DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A T/4760. számú törvényjavaslat a szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról - engedjék meg, hogy a késõbbiekben röviden bortörvénynek nevezzem -, valamint a T/4761. számú javaslat az 1994. évi CII. törvény módosításáról, vagyis a hegyközségi törvény együttes vitája folyik a parlamentben.
S mivel bortörvényrõl van szó, szeretném, ha nem érne az a vád, hogy bort prédikálok és vizet iszom, ezért ki is cserélem a vizes poharat. (Megtörténik. - Derültség és taps.)
Nehezen is tudnám a két javaslatot különben és az azzal kapcsolatos véleményemet külön-külön megfogalmazni - számtalan szállal összekapcsolódott törvényekrõl van szó. A bortörvény a szõlõ-bor vertikumot szabályozza a telepítéstõl a feldolgozáson át az értékesítésig; a hegyközségi törvény pedig a szõlõ-bor céh mûködéséhez adja meg a törvényi alapokat.
Az 1994-es hegyközségi törvény volt az elsõ, amelynél Heves megyei, borvidéki képviselõként úgy éreztem, hogy annak társadalmi vitájában is részt kell vennem, meg kell ismertessem még tervezet formájában azokkal, akikrõl szól a törvény, azokkal, akiknek érdekében meg akarjuk alkotni, újra akarjuk alkotni az igen régi hagyományokkal bíró magyar hegyközségi törvényt. Ugyanezen indokok alapján éreztem úgy, hogy a bortörvény esetében a koncepciót, illetve a tervezetet is ismertetnem kell az érintettekkel, ezért aztán hol szûkebb - tíz-húsz ember -, hol tágabb körben - ötven-száz ember elõtt - ismertettem és vitattam meg velük a szabályozás lényegét és részleteit, mintegy tíz- tizenkét helyszínen.
A törvények elõkészítése és társadalmi vitája véleményem szerint példaértékû volt, hiszen a hegyközségi szervezetek, valamint a Szõlõ és Bor Terméktanács a koncepciót és a kész tervezetet is több fordulóban vitathatta meg, észrevételeik, javaslataik beépültek a tervezetbe. Még a parlament elé kerülés után is lehetõség nyílt egy újabb fordulóban módosítások megfogalmazására, amelyeket egy, a szakma, a parlamenti pártok és az elõterjesztõ képviselõibõl álló bizottság öntött szeptember 12-én végleges formába, és ezek módosító javaslatok alakjában kerülnek majd elénk.
Nézzük akkor most, mirõl is szól a bortörvény! Három alapelvét emelném ki: a bor szõlõbõl készül - mondja a törvény; a bor bizalmi termék; és a bor minõségi termék.
A 16. § (1) bekezdését idézem szó szerint: "Mustot, illetve bort csak szõlõbõl szabad elõállítani." Hát persze! - mondhatnánk erre. Emlékszünk a régi reklámra? Sokat mosolyogtunk rajta: "Cipõt a cipõboltból!" Tehát bort csak szõlõbõl. De tényleg ilyen természetes ez? Nyilván ismerik a viccet az öreg borkereskedõrõl, aki halálos ágyán egy nagy titkot árul el a fiának: Fiam, bort szõlõbõl is lehet csinálni - mondja neki. (Derültség.)
A borhamisítás valószínûleg egyidõs a bor elõállításával. A mai modern technikával pedig szinte kémiai úton, egyetlen szem szõlõ felhasználása nélkül is lehet "bort" gyártani. Ez aztán olcsóbb is, és az elõállítás is kevésbé macerás. Nem kell kapálni, permetezni, nem veri el a jég, nem támadja meg a szürkepenész és a filoxéra, nem kell alkudni a szõlõsgazdákkal. Gyártották és forgalmazták is százezer hektoliterszámra! Ha a hamisítást a szõlõsgazdák és a természetes bort elõállítók érdekében vissza akarjuk szorítani, minél elõbb meg kell alkotnunk a bortörvényt. Ezen kívül persze más teendõk is vannak: szigorúbb és összehangolt ellenõrzés részérõl, vagy a Btk. módosítása, ami már szintén megtörtént. Sajnálom, hogy nem került bele a borhamisításhoz használatos eszközök elkobozhatósága, ami a bortörvény korábbi változatában még benne volt.
