PÁLFY ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Igen türelmes Képviselõ Urak! Engedtessék meg, hogy a személyi jövedelemadó módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsán néhány dolgot elmondjak a vállalkozókkal kapcsolatban. A magyar társadalom e jelentõs rétege igen nagy várakozással tekintett 1997 õsze, az õszi parlamenti ülésszak elé. E felfokozott várakozást azok a törvénymódosító javaslatok indukálták, amelyek sorában a kamarai törvényrõl szóló módosító javaslat, a vállalkozói törvényrõl szóló módosító javaslat, a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat és nem utolsósorban a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása tartozik. Magam - aki a gazdasági kamarák ezen felfokozott várakozását három éve indokoltnak látom, hiszen mióta a gazdasági kamarák mûködnek, ezek közül is a Kézmûves Kamarát külön kiemelve, ott alkalmazásban léve - ismerem ezeknek a köztestületeknek a gondjait és tagságuk, a mikro- és kisvállalkozók gondjait is.
Úgy gondolom, hogy ez a várakozás, ami részükrõl megnyilvánul, nem véletlen, hiszen mindnyájunk által ismert, hogy a kamarai törvény megalkotása teljes konszenzussal történt, majd azt követõen sok ígéretet nem váltottunk valóra. Úgy gondolom, az nem vonható kétségbe, hogy a kormány vállalkozásbarát politikát hirdet. Nem célom e politikát nekem sem kétségbe vonni, de utalnom kell arra, hogy a különbözõ nézõpontokból szemlélve - és ilyenek vannak, többek között a mikro- és kisvállalkozók nézõpontja is ilyen - nem mindig kristálytiszta és világos ez a kép. Napról napra megújul az ellentmondás, nevezetesen, hogy egy oldalról vállalkozásbarát politikáról beszélünk, más oldalról sok vállalkozó ezt nem érzi.
A dolog lényegét egy példán keresztül, egy benyújtott módosító javaslat sorsán keresztül szeretném bemutatni, elõrebocsátva, hogy természetesen több módosító javaslatot is beadtunk képviselõtársaimmal, és bízunk annak elfogadásában is. Visszatérve a példára: az elmúlt hétvégi futárpostáig - ekkor kaptuk meg ugyanis a T/4935. számon beadott törvényjavaslatot a gazdasági kamarákról szóló '94. évi XVI. törvény és a T/4938. számú törvényjavaslatot az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi törvény módosításáról - magamat figyelmetlen olvasónak vélve, illetve késõbb az elõterjesztõk figyelmetlenségét feltételezve hiányoltam a személyi jövedelemadóról szóló módosító javaslatból a kamarai tagdíj adóból történõ leírhatóságának passzusát.
Nos, az elõbb említett két elõterjesztés olvasása meggyõzött arról, hogy szó sincs figyelmetlenségrõl. E két módosítás sem utal a jelzett és immáron három éve vajúdó probléma megoldására. Ez azért is sajnálatos, mert egyrészt az elmúlt évben mindössze öt szavazat hiányában bukott meg a leírhatóságról szóló javaslat, másrészt az igazságügy-miniszter, valamint az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter által jegyzett, a kormány elé terjesztett javaslat e kérdést, illetve a megoldási javaslatát is tartalmazta. Úgy tûnik tehát, hogy ismét gyõzedelmeskedett a pénzügyi szigor, és ha a személyi jövedelemadóról szóló javaslat így megy át, ismét komoly csalódást okozunk a vállalkozók széles körének.
Tisztelt Képviselõtársaim! Megismétlem: rosszindulattal sem lehet állítani, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvénymódosító javaslat nem tartalmaz a vállalkozók számára kedvezõ tételeket. Mégis úgy gondolom, hogy a több szocialista képviselõtársammal együtt benyújtott, a kamarai tagdíj adóból történõ levonhatóságát célzó módosító javaslatunk realitáson alapul, és demonstratíve is fontos lenne annak elfogadása. A kötelezõ kamarai tagság fontos elv. Mindenütt, ahol kötelezõ, a tagdíj nem jelent újabb terhet a vállalkozók számára. Úgy gondolom, tudnunk kell azt, hogy azok a kamarák, területi kamarák, amelyek adóssággal tartoznak a kormányzat felé, bizony nagyon nehezen veszik azokat a felszólító leveleket, amelyekben 64 százalékos büntetõ kamatról értesülhetnek, hiszen tulajdonképpen a létükrõl van szó.
Javaslatunk a mikro- és kisvállalkozók, a vállalkozói réteg legnehezebb helyzetben lévõ tagjairól szól, és azok érdekeit szolgálja. Számítások igazolják, hogy az adóbevétel kiesése jelentéktelen lenne ahhoz az ösztönzéshez képest, amit e lépés jelentene.
Az elmondottak figyelembevételével tisztelettel kérem az illetékes bizottságokat és minden képviselõtársamat, hogy a javaslatot mérlegelni, támogatni és elfogadni szíveskedjenek. Az általános vitában azért kívántam ezt szóvá tenni és kérni, mert úgy ítélem meg, hogy a siker érdekében idejében kell szólni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)