DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Meglehetõsen szélsõségesen szóródik képviselõtársaim és az egyes parlamenti pártok véleménye az elõttünk fekvõ, T/4746. számú törvényjavaslatról, amely az agrárgazdaságról szól.
Nézzük a vita néhány elemét! Agrárprogram vagy agrártörvény legyen- e elõbb? Egy kicsit a tyúk és a tojás kérdése is ez. Egy agrárprogram- vita után, annak elemeit felhasználva készült el a törvény tervezete, és a továbbiakban alapját fogja majd képezni az agrárprogram továbbgondolásának. Mondhatnánk azt is, hogy ez a törvény a legnagyobb közös nevezõ. (Sic!) Ezek azok a pontok, amiket talán még mindenki el tudott fogadni.
Ez indokolja azt is, hogy egy kerettörvény került megfogalmazásra, amelyhez kapcsolódóan, amelynek keretei között további jogszabályok megalkotásával lehet a magyar agrárgazdaság mûködésének, fejlesztésének, innovációjának, hatékonyságának, modernizációjának és nem utolsósorban jövedelmezõségének alapjait megteremteni. Ez lehet a válasz arra a kérdésre is, hogy a német típusú törvényi szabályozást, vagy az amerikai farm billhez hasonló szabályozást kövessük-e.
Nyilvánvaló, hogy egy átalakuló gazdaságban sokkal inkább helyes egy keretjellegû törvényt megalkotni, szemben egy részletes kódexszerû szabályozással. Az állandóan változó helyzet, rohamosan átalakuló gazdaság, küszöbön álló csatlakozásunk az unióhoz nem tesznek lehetõvé egy részletes, kódexszerû szabályozást. Túl gyakran kellene ugyanis ebben az esetben az alaptörvényt változtatni, hiszen még egy régen mûködõ, beállt piacgazdaságban, olyanban, mint az amerikai, és amely ráadásul meghatározó súllyal szerepel a világ agrárgazdaságában, és akár egyedül is képes bizonyos fokig irányítani a világ agrárpiacát, agrárpolitikáját, szóval, még ebben a gazdaságban is az elmúlt néhány évtizedben közel húsz alkalommal módosították a Farm Billt, az amerikai agrártörvényt.
Ez a kerettörvény jelleg indokolhatja azt is, hogy a tervezet sok elemében inkább hasonlít egy országgyûlési határozati javaslathoz. Egy törvény ugyanis elsõsorban abban különbözik a határozati javaslattól, hogy pontos és számon kérhetõ megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek akár bíróság elõtt is kikényszeríthetõk. Ez nem mindegyik paragrafusnál állná meg a helyét.
Engedjék meg, hogy ezután néhány konkrét észrevételt is tegyek a tervezettel kapcsolatban. Az 1. §-ban az 1998. évi bázishoz viszonyítva a bruttó hazai termék, vagyis a GDP évenkénti növekedési ütemével arányosan kívánja növelni a támogatások összegét. Itt utalnék a Bauer Tamás által elmondottakra is. Tulajdonképpen az ide vonatkozó okfejtésével egyet is lehet érteni. Az állam újraelosztó szerepe 1994- 97 között a GDP 62 százalékáról 49 százalékra csökkent és a következõ években ezt 40 százalék körüli értékre szeretnénk csökkenteni. Ha ez így van, akkor az ágazat a csökkenõ újraelosztás mellett arányaiban is mind nagyobb támogatáshoz juthat.
Ez természetesen indokolható azzal, hogy a korábbi kormány politikája a rendszerváltás terheinek zömét a mezõgazdaságra, a falu lakosságára zúdította. Ebbõl a szektorból került ki a munkanélküliek több mint fele arányaiban itt volt a legnagyobb a vagyonvesztés ebbõl az ágazatból történt a legnagyobb arányú tõkekivonás döntõen ez az ágazat viselte a kárpótlás terheit ebben az ágazatban történt a legnagyobb arányú visszaesés a termelésben ebben az ágazatban alakultak ki a leganakronisztikusabb viszonyok, birtokszerkezet, technológiai visszaesés, stb. Mindezt a parasztság a falu nevében, érdekében követték el. Mindenképpen indokolható tehát a támogatások jelentõs növelése.
Nem szerencsés azonban ennek konkrét meghatározása. Jobb lenne, ha ez évrõl évre a költségvetési alku során dõlne el, és akkor akár a GDP növekedési üteménél nagyobb arányú is lehetne ez a támogatás. Persze, értem én különben a mezõgazdaság igényét. Szeretné a valamilyen szinten elõre meghatározott támogatások mértékét, hiszen a politika korábban mindig gyakorlóterepének tekintette a mezõgazdaságot, lásd téesz-szervezések, a nyolcvanas évek strukturális válsága, majd a rendszerváltás, a keleti piacok elvesztése vagy a kárpótlás végrehajtása, a mezõgazdaság átalakítása, amelyek során elsõsorban politikai jelszavak érvényesítése és nem a mûködõképesség, a hatékonyság megteremtése volt a fõ szempont.
A földtörvény vitája és részben a jelen törvény vitája során is ilyen szempontok alapján fogalmazza meg az ellenzék a véleményét, elképzeléseit. Ez is egy földtörvényhez hasonlóan rövid törvény, bár mondhatnánk azt, hogy rövid törvény, hosszú beszédek.
Nagyon helyesnek tartom, hogy a 7. és 8. §-ban már konkrétan megfogalmazza a tervezet egy adatbázis létrehozását, adatszolgáltatási kötelezettség elõírását, és ennek részletes szabályozásához a kormánynak, valamint az érintett minisztereknek a 9. §-ban megadja a kellõ felhatalmazást. Ezek igen konkrét és számon kérhetõ passzusok a törvényben.
Állatorvosként úgy mondhatnám, hogy szükséges egy status praesens, vagyis jelen állapot felvétele. Errõl szól a teljes körû mezõgazdasági összeírás, a 7. § (a) bekezdése, szükséges továbbá a beteg állapotának rendszeres ellenõrzése, errõl szól a monitoring rendszer létrehozása, 7. § (b) bekezdés, valamint a szükséges intézményrendszer kialakítása, 6. §. Ezek után a diagnózis felállítása, majd a gyógyulás folyamatának tervezése, a 2., 3. §-ban megfogalmazott középtávú agrárpolitikai célok, tervek meghatározása. Akarunk, tudunk-e olimpiai-, esetleg Európa-bajnokot nevelni, vagy csak egy csökkentett rehabilitációt célzunk meg a bekövetkezett sérülés után, ami a mezõgazdaságot érte. Végül: milyen gyógyszereket, gyógymódot írunk elõ ezen célok érdekében. Ez fogalmazódik meg a 4., 5. §-okban a támogatási rendszerekrõl és azok céljairól. Ellenõrizni kell továbbá, hogy igénybe veszi-e a páciens az elõírt terápiát. Utalok újra a 8. és a 9. §-okra, az adatszolgáltatásról és az igénybevétel felvételeirõl, amikben az adófizetõk pénzérõl van szó, igen keményen és komolyan ellenõrizni kell, meg kell nézni, hogy az igénybevevõk hatékonyan használják-e ezt a pénzt és mire költik azt.
Kedves Képviselõtársaim! Ennyit szerettem volna elmondani az elõttünk lévõ földtörvény-tervezetrõl, elmondani, mit tartok abban elhibázottnak, mivel értek egyet maradéktalanul, és miért érzem, érezzük úgy, hogy erre a törvényre a mezõgazdaságnak, a falunak, sõt, az egész országnak szüksége van.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(23.50)