SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Tisztelt Elnöknõ! Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselõtársaim! Szalay Gábor képviselõtársammal nem beszéltük meg, hogy melyikünk mirõl fog beszélni, és õ volt elõször bejelentve írásban, úgyhogy magára vessen, ha én most elbeszélem elõle mindazt, amit gondolunk a törvényrõl.
A három törvénynek, amelyet egyszerre tárgyalunk, az a logikája, hogy valamennyi a helyi önkormányzatok bevételeit jelentõ, tehát mind a gépjármûadózás, mind az illetékbevételek, mind a helyi adók változása az önkormányzatok bevételét képezi, és emiatt érdemes és logikus egyszerre tárgyalni.
Annak indoka, hogy mind a három törvényt meg kell változtatnunk, az, hogy elõálltak olyan törvényi változások, amelyek ugyan még nincsenek a Ház elõtt, de már tudjuk, hogy változtatnunk kell, illetve néhány törvény esetében tudjuk, hogy kötelezõ változásokat hordoz magában. Ilyen például a nyugdíjreform.
A nyugdíjreformban kötelezõ magán-nyugdíjpénztári befizetésrõl is szó esik. Önmagában ez a tény indokolja, hogy például az illetéktörvényen is változtassunk, mégpedig olyatén módon, hogy az adó- illetékmentességet élvezõ közhasznú szervezetek közé besoroljuk. Ezt most csak példaként mondtam, viszont nagyon röviden végig futnék minden egyes tételen.
Az illetéktörvénnyel kezdeném, utána a gépjármûtörvénnyel, s utoljára hagynám a helyiadótörvényt, mert azt tartom a legfontosabbnak, és az a legérzékenyebb része ezen törvénycsomagnak.
Az illetékügyben az elõbb említett nyugdíjpénztári illetékmentességen felül még érinti magát a személyt is, aki igénybe veszi a nyugdíjpénztárt, olyatén módon - képviselõtársaim bizonyára emlékeznek rá -, hogy a kötelezõ magánnyugdíjpénztárba fizetendõ összeg elhalálozás esetén örökölhetõ. Tehát egyenes ági rokonom örökölheti, s emiatt az illetéktörvényben szabályozni kell ezen szomorú eseményt.
A törvényjavaslat úgy szabályozza, hogy ha az egyenes ági örökös átveszi ezt a befizetett összeget, és folytatja a tagságot - tehát a nyugdíjpénztári tagságot folytatja -, akkor illetékmentes ez az összeg. Ez nagyon helyes, hiszen ugyanarról a jogviszonyról van szó egyenes ági örökös esetében. Ugyanakkor kimondja az elõttünk fekvõ törvényjavaslat azt is, hogy amennyiben egyösszegû felvétel történik, amire joga van, mert a másik törvény ezt lehetõvé teszi, ez esetben illetékkötelessé válik.
(22.10)
Hasonló apró javításokat kellett a törvényen csinálnunk, amikor az egyébként meglévõ hatályos illetéktörvény alapján igen kedvezõ 2 százalékos illetékkulccsal mûködhettek ingatlanforgalmazó cégek vagy gépjármû-lízingelõ cégek, és az ily módon megszerzett vagyon illeték alá esett a 2 százalékos kedvezményes kulccsal. Azért kellett módosítanunk ezt a rövid passzust, mert vannak olyan cégek, amelyek egyszerre mindkét tevékenységet végzik, és a hatályos illetéktörvény azt mondta ki, hogy külön-külön, egyenként ezen cégek számára akkor érvényes a kedvezményes 2 százalékos kulcs, ha a bevételük legalább 50 százaléka ezen tevékenységbõl születik. Ezt egy olyan cég, amely egyszerre mindkettõt csinálja, nagyon nehezen tudja megvalósítani, hiszen a legalább 50 azt jelenti, hogy ha a kettõt összeadnám, akkor 100 százalék fölötti teljesítésre volna szüksége.
Ezért az elõttünk fekvõ módosítás azt mondja ki, hogy azon cég, amelyik mindkét tevékenységet fõ tevékenységként végzi, tehát ingatlan- és gépkocsi-lízingelést, ott ezen két tevékenység együttesen el kell hogy érje a 75 százalékot bevételben, és ez esetben megilleti a 2 százalékos kulcs.
