KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ami Boross Péter képviselõ úr felszólalását illeti, annak elsõ részével és az értékelésével is egyetértek: valóban rendkívül fontos az ország jövõje és azon stratégiák szempontjából, melyekben azt tûztük ki célul, hogy most már szervezetileg is oda tartozunk, ahová az ország ezer éve mindig is tartozni akar, Európához, a NATO- csatlakozásunk. Ebbõl a szempontból valóban egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik a NATO-népszavazással, ha már elköteleztük mellette magunkat. Bár hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez az Országgyûlés 1995-ben egy népszavazási kezdeményezés kapcsán... (Dr. Szabó Zoltán: Bizony!) - a Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt szavazataival együtt - egyhangúlag döntött úgy, hogy amikor a csatlakozási feltételek ismertek, akkor legyen a kérdésben népszavazás. Megjegyzem: nem az elõbb, hanem azt megelõzõen szóló képviselõ urat érdekes módon akkor különösebben nem zavarta, hogy összegyûlt 100 ezer érvényes aláírás, ami az akkori szabályok szerint népszavazást indokolhatott volna. De egyetértés volt a kérdés elbírálásában a parlamenti pártok között, mint ahogy egyetértés volt abban is, hogy november hónapban - és ezt egyhangú határozattal is megerõsítette az Országgyûlés - tartsunk a kérdésben népszavazást.
(15.20)
A képviselõ úr azonban rosszul emlékszik, mert ezt jóval megelõzõen nyújtotta be a kormány a parlamenthez a földtörvény módosítását. (Gaál Gyula: Így van!) Ezt azzal is alá tudom támasztani, hogy akkor, azon a bizonyos hatpárti tárgyaláson éppen a Magyar Demokrata Fórum részérõl vetõdött föl, hogy esetleg lesz más ügyben is népszavazási kezdeményezés, talán a két dolgot össze kellene kapcsolni. Akkor minden párt egyetértett abban, hogy a NATO-népszavazást mentesítsük minden politikai vitától, éppen annak sikere érdekében. (Zaj. - Demeter Ervin: Ezt mondtuk!) Így van, képviselõtársaim!
Ezután jelent meg ellenzéki követelésként - a népszavazási aláírásgyûjtések megkezdése után -, hogy kapcsoljuk össze a két kérdést. Amikor a kormány ezt megtette - feltéve azokat a kérdéseket egyébként, amelyekre értelmes válaszokat lehet adni, és amelyek a vita lényegérõl szólnak -, ezt az ellenzék a demokrácia gyõzelmeként ünnepelte, a kormány visszavonulásáról beszélt. Ezután jött rá arra, hogy baj van, mert a NATO-szavazás ügyében vagy a földszavazás ügyében együtt kellene kampányolnia a kormánypártokkal, ez azonban az aktuális politikai érdekeinek nem felel meg, ezért tette fel ezt az egyébként félrevezetõ kérdést.
Abban is egyetértek Boross Péter képviselõ úrral, hogy valóban, most már beszéljünk õszintén ezekrõl a kérdésekrõl, tisztelt képviselõtársaim. Az elõbbi válaszom kapcsán levezettem, hogy itt legfeljebb néhány százaléka lehet olyan a magyar termõföldnek, amelynek közelébe egyáltalán külföldiek férhetnek (Dr. Torgyán József: Nekünk az is a hazánk, az a néhány!), belföldi gazdasági társaság tagjaként. Ez néhány százalék lehet, de ennek tulajdonát sem szerezhetik meg, mert a társaság megszûnése után éppen a benyújtott földtörvény-módosítás ezt lehetetlenné teszi. Egyebekben pedig a szabályozás teljes egészében változatlan maradt, vagyis a külföldi természetes személyeket és a külföldön bejegyzett gazdasági társaságokat a szabályozás továbbra is kizárja a magyar termõföld tulajdonlási lehetõségei közül.
Ezek után hadd tegyem fel önöknek a kérdést: ki az, aki valójában félrevezeti az embereket? (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: A kormány!) Ki az, aki valójában politikai kérdést csinál ebbõl az ügybõl? És ki az, aki aktuálpolitikai megfontolások szempontjainak veti alá az ország hosszú távú jövõjének a kérdését?
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek az ellenzéki pártok.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Majd öt óra után beszélhet!)