SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Egy vitatott ponthoz szeretnék csupán hozzászólni, éspedig az áfatörvény kapcsán. Fölvetették kormánypárti oldalról is - mindkét kormánypártból -, hogy el kellene állnia a kormánynak attól a javaslatától, hogy a déligyümölcsök forgalmi adója lecsökkenjen az alacsonyabb kulcsra, tehát az eddigi 25 százalék helyett 12 százalékot kelljen utána fizetni. Ez a belföldi termelõk, a magyar alma-, körte- s a többi termelõk érdekeit szolgáló fölvetés.
A fölvetés természetesen megfontolandó, és bizonyos szempontból érhetõnek, meg akár jogosnak is mondható, de fel szeretném hívni a figyelmet néhány szempontra. Az egyik szempont az, hogy a termelõ az egyik oldal, de van a fogyasztó, a másik oldal, és a fogyasztói szuverenitást is érvényesíteni kell. A fogyasztónak meg kell adni a választási lehetõséget. A fogyasztónak ebben az országban nagyon sok vonatkozásban általában fennáll a lehetõsége, hogy az importot válassza. Ez persze a termelõnek közvetlenül nem érdeke, de azért ez egy termelést ösztönzõ eszköz és költségcsökkentést ösztönzõ eszköz, minõségjavítást ösztönzõ eszköz. S ha így nézzük, akkor végsõ soron a magyar lakosság jóléte szempontjából távolról sem annyira egyértelmû, hogy ez a javaslat támogatandó.
Van azonban ezenkívül egy másik szempont is. Nevezetesen: a külföldi termék termelésével szemben a belföldi termelés védelmének elfogadott, szokásos és nemzetközileg a szokások nagyon fontos részének minõsülõ eszköze a vám, meg esetleg a mennyiségi kontingens és hasonlók, de semmiképpen sem a belföldi adók differenciálása.
Ez a rendelkezés - ahogy eddig létezett - rendkívül súlyos nemzetközi ellenvetéseket váltott ki. Nekem nemzetközi tárgyalásokon védenem kellett ezt az eddigi megkülönböztetõ szabályt, és megvallom férfiasan, hogy túlzott érveket nem találtam, amelyekkel ezt képviselhettem volna; minthogy, ismétlem, az egyszerûen nem elfogadott, hogy belföldi termelést belföldi adókkal védjünk, ne pedig vámokkal.
Ide kívánkozik talán az is mellesleg, hogy bizonyos déligyümölcsöknél a vám beszedése körül vannak bizonyos problémák, amennyire én errõl értesülve vagyok. Itt a banán: hogy most az érlelt vagy nem érlelt banán, itt bizonyos kijátszási lehetõségek hellyel- közzel mutatkoznak. Ha már védeni akarjuk a belföldi termelést, akkor itt, ezen a területen csak jobban kell érvényesíteni olyan jogszabályokat, amelyek eddig is hatályosak voltak és azok is maradnak, de ez a forgalmiadó-megkülönböztetés nem szerencsés dolog. Minden ilyen dolog mindig nemzetközi megállapodások tárgya, nemzetközi kölcsönösségek tárgya.
Amikor ilyenrõl beszélünk és ilyenrõl gondolkozunk, akkor nem gondolhatjuk azt, hogy mi csak egy importáló ország vagyunk. Hála istennek, mi exportáló ország is vagyunk, de ez a hála istennek rögtön nem hála istennek, ha netán arról van szó, hogy a mi exportunkkal szemben is alkalmazhatnak a kedves partnerek hasonló negatív elbánást, mint amilyet mi próbálunk az õ exportjukkal szemben alkalmazni.
Úgy gondolom, a kormány javaslata arra nézve, hogy ezt változtassuk meg, felelõs. Nem hiszem, hogy a kormány ezt az engedményt ingyen tette, bár ilyen tárgyalásokban egy idõ óta - mint ismeretes - nem veszek részt, és azt gondolom, hogy ezt a változtatást, azzal együtt, hogy megértem azokat, akik ezt ellenzik, mégis célszerû lenne a parlamentnek elfogadnia.
Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)