Hasonlóan másik törvénybõl fakadóan kellett módosítani az anyakönyvi kivonatok kiadására vonatkozó szabályozásokat. Most már a személyi igazolványban nem szerepelnek a gyerekek, meg egyéb változás is van a személyi okmányok tartalmát tekintve, emiatt szükségessé válik az, hogy születéskor, illetve halálozáskor közhiteles okirattal lehessen bizonyítani, hogy ki a szülõ, illetve ki volt a gyerek aszerint, hogy születésrõl vagy halálozásról van szó. Ily módon illetékmentessé teszi az elõttünk fekvõ törvényjavaslat a szülõk így kiadandó anyakönyvi kivonatát.
Nem fekszik még elõttünk a törvény - de már képviselõként megkaptuk -, amely azt szabályozná, hogy külföldi vállalkozások hogyan és miként létesíthetnek fióktelepet Magyarországon. Ennek mindenféle vonatkozásai vannak, cégnyilvántartási vonatkozása, ingatlanszerzési vonatkozása, de többek között illetékvonatkozása is van. Az elõttünk fekvõ módosítás kimondja, hogy ugyanúgy cégbíróságnál kell bejelentkeznie, és ezen bejelentkezés illetéke 200 ezer forint. Ennyiben érinti ezt a törvényt.
További illetékmódosítások álltak elõ, én ezeket most nem sorolnám fel, csak néhányat példaképpen, tehát bizonyos tételes módosításokat is tartalmaz az illetéktörvény. A névváltoztatás esetében megemeli az eddigi, azt hiszem, ezer forintos értéket 5000 forintra, a különbözõ értéknyilatkozatokat vagy adónyilatkozatokat 1000-rõl 3000-re felemeli. Tehát ilyen tételes módosítások is szerepelnek, amelyekkel azért értünk egyet, mert természetesen egyrészt infláció is van valamelyest, másrészt egyre több munkába kerül az ilyen típusú közhiteles okiratok kiadása. A névváltoztatás esetén egy család - feltételezve természetesen, hogy addig azonos volt az nevük - minden egyes tagja köteles az illetéket megfizetni, tehát egy családra nem lehet egy illetékkel megúszni a teljes névváltoztatást.
Ily módon látható, hogy az illetéktörvény módosítása többnyire más törvények változásából vagy új törvények alkotásából fakad, illetve néhány tételes módosítást tartalmaz, és ezért természetesen helyeseljük, és kérjük a képviselõtársak támogatását is.
A másik ilyen törvény a gépjármûadóról szóló, már többször módosított, szintén '91-ben létrehozott törvényünk. Itt nem annyira a többi törvények változása, mintsem inkább amiatt kellett változtatnunk, hogy az eddigi gyakorlat szerint kibuktak azok a hiányosságok, változtatnivalók, amelyeket most az elõttünk fekvõ törvényjavaslat módosít is.
Az egyik egy komoly furcsaság. Úgy szól a még hatályos törvény, hogy ha a képviselõ-testület december 15-ig nem hozza meg a helyi adóra, így a gépjármûadóra vonatkozó rendeletét a következõ évre, a törvény által biztosított minimális érték marad érvényben. Ezt a törvény - nagyon helyesen - úgy módosítja, hogy ha a képviselõ- testület elmulasztja módosítani a megadott határidõig, akkor nem a törvény által biztosított minimális értéken vetheti ki a gépjármûadót, hanem az elõzõ adóévben érvényes mértéken vetheti ki. Helyeslendõ módosítás, hiszen csak logikai bukfencet javított ki a törvényjavaslat.
Foglalkozik ugyanezen törvény hasonló apró problémák kiküszöbölésével a mozgássérültek kedvezményesen elbírált autója ügyében. A törvénymódosítás, tehát ami most elõttünk van, kimondja, hogy csak súlyosan mozgássérültek esetében érvényes az adókedvezmény. Ez azért érdekes, mert van súlyosan, meg nem súlyosan sérült ember, és bizonyos visszaélésekre volt lehetõség. Továbbá kimondja azt, hogy csak személygépkocsi eshet ezen adókedvezmény hatálya alá.