Milyen eszközt ad a bortörvény a hamisítások ellen? Felsorolja a borászati termékeket és a borászati eljárásokat, ezen eljárások részletes szabályait milyen anyagokat lehet a bor elõállítása során használni, és hogyan kell a bor elõállítását végezni; milyen anyagokkal és milyen mértékig lehet a bor beltartalmát - cukor- és savtartalom - szabályozni, szükség esetén növelni; a bor további feldolgozása során milyen termékeket - nevezetesen likõrbor, szénsavas bor, pezsgõ, borpárlat - és milyen módon lehet elõállítani.
Itt említhetném meg a törvénynek a közfogyasztásra történõ forgalomba hozatallal vagy a továbbfeldolgozás céljából való forgalomba hozatallal kapcsolatos elõírást. Ide tartozik a szakigazgatás fórumrendszerének, a hegyközségi szervezeteknek, az OBI- nak, az OMMI-nak, ezek feladatainak a meghatározása, a hatósági ellenõrzések szabályozása és a borgazdálkodás körébe tartozó ellenõrzések részletes szabályozása de a szankciórendszer, a jogkövetkezmények, a helyszíni bírság, a minõségvédelmi bírság kiszabása, a tevékenység felfüggesztése, vagy akár az üzem végleges bezárása is.
Igen fontos a hamisítások visszaszorítása szempontjából, de a minõségvédelem szempontjából is a származásigazolások és - bizonyítványok rendszere, amely lehetõvé teszi, hogy csak az adott termõhelyen termett szõlõbõl lehessen, a termõhelyre jellemzõ minõségben és a termõhelyre utaló névvel bort elõállítani.
A bor bizalmi termék - mondtam beszédem elején. És ezt a második fontos tételt is kellõ eréllyel húzza alá a törvénytervezet. Nézzük meg, hogyan felel meg ennek a követelménynek!
Mint már említettem, szabályozza, hogy milyen segédeszközöket és milyen mértékben lehet igénybe venni elõállítása során. Újra említhetném a must és a bor cukor- és savtartalmának szabályozását, de ide tartozik a tárolás és nyilvántartás szabályozórendszere és szigorú ellenõrizhetõsége. A bizalmi elvet erõsíti és juttatja érvényre a szõlõ és a bor származási bizonyítványa vagy az állami ellenõrzõjegy alkalmazása és a már említett szabályozás a közfogyasztás, valamint a továbbfeldolgozás céljára történõ forgalmazásról.
(0.30)
A termék bizalmi jellegét erõsíti a palackozásra és jelölésre vagy a bor tárolására vonatkozó szabályozás, ezt a célt szolgálja a már említett fórumrendszer, a hegyközségek, az Országos Borminõsítõ Intézet, az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet ellenõrzõ funkcióinak szabályozása, erõsítése, valamint a már ugyancsak említett szigorú szankciórendszer. Itt említeném meg, hogy nagyon fontosnak tartom az OBI jelentõs megerõsítését, hiszen feladatai jelentõsen növekedni fognak a jövõben.
Harmadikként azt említettem, hogy a bor minõségi termék. Nem akarom újra felsorolni az említett törvényhelyeket, csak megemlíteném azokat, amelyek a fajta- és eredetvédelem szempontjából a legfontosabbak, így a termõhelyek és a telepíthetõ fajták meghatározása, a telepítésre, kivágásra, valamint a mûvelésre vonatkozó elõírások. A korábban említettek közül itt is kiemelném a minõségi követelmények elõírásait, vagy ugyancsak megemlíthetném a szõlõ és a bor származási bizonyítványát vagy az állami ellenõrzõ jegyet. Külön említeném a zárt borvidékre vonatkozó igen szigorú szabályozást, amely ugyan egyedül a tokaji borvidéket nevesíti, de lehetõséget ad arra, hogy a késõbbiekben más borvidékek is kérhessék ezt.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a tervezet megfelel az EU- jogharmonizációs követelményeknek. A szabályozás a magyar viszonyoknak megfelelõen valahol a termõhelycentrikus francia és a fajtacentrikus amerikai szabályozás között van.
Kritika érte a tervezetet arról az oldalról, hogy nem a régi magyar bortörvényt követi. Véleményem szerint annyiban jobb is annál, amennyiben ez a teljes szõlõ-bor ágazatot átfogja a szõlõtelepítésétõl a bor elõállításáig, tárolásáig és értékesítéséig, míg a régi, a háború elõtti inkább csak a bor elõállításával foglalkozott. Elõnye a tervezetnek, hogy egységesen, egy helyen szabályozza a teljes termékvertikumot.
