SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnöknõ. A képviselõtársaim nevében is szólok, azok nevében, akik még aláírták a módosítást. Ez a legsúlyosabb pontja a törvénynek, és errõl két mondatnál többet kell szólnom. Ez a hatálybalépést szabályozó pont lenne. Létezik egy olyan államháztartási kitétel, amit éppen SZDSZ-es javaslatra szavaztunk be annak idején, miszerint az állampolgárt érintõ adókötelezettség, ha bármilyen törvényben is jelenik meg, csak a kihirdetést követõ 45 nap után vezethetõ be. Ha ezt szó szerint értenénk, akkor természetesen ezen most megszavazott törvény után maga a bukmékeri fogadási játék csak az azt követõ 45. nap után léphet életbe.
Most elõször két szempontból vizsgálom a kérdést. Az egyik az, hogy hatalmas veszteség éri az államot, kisebb veszteség a játékosokat, mert náluk csak a szenvedélyük kielégítésérõl van szó, és nem feltétlenül mindenki nyerõ ebben a játékban. Az államot a becslések szerint körülbelül három hónapos veszteség éri, mert karácsonykor már nem lehet bevezetni a szerencsejátékot, a karácsonyt, újévet követõ pénztelenségben meg nincs értelme bevezetni. Tehát aki az ágazatot ismeri, az tudja, hogy ha most nem vezetjük be, körülbelül február végéig már nem lehet bevezetni. Ez 3-3,5 hónap veszteség. Becsült forgalmi adatok szerint ebbõl 2-2,5 milliárd bevétele lenne a Szerencsejáték Rt.-nek. Ennek különbözõ adóvonzatai vannak. Összesen körülbelül 600 millió adótól esne el a Magyar Köztársaság.
Van egy olyan tétel is, ami nagyon sokakat és nagyon súlyosan érint, mert úgy szól egy másik törvény, a költségvetési törvény, hogy "ezen új játék játékadójának fele a sportot illetné". Ott meg van nevesítve, hogy kicsoda, amellyel kapcsolatosan valószínûleg lesznek további viták, de a sportot illetné. Az elõbbi számokból ez körülbelül azt jelenti, hogy ha ezen hatálybalépési probléma nem úgy oldódik meg, ahogy mi szeretnénk a módosítóban, a sport számára 75-100 millió veszteséget okoz, az állam számára pedig körülbelül 600-at. Ezek természetesen becsült számok.
A másik dolog, hogy jogilag kikerülhetõ-e, magyarán megállja-e a módosítás a helyét. Én azt állítom, hogy igen, mert hiszen amikor szerencsejátékot vagy valamilyen játékot játszik valaki, abban önként vesz részt. Méghozzá úgy vesz részt benne, hogy a mûködési vagy a versenyszabályzattal elõtte tisztában van. Tessenek arra gondolni, amikor lottó-, kenó-, totószelvényt vásárolok, vagy kimegyek a lóversenyre, pontosan tudom, hogy milyen szabályok szerint mit kapok és hogyan, inkluzíve azt is, hogy adózott pénzt kapok kézhez. Ezt már '57 óta mindenki tudja, sõt, '49 óta mindenki tudja. Illetve, akkor még nem volt személyi jövedelemadó, bocsánatot kérek. Mióta létezik a személyi jövedelemadó, mindenki tudja, hogy adózott nettót kapok a szerencsejátékból.
Ezért szerintem a törvény szellemével magyarázva nem áll fenn az Áht.-nak az a bizonyos egymondatos kitétele, miszerint "adózási kötelezettség éri az állampolgárt". Egyrészt azért nem, mert csak a játékszervezõt éri kötelezettség, aki köteles a törvény és a szabályzat szerint levonni, számítani és átutalni a kincstár számára ezt az adót, a játékos pedig ezen feltételek ismeretében önként lép be, tehát semmiféle kötelezettség nem áll fenn.
Ezért - ugyan egy kicsit hosszabb indoklással -, de nagyon szeretnénk, ha ez a módosításunk átfutna, tudván, hogy a kormány elõterjesztõje a bizottságokban ezen egymondatos Áht.-kitétel miatt mondott nemet, de titkon nagyon szeretné a módosítást. Természetesen a Pénzügyminisztériumra gondolok, amely ugyanezt az adóbevételt vagy akár a sportnak juttatott pénzt legalább annyira szeretné, mint én magam és a módosítást benyújtó képviselõtársaim. Ezért arra kérem a jelenlévõket és azokat, akik majd ezzel foglalkoznak, hogy ezt azért próbáljuk megszavazni az elõbb elmondottak miatt.
Köszönöm szépen. (Taps.)