Ezzel az egy kitétellel én személy szerint kevésbé értek egyet, mert történetesen védnökösködöm egy olyan, csak mozgássérültek által üzemeltetett sportegyesület fölött, ahol a mozgássérült sportolók szállítása nem személygépkocsival történik, hanem busszal, tehát nagyobb busszal, nem a 9 személyessel, ami még személygépkocsinak számít, hanem annál nagyobbal. Ilyen esetekben indokoltnak tartanám, ha az adókedvezmény erre is vonatkozna, hiszen a törvény szelleme azt mondja ki, hogy a mozgássérültet, aki gátolt a mozgásában, megilleti ez a kedvezmény, ha a mozgásához ez szükséges, és ebben az esetben, amit az elõbb említettem, erre nyilvánvalóan szükség van.
Módosul a katalizátoros autók körüli probléma is. Nagyon kis probléma, de muszáj javítani a törvényben, hiszen manapság már a katalizátorok több válfaja is létezik, jobb és rosszabb változata természetesen. Bevezeti a törvény a nem szabályozott és a szabályozott katalizátor fogalmát, ahol a nem szabályozott azt jelenti, hogy nem éri el a három komponenst a katalizátorral való semlegesítés, hanem ezek szerint csak kettõ vagy egy komponenst, és a szabályozott az, amelyik legalább három komponenst semlegesít. Az adómértéket és a kedvezmény mértéket is ehhez igazítja: a nagyobb környezetkibocsátó csak 25 százalék kedvezményt kap a mostani állapothoz képest, míg a szabályozott katalizátorral ellátott ennek dupláját, tehát 50 százalékos kedvezményt kap. Hogy ne legyen probléma a bevezetés körül, a módosítás kimondja azt, hogy a '98. január 1-jei állapot szerinti katalizátoros kocsi - teljesen mindegy, hogy az most szabályozott vagy nem szabályozott - az eddig élvezett kedvezményeket még továbbra is élvezi.
Apró módosítás van a külföldi tulajdonban lévõ, itthon üzemeltetett gépjármûvek esetében. Eddig megengedte a törvény, hogy a szállítmányozó intézze ennek minden gondját, baját. Az élet azonban úgy hozta - és a törvénymódosításban helyesen szerepel -, hogy ezt a fizetési kötelezettséget, vagy egyáltalán kötelezettségvállalást átvállalhassa a vámügynökség is, mert hiszen ez volt a gyakorlat.
Ez volt a két, könnyebben tárgyalható törvény mint említettem, csak olyan apró módosításokról volt szó, ami más törvényekbõl fakad, vagy pedig az eddigi gyakorlat kisebb hibáit javítja ki.
A komolyabb törvény pedig, amivel többet kellene foglalkoznunk - nem azt kívánom persze, hogy többen hallgassák, hanem hogy többet foglalkozzunk magával a törvénnyel -, a helyi adókra vonatkozó törvények közül az iparûzési adóra vonatkozó és ez a harmadik törvény, ahol módosulás áll be.
Itt is néhány apróbb módosítást az elõbb említett okokból kell megtenni, ezzel semmiféle problémánk nincs, és feltételezem, hogy képviselõtársainknak sincs. Ezek közül néhányat csak felsorolok: adóhatósági jogkört vonna el akkor, ha a hatályos törvény a Fõvárosi Közgyûlésnek adókivetést engedne és nem az adó bevezetését. Ezt a módosítás kijavítja, tehát rendben van, és nem hiszem, hogy lehet vele vitatkozni. Az, hogy adómentessé válik a nyugdíjpénztár, az elõbb elmondott okokból szintén helyeselhetõ. Az, hogy a lakásszövetkezetek által üzemeltetett üdülõingatlanban a használati jog élvezõje is adómentesen nyaralhasson, ez is teljesen természetes. Bizonyos készpénzfizetési problémákat felold azon települések számára ez a törvény, ahol, bizony, a postaköltség elvinné egyébként a beszedhetõ adót. Ezért megengedi a módosítás, hogy bizonyos napokon készpénzfizetés történhessen, és így tovább.
