DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves kitartó Képviselõtársaim! Errõl a nagyon fontos kérdésrõl csak röviden kívánok szólni az idõ elõrehaladta miatt, de néhány olyan fontos kérdést mindenképpen el akarok mondani, amiket különösen ellenzéki képviselõtársaim vetettek fel. Sajnálom, hogy õk most nincsenek itt közöttünk.
Elsõsorban is: miért van szükség erre a törvényre? Úgy gondolom, hogy a magyar mezõgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe indokolja ezt elsõsorban. Hisz közismert az, hogy az export mintegy 20- 22 százalékát teszik ki a mezõgazdasági termékek, amelyek összegszerûen mintegy 3 milliárd dollár körül voltak az utóbbi években - és remélhetõleg lesznek az idén is -, amelybõl 2 milliárd dollár nettó árbevétel. Ezentúl a hazai specialitások is meghatározók, tehát hogy az ország területének mintegy 70 százaléka szántóföld, hogy a foglalkoztatásban betöltött szerepe is igen jelentõs - bár a fõ foglalkozásúak száma és aránya csökken -, hogy nagyon jelentõs az úgynevezett mellékfoglalkozásúak vagy kisegítõként foglalkoztatottak száma is a mezõgazdaságban. S legfõképpen talán az Európai Unióhoz való csatlakozásunk indokolja azt, hogy megfelelõ adatbázisunk lehessen, és megfelelõ intézményrendszerünk alakulhasson ki. Ezen túl természetesen a mezõgazdaság modernizációja, amely elválaszthatatlan a vidék modernizációjától - ez is azt indokolja, hogy törvényben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.
Többen felvetették már, hogy ez a törvény megfelel-e a kívánalmaknak és jogszabály-alkotási feltételeknek. Úgy gondolom, hogy megfelel, de ezzel párhuzamosan természetesen készül az is, ami a nemzeti agrárprogram vitáiban kialakult álláspontokat egy országgyûlési javaslat formájában fogja a parlament elé terjeszteni.
(23.10)
Remélhetõleg olyan törvény születik, amely kiállja az idõ próbáját, ha nem is olyan hosszú idõre, mint a német agrártörvény, hisz az több évtizede szolgálja a német mezõgazdaságot még azok után is, hogy a volt NDK-val történt egyesülés után bizony ott is elég kusza viszonyok voltak a mezõgazdaságban. Talán nem voltak annyira rossz viszonyok, mint nálunk, de ott is megfelelõen tudta szolgálni azt az átalakuló mezõgazdaságot, ahol éppen most alakult ki a közelmúltban az a stabil, vegyes üzemrendszer, amelyben valóban nagyon otthonos a családi gazdaság, de bizony ennek a törvény szellemében az átalakult nagyüzemek is megfelelnek a kívánalmaknak.
A legvitatottabb kérdés az volt, hogy milyen arányú legyen a mezõgazdasági támogatás, és lehet-e azt kötni a GDP növekményéhez. Ha figyelembe vesszük, hogy mennyi kárt szenvedett az elmúlt idõszakban a mezõgazdaság - többen ezt politikai jégverésnek nevezték -, úgy gondolom, elég csak utalni a hibásan végrehajtott kárpótlásra, amely során ráadásul nemcsak az ingatlanokat és ingóságokat kárpótolták a földbõl, hanem bizony az egyéb területekrõl a politikai és egyéb események miatt kárpótoltakat is a földre szabadították. Ezért alakult ki tehát ez nagyon rossz, bizonytalan helyzet, az elaprózott parcellarendszer. Ebben a helyzetben hatalmas tõke- és vagyonvesztést szenvedett el a mezõgazdaság. Bizony, itt a növekvõ támogatásra egy ideig, úgy gondolom, még mindenképpen szükség lesz.
Természetesen ezzel párhuzamosan egy hosszabb távú programot is el kell készíteni, ami egy úgynevezett középtávú agrárfejlesztési program lesz. Az egyik ellenzéki képviselõtársunk felvetette: mi van akkor, ha a miniszter évente beszámol, és esetleg - természetesnek vélte - elfogadja a parlament. És mi van akkor, ha nem fogadja el? Gondolom, elõállhat egy olyan helyzet, mint ami az interpellációk során van, az illetékes bizottságok megvizsgálják, megteszik a szükséges intézkedéseket, és remélhetõleg akkor ez a továbbiakban akkor már megfelelõen szolgálja a mezõgazdaság érdekeit. De nem gondolom, hogy erre kellene számítani. Tehát mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy a mezõgazdasági miniszter évente beszámol a parlamentnek a felhasznált pénzek helyzetérõl, állásáról, és ennek megfelelõen kell a költségvetésben a következõ évi támogatásokat meghatározni.