Közeledve az EU-csatlakozáshoz, jó lenne a támogatások, rendtartási ügyek, a költségvetéssel kapcsolatos szabályok vagy az adózás kérdését is egységesen ebben az ágazati törvényben szabályozni. Az uniós csatlakozási tárgyalások során az ágazattal kapcsolatban természetesen még számos kérdést meg kell oldani, ilyen például a megfelelõ ültetvényterület elfogadtatása. Ehhez a következõ években a minõségi bort adó ültetvények területét jelentõsen növelnünk kell.
A hegyközségi törvény módosításával kapcsolatban - hogy áttérjek egy másik törvénytervezetre, amit a bortörvény tervezetével párhuzamosan tárgyalunk - nagyon fontosnak tartom a szervezet anyagi megerõsítését, költségvetésbõl származó normatív támogatások, saját bevételi források növelése, igazgatási, szolgáltatási díjakból. Enélkül ugyanis a hegyközségek nem tudnak megfelelni az EU-val 1993- ban kötött eredetvédelmi megállapodásnak és a bortörvényben meghatározott feladataiknak, az információszolgáltatásnak, valamint az eredetvédelem és a származási hely igazolásának.
Az eddig eltelt idõ, a tapasztalatok alapján megfogalmazott változtatások közül szeretném kiemelni az alábbiakat:
A tervezet a közgyûlés összehívására vonatkozóan tartalmaz könnyítéseket. A közgyûlés minden tag értesítése mellett és figyelmeztetésükkel a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes. Sok gond volt korábban a határozatképes közgyûlések összehívásával.
Mivel a hegybíró teendõinek ellátásához közigazgatási ismeretek is szükségesek, ezért a javaslat egyrészt elõírja a hegybíró számára a közigazgatási alapvizsga letételét, amelyet 1999. január 1-jéig kell teljesítenie. Másrészt lehetõvé teszi, hogy éppen a speciális közigazgatási szakismeretek miatt kívülrõl is választhasson a tagság hegybírót, továbbá lehetõvé teszi az úgynevezett körhegybíró alkalmazását, körhegybíróságok létesítését is.
A tervezet leszállítja a házikertszõlõ-birtokos kötelezõ tagságának feltételéül szabott ültetvényhatárt 1500 négyzetméterrõl 500 négyzetméterre. Ezzel összhangban a felvásárló kötelezõ tagságának feltételéül is alacsonyabb felvásárlási értékeket határoz meg - 0,7 tonna, illetve 5 hektoliter bor.
Régi vitát zár le a tervezet, amikor kimondja, hogy a csak szõlõtermelõ gazda számára az agrárkamarai tagság nem kötelezõ.
Több apróbb technikai módosítás mellett igen fontos, hogy a hegyközségek nemzeti tanácsa terméktanácsi szerepet kap. Ellenérvként felhozható, hogy a piac szabályozása - vagyis a terméktanácsi hatáskör - nem keverendõ össze a termelés szabályozásával, vagyis a hegyközségi hatáskörrel. Azonban a vertikális szervezõdés, ami az élelmiszer- gazdaságban, a mezõgazdaságban talán egyedül itt teljes, indokolja, hogy a hegyközségi nemzeti tanács terméktanácsi szerepet is kapjon. Kérdés azonban, hogy a jelenlegi Szõlõ-Bor Szövetség és Terméktanács jogilag hogyan integrálható a HNT-be.
Végezetül egy kérdést fogalmaznék meg. Az államigazgatás szerveinek - VPOP, APEH, rendõrség, fogyasztóvédelem - bevonása a szükséges mértékig az ellenõrzésekbe megnyugtatóan megnyugtató-e a tervezetek alapján, és ki hogyan koordinálja ezek együttmûködését.
Heves megyei, borvidéki képviselõként engedjék meg, hogy elmondjam: az európai kultúra nélkülözhetetlen része a borkultúra, amely nem merül ki a bor kultúrált elõállításában, élvezetében, de a mûvészetek örök témája is, és a jó bor a mûvészeteknek és a bor fogyasztóinak is örök múzsája. Ezért egy régi perzsa-arab költõ, Omar Shajam gondolatával zárom mondanivalómat: "Meggyõzõdéssel és mértékkel inni a bort a boldog és teljes élet egyik legnagyobb titka."
Képviselõtársaim! Kedves Borfogyasztók, Bortermelõk! Egészségükre! (Taps. - Dr. Kertész Zoltán: Bravó!)