(22.20)
Nem sorolom fel a kisebb módosításokat, rátérnék arra, ami a három törvényben a leginkább érdekes, ami kimondaná azt, hogy az iparûzési adó alapját ez a módosítás megváltoztatja. Hangsúlyozom - nemcsak személyemben, hanem frakcióm nevében is -, helyes irányba kívánja megváltoztatni, mert eddig az volt a helyzet, hogy míg a '90-es bevezetésnél a teljes nettó árbevétel után vetették ki az iparûzési adót, illetve volt rá lehetõség, hogy kivessék az iparûzési adót, addig '93-ban nagyon helyesen úgy döntött az akkori parlament, hogy az eladott áruk beszerzési értékét és az alvállalkozói teljesítéseket le lehet belõle vonni. Ez helyes irányú döntés volt. És '95-ben a csomaggal egy újabb döntés született, amit az élet hozott, miszerint a pénzintézeteknél és a biztosító intézeteknél a kárkifizetés, illetve a kamatok levonhatók ezen bevételbõl.
Közben felmerült az, hogy akkor az anyagköltség is levonható lehessen, mert hiszen ha csak közgazdaságilag tekintjük az ügyet, most már csak ez az egyetlen maradt, ami egy tiszta forgalmi adójú vagy hozzáadottérték-adójú tartalmú adóztatást tenne lehetõvé, és nem egy bruttó forgalmi adót. Ez az egyetlen maradt, és a törvényjavaslat ezt tartalmazza. A javaslat azt tartalmazza, hogy az anyagköltség is levonható legyen a nettó árbevételbõl. Ez közgazdaságilag helyes, jogilag helyes, támogatom, de problémákat vet fel. Ezen problémák olyannyira súlyosak, hogy már maga a módosítás is három évre elhúzódóan próbálja bevezetni, mégpedig úgy, hogy nem egyszerre varrná a nyakába ezeket a terheket akár az önkormányzatoknak, akár a vállalkozásoknak, hanem három évre elosztva. A módosítás azt tartalmazza, hogy az elsõ évben az anyagköltség 33 százalékát lehessen levonni, a második évben már 66 százalékát, és az utolsó, a harmadik évben az egészet, és ily módon fokozatos áttérést biztosít.
Becsülettel elvégezte az elõterjesztõ a hatásvizsgálatot is, bizonyos feltételekkel természetesen, mert az, hogy melyik önkormányzat pontosan mit csinál, nem tudhatjuk, és ebbõl bizony kijött az, hogy mind a vállalkozókat, mind az önkormányzatokat kellõen súlyosan érinti. Ezt az elõterjesztõ is érzékelte, hiszen három évre kívánja széthúzni, mégpedig a dolog logikájából fakadóan. Ha megengedjük az anyagköltség levonását a nettó árbevételbõl, akkor nyilvánvalóan az jár jól a módosítással, akinek eddig magas anyagköltsége volt, és rosszabbul jár az, akinek eddig alacsonyabb anyagköltsége volt.
Nem kívánom cifrázni, de például az élelmiszeriparban ez igen kellemes változást, tehát 50 százalék körüli pozitív változást eredményezne, de még a gépiparban is 18-at míg a kereskedelemnek - amely eddig úgy szabályozódott, ahogy ezután is fog - 36 százalék romlást fog jelenteni. Ez az egyik oldal, mert értelemszerûen, mivel a vállalkozás fizeti az önkormányzatoknak ezt a adóbevételt, ami jó a vállalkozásnak, az rossz annak a településnek, ahol ez a vállalkozás mûködik, és fordítva. A hatásvizsgálat ezt is elvégezte, és nem meglepetés, hogy kiderült: azon települések, ahol a magas anyagköltséggel vagy nagy értékû beszállítással dolgozó ipar telepedett meg - ilyen eklatáns példa Esztergom, nyilván a Suzuki miatt, ahol a beszállított anyagokat összeszerelik -, majd a teljes nettó árbevétel után adóznak. A mostani változtatással Esztergom városa elveszíti mindazt adóbevételben, amit megnyer a Suzuki mint vállalkozó.