Mik is a fõ célkitûzései ennek az agrártörvénynek? Nagyon jól szolgálta ezeknek a kikristályosodását a nemzeti agrárprogram vitája, és éppen Gödöllõn a záróvita alkalmával, amikor nagyon fontos szekcióüléseken vitattuk meg a legfontosabb kérdéseket, úgy gondolom, ez is az elõrelépést szolgálta.
Nem kívánok itt olyan részletekkel foglalkozni, amelyeket már az elõttem szóló képviselõtársak elmondtak. Ugyanakkor el kell mondanom azt, hogy azok a változatos üzemviszonyok, amelyek éppen az utóbbi idõben alakultak ki Magyarországon, az átalakult óriásgazdaságok, óriásfarmok, az örvendetesen kialakuló családi gazdaságok, de párhuzamosan a másodgazdaságok, az önellátó gazdaságok és a hobbigazdaságok is nagyon sokáig fennmaradnak még. Kiemelt szerepet szán az újrainduló gazdaságnak és a fiatal gazdák támogatásának ez a javaslat. Ez is nagyon fontos.
Úgy gondoljuk, hogy a versenyszféra szereplõit természetesen pénzpiaci eszközökkel kell támogatni, de az úgynevezett önellátó vagy másodgazdaságokat egy ideig még szociálpolitikai eszközökkel is támogatnunk kell. Ez éppen az SZDSZ javaslatára került be a törvénytervezetbe. Remélhetõleg egy idõ után, amikor bizonyos mértékben már megerõsödnek ezek a másodgazdaságok vagy az önellátó gazdaságok, egy idõ után õk is áttérhetnek a versenyszférába, és akkor a pénzpiaci eszközökkel kapják a támogatást.
Milyen is lenne ez a támogatási rendszer? Úgy gondolom, ideje lenne már, hogy ne évente változzon, kiszámítható, több évre elõremutató legyen. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ugyanakkor természetesen meg kell felelni a jelenlegi nemzetközi megállapodásnak, a WTO-megállapodásnak, stb.
Az utóbbi években már elindult egy kedvezõbb tendencia, a támogatások nagyobb része közvetlenül jut el a termelõkhöz, és ezt a kormány az eddigiek szerint a jövõben is tovább kívánja folytatni.
Nagyon fontosak azok a költségcsökkentõ támogatások, amelyek egyrészt a minõségbiztosításhoz szükségesek, azokhoz a fontos vizsgálatokhoz, másrészt az olyan pénzkímélõ eszközökhöz, amelyek a hitelek kamattámogatásait jelentik vagy pedig kezességvállalást a hitelnyújtás esetén.
Az elõttem szóló Szántó Mihály képviselõtársam szólt a környezetkímélõ támogatásokról, természetesen ezt is nagyon fontosnak tartjuk.
Annyira közel van már az EU-csatlakozás ideje, ebben a rövid idõben tehát mindent meg kell tennünk, hogy megfelelõ agrár-szakigazgatás alakuljon ki, megfelelõ adatbázisunk legyen, és ezeknek az intézményrendszereknek meglegyen a vidéki területi képviselete is.
Szintén nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy megfelelõ adatszolgáltatás legyen ugyanúgy, ahogy az az európai uniós államokban szokás, de ugyanígy szokás az Amerikai Egyesült Államokban is. Aki állami költségvetésbõl vagy pedig azokból az önjáró, önfinanszírozó alapokból kap támogatást, annak bizony be kelljen errõl a költségfelhasználásról számolnia, legalábbis adatszolgáltatás tekintetében mindenképpen.
Éppen a mai nap folyamán folytattunk nagyon hasznos egyeztetést különbözõ érdekképviseletekkel. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek a javaslatoknak egy része módosító indítvány formájában meg fog jelenni, egy részét mi magunk nyújtjuk be, és remélhetõleg ezekkel is jobbítva ez a fontos törvényjavaslat minél hamarabb elfogadásra kerül.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)