DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán sokan emlékeznek még ebben a Házban az õszi ülésszak kezdetén azon reményemre, amelyet itt kifejezésre juttattam, hogy a Ház õszi és hátralévõ idõszakát egy higgadtabb, józanabb, lecsillapodott hang fogja jellemezni. Ez a várakozás sajnos nem teljesült.
Én arra alapoztam a várakozásaimat, hogy az õsz folyamán fontos, lényeges, az ország jövõjét hosszú távon meghatározó kérdéseket kell eldöntenünk. Magyarország jövõjérõl van szó azokban a kérdésekben, amelyeket a Ház vitat. Itt nemcsak a népszavazás kérdéseire gondolok - bár elsõsorban azokra -, de azokra a fontos törvényjavaslatokra is, amelyek elõttünk állnak: az agrárvilág egészét érintõ nyolc törvényjavaslatra, az egészségügyet meghatározó, azon belül is a betegek jogait megerõsítõ törvényjavaslatokra és természetesen a jövõ évi költségvetési törvényre. Tehát olyan kérdések elõtt állunk, amelyek jelentõségét aligha lehet túlbecsülni.
Magyarország végre csatlakozhat a sikeres országok közösségéhez, meghívták e tárgyalásokra, a tárgyalások megfelelõen haladnak, s minden reményünk megvan arra, hogy december közepén a csatlakozási jegyzõkönyvek is aláírásra kerülnek. Úgy tûnik, hogy ma már csak magunknak árthatunk, csak magunk akadályozhatjuk meg ezt, hogy csatlakozzunk, és sajnos úgy tûnik számomra, hogy elsõsorban ellenzéki képviselõtársaink igen sokat megtesznek annak érdekében, hogy ez a rendkívül ígéretes, nem a kormánypártoknak, nem az ellenzéknek, hanem az ország egészének jövõjét meghatározó kérdés kedvezõen rendezõdjön el.
Nagyon sajnálatosnak tartom azt, ami a népszavazási kérdések körül is kialakult. Hiszen lehetett volna tárgyszerû, érdemi vitát folytatni arról, hogy mi legyen a magyar agrárgazdaság jövõje, hogyan tudunk kikerülni arról a mélypontról, amelyen az agrárgazdaság van, részben a negyven év öröksége, részben az elrontott kárpótlási törvények következtében - amiért legalábbis a jelenlegi ellenzék egy része, az egykori kormánypárti része felelõsséget visel -, hogyan tudjuk ezeket a problémákat megoldani, hogyan tudunk innen kikerülni.
Ehhez azonban egy javaslatra, ötletre, javaslatocskára, ötletecskére lett volna szükség ellenzéki képviselõtársaink részérõl. Sajnos ezt nem kaptuk meg, hiszen az õ javaslataik nem a dolog lényegének a megoldására irányultak, csupán azt tudták mondani: amit a kormány mond, az rossz, az veszélyes, az káros. Egyetlen tekintetben sem tudták elénk tárni a magyar mezõgazdaság biztató perspektíváját, hogyan kerüljön ki ebbõl a helyzetbõl anélkül, hogy az az állami támogatások újabb milliárdjait követelné.
A kormány javaslata, a kormány elképzelése oly módon kívánt tõkét, technológiát, szakértelmet bevonni a problémák megoldásába, hogy az az adófizetõ polgároknak egy fillérjébe se kerüljön. Tisztelt képviselõtársaim, ez a tétje a népszavazásnak és errõl van szó! Nagyon sajnáljuk, hogy ebben nem kaptunk támogatást az ellenzéktõl, és nem kaptunk alternatívákat sem, ami egyébként az ellenzék feladata lenne. (Dr. Torgyán József: Majd a kormányunk megoldja!)
Rendkívül sajnálatosnak tartjuk azt, hogy ebben a helyzetben szélsõséges megnyilatkozások sokaságát lehet hallani. Szélsõséges megnyilatkozások közé kell sorolnom az egyik ellenzéki párt vezetõjének az imént már vitatott elképzeléseit egy alkotmányon kívüli helyzetrõl, egy vészforgatókönyvrõl. Én egészen bizonyos vagyok abban, hogy az ország problémáit nem vészforgatókönyvek oldják meg. Egyébként azt is csodálom, ahogyan most Pokorni képviselõtársunk ismertette ezt a vészforgatókönyvet. Alig akarom elhinni, hogy a Fidesz számára az alkotmányosság betartása valamiféle vészforgatókönyv lenne, és abban ilyen különleges helyzetre vonatkozó álláspont lenne. Nyilvánvaló, hogy nem errõl van szó.
Azt hiszem, hogy akkor tesszük jól, ha az ellenzéki pártok is feladnak a közvélemény riogatásával, feladják a közvéleményt feleslegesen heccelõ kampánymagatartást, és végre arra törekszünk, ami a dolgunk, hogy a problémákat együtt tudjuk megoldani.
A magunk részérõl legalább ennyire sajnálatosnak véljük a parlament alelnök asszonyának azt a szerepvállalását, amit a sztrájkok, a blokádok élén vállalt. Meggyõzõdésünk, hogy az õ közjogi méltóságával, de legalábbis az országgyûlési képviselõi méltósággal sem férhet össze egy ilyen törvényesség határán mozgó tiltakozó, engedetlenségi mozgalommal való azonosulás, illetve vezetésének elvállalása. Azt gondolom, hogy a képviselõ asszony pártja határozottan állást kell foglaljon ebben a kérdésben, fel kell szólítsa az alelnök asszonyt, hogy álljon el ettõl, és amennyiben ezt nem teszi meg, annak következménye kell, hogy legyen abban az esetben, ha a Kisgazdapárt a demokratikus értékek iránt elkötelezett párt, és ezt hajlandó vállalni is.
Tisztelt Képviselõtársaim! (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Azt kérem, hogy valóban az alkotmányosság határozza meg mindannyiunk álláspontját.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)