Ezzel együtt azt mondom, hogy helyes az irány, és inkább úgy kell felfogni a dolgot - mert nyilván ezen települések lakói, képviselõi majd nem fognak örülni -, hogy eddig volt szerencséjük ezen településeknek, mert hiszen a kormányzat nem a közgazdaságilag helyes megoldást találta ki '90-ben, és most visszaáll a régi helyzet. Fordított hozzáállás is lehetne, és valószínû, aki sírni fog, az fordítva fog hozzáállni.
Van azonban egy olyan dolog, ami enyhíti a fájdalmát mind az önkormányzatoknak, mind a politikusoknak, akiknek majd meg kell szavazni ezt a törvényt. Ha eddig ésszel élt valamelyik önkormányzat - és több ilyet tudok természetesen -, akkor már eleve adókedvezményt adott. Tehát képviselõtársam az elõbb beszélt arról, hogy most még igen nagy, 3 milliárd fölötti beruházásnál még további kedvezményeket biztosítanánk, de igen sok önkormányzat eddig is élt azzal a lehetõséggel, hogy ingyen telektõl kezdve az iparûzési adó mérséklésével vagy az ott adott kedvezménnyel is csábította a vállalkozókat.
Ezek az önkormányzatok, amelyek eddig is éltek ezzel a lehetõséggel, hogy bizonyos iparstruktúrát telepítsenek és eszerint abszolút értékben vagy abszolút mértékben több adóbevételhez jussanak, ezek most is fognak tudni sakkozni, hiszen a törvénymódosítás azt mondja ki, hogy megengedem levonni ugyan az anyagköltséget - elnézést kérek, államtitkár úr, az a helyzet, hogy a kollégám, Szalay Gábor nincs itt, és ezért valószínûleg az SZDSZ nevében nekem kell mindent elmondani, és ezt most meg is teszem természetesen -, tehát ha megengedem levonni az anyagköltségeket, ezáltal az abszolút értékben jelentkezõ adóbevétel kevesebb lesz, ez teljesen nyilvánvaló. Márpedig az önkormányzatoknál teljes költségvetésükre vetítve 7 százalékot jelentett ez a bevétel, ha meg csak az önkormányzatok adóbevételeit tekintjük, akkor az 80-83 százalék körüli értéket mutat, ami már bizony nagyon súlyos, ha ebbõl bármilyen kedvezményt kell adni.
Azért, hogy a kiesõ adóbevételt pótolhassuk, a mostani törvénymódosítás megengedi azt, hogy az eddigi 1,2 százalékos felsõ határ megemelkedjék a harmadik év végén 2 százalékra. Most ezzel lehet sakkozni az önkormányzatoknak, és akik eddig kedvezménnyel dolgoztak, azok vissza tudják sakkozni ugyanazt az állapotot - tehát adott esetben mondjuk Tatabányán a felnigyártó céget ezzel a kedvezménnyel becsábítgatták -, elõ tudják állítani ugyanazt az állapotot, mint amivel becsalogatták, hiszen van játékuk az iparûzési adóban adott kedvezmény miatt. Matematikai példákkal nem akarom fárasztani a képviselõtársaimat. Úgy fest a dolog, hogy három év alatt mindig csak harmadával terheljük azokat, akik ebben a játékban vesztesek volnának, gazdaságilag és jogilag egy helyes megoldást kapnánk. És a három év elegendõ idõ arra, hogy az önkormányzatok és a vállalkozók is felkészüljenek arra, hogy ezt a törvényt alkalmazhassák.
Ezzel szemben - tekintettel arra, hogy súlyos változásra van kilátás ebben az ügyben - az SZDSZ frakciója módosító javaslatot fog beadni, várhatóan vagy remélhetõleg közösen a koalíciós partnerrel, amely a bevezetés évét egy évvel kitolná, pusztán azért, hogy mindenki becsületesen felkészülhessen erre az ügyre, és akkor ily módon az elõbb említett sakkozási lehetõségekkel fájdalommentes hároméves idõszaknak nézünk elébe.
Ily módon tehát kezelhetõvé válik a három törvény közül a legsúlyosabbnak tekintett is, és ezért azt ajánlom képviselõtársaimnak, hogy a szükséges vagy gondolt módosítások után a törvényt szavazzuk meg.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)