak. Ez tehát mindenképpen a viszonylag alacsonyabb jövedelmûek számára teremt kedvezõ lehetõséget a tanulás, a képzés területén.
Befejezésül - mármint a személyi jövedelemadó ügyében befejezésül - megemlíteném, az SZDSZ-frakció támogatja azt, hogy az osztalékadónál egy bizonyos szigorítás történik. Nevezetesen itt az osztalékadónak arról a részérõl van szó, amelyet arra az osztalékra fizetnek, amely nyilvánvalóan nem tõkejövedelem. Ez megfelelõ képlettel kerül kiszámításra. Ha egy cég alaptõkéjének a jegybanki alapkamat több mint kétszerese az osztalék, akkor az bizony már aligha lehet igazán tõkejövedelem. Itt valójában munkajövedelmeknek tõkejövedelemként való feltüntetésérõl van szó, és a munkajövedelmeknek az a sajátosságuk - nemcsak nálunk, hanem szerte a világban, ahol társadalombiztosítási rendszerek vannak -, hogy társadalombiztosítási járulékot szednek utánuk. Ha egyszer ez nálunk nem lehetséges, mert alkotmányossági okok akadályozzák, akkor a megfelelõ terhet más formában, de állni kell. Persze erre is azt lehet mondani, roppant sajnálatos, hogy ezt is - mint minden adót - be kell szedni, másfelõl meg azért kell, mert bizonyos kiadásokat kell eszközölni belõle, és ez persze megint mindenféle adóra érvényes.
Ami a társasági adóról szóló törvényt illeti, nagyon röviden egyetlen elõírásra szeretném ráirányítani a tisztelt Ház figyelmét, nevezetesen az új beruházási kedvezményre. Ez a beruházási kedvezmény arról szól, hogy ahol legalább 3 milliárd forint értékû beruházást végeznek nagyarányú munkanélküliség által sújtott területen, és ez a beruházás jelentõs foglalkoztatásnövekedéssel jár, és valóban ott mûködik, ott tíz évre százszázalékos adókedvezmény kapható. Az ilyen beruházási kedvezmények körül mindig nagyon sok a vita. Gyakran vetik ellen, hogy ezeket csak külföldi beruházók kapják. Ez természetesen nem igaz, ezt bárki megkaphatja. Az persze igaz, hogy magyar vállalkozó számára 3 milliárd forint elõteremtése nem olyan egyszerû, de ha közösen vállalkoznak - akár külföldivel, akár belföldivel közösen -, akkor ez számukra is elérhetõ lehet. De semmi esetre sem a külföldiek kedvezményérõl, hanem egy nagyon jelentõs beruházásnak a kedvezményérõl van szó.
Az igaz, hogy ilyen nagy létesítmények létrehozatalakor - és éppen ez a megfontolandó a dologban, és ezért támogatható ez a javaslat - a beruházó, legyen az akár magyar, akár külföldi, mindig körülnéz egy kicsit a világban. Ilyen összeg elköltésénél már érdemes megversenyeztetni a lehetséges telephelyeket. Van egy lehetõség Magyarországon, egy másik Portugáliában, egy harmadik Ukrajnában. A mérlegelés persze sok mindenre kiterjed a telephelyeknél, de a beruházók - nem meglepõ módon - a versenyeztetésbe mindig bevonják azt a szempontot is, hogy kapnak-e valamit az államtól. A konkurens államoktól - legyen az Portugália, Ukrajna vagy bármelyik európai állam - többnyire kapnak valamit, valami speciális kedvezményt. Sajnos ez sokszor kedvezõbb is egy tízéves nyereségadó-mentességnél. Ezzel kell nekünk versenyeznünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy pusztán csak ezzel az adómentességgel versenyezni nem tudunk az ilyen ajánlatokkal, hanem azzal, hogy egész gazdasági rendszerünket beruházásbaráttá alakítjuk - ez persze egy messzire vezetõ téma lenne -, de magának az adókedvezménynek is szerepe lehet és lesz abban reményeink szerint, hogy jelentõs beruházások megvalósulnak Magyarországnak a munkanélküliség által sújtott, kevésbé fejlett területein is, és ez a mi területi kiegyenlítési céljainkat szolgálni fogja. Ezért úgy gondolom, hogy ez az adókedvezmény támogatható.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)