DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Nos, itt van elõttünk az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetésérõl szóló törvényjavaslat. Szeretném emlékeztetni önöket néhány dologra az elmúlt egy évrõl. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy nemigen fordult elõ olyan képviselõ, aki a költségvetési törvény vitájában 1996 végén ne fejtette volna ki azt a nézetét, hogy elõre kiszámíthatóan, tisztán és világosan látszik, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat már most nem igaz. Elõre kiszámítható, világos, hogy bekódolták a költségvetésbe a hiányt, elõre kiszámítató és világos, hogy amit önök megszavaznak, nem lesz érvényes, pótköltségvetésre lesz szükség.
Tisztelt Képviselõtársaim! 1997 január végén, az orvosi kamarai egyeztetés során ismét leszögeztük ezt a tényt, és akkor nyilatkoztunk - én is nyilatkoztam: rövidesen pótköltségvetés benyújtására lesz szükség. A népjóléti miniszter úr akkor erre azt mondta, hogy egyesek riogatják az országot.
Szeretném, ha egyszer már eljutnánk odáig, hogy a valóság feltárása az önök szemében nem riogatásnak tûnne, hanem talán esetleg józan figyelmeztetésnek... (Dr. Szabad György: Úgy van!), tisztelt képviselõtársaim, tisztelt kormánytagok. Hiszen már márciusban egyértelmû és világos volt, hogy az Egészségbiztosítási Alapra pótköltségvetést kell benyújtani több okból, és ebbõl a kisebbik ok az Alkotmánybíróság - amúgy egyébként elõre látható - döntése.
A szociális bizottság ülésén el is mondta az Egészségbiztosítási Önkormányzat ott lévõ képviselõje a tavasszal, hogy most csak azért nem nyújtanak még be pótköltségvetést - bár a törvényi feltételei megvannak -, hogy ne kelljen kettõt benyújtani az év folyamán, mert világosan lehet látni, hogy ezek a folyamatok mit fognak jelenteni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Itt most elhallgathatjuk azt a finoman csillapító szöveget, amit az államtitkár úrtól is hallottunk, hogy: kérem, a bevételek nem jöttek be, a kiadásokból több van, és ezért kell pótköltségvetés. Na persze! De talán beszélni kéne arról, hogy mit tervezett a Pénzügyminisztérium, és hogy a tervei mennyire voltak reálisak. Hiszen ez egy törvény, tisztelt képviselõtársaim, amit az Országgyûlés megszavazott, és ennek a törvénynek ugyanolyan törvénynek kellene lennie, mint az összes többinek. Ugyanolyan érvényesnek kellene lennie, mint például a büntetõ törvénykönyvnek vagy az egészségügyi törvénynek - ha egyszer majd érvényes lesz.
Ez a költségvetési törvény az elsõ pillanatban nem volt érvényes. És, tisztelt képviselõtársaim, többek között azért nem volt érvényes - és ez az egyik legfontosabb dolog, és nagyon kérem, hogy ezen gondolkozzanak el -, mert a Pénzügyminisztérium tervei alapján elindult egy úgynevezett járulékreform-folyamat; nagyon szép kifejezéssel élve járulékreformnak nevezték azt a megoldást, amit eredetileg benyújtottak a parlamentnek, és nem tudom, emlékeznek-e rá, úgy nyújtották be a parlament elé, úgy fogadta el a kormány, hogy még a kormánypárti képviselõk sem tudták elfogadni azt a koncepciót, amit a Pénzügyminisztérium agytrösztje kitalált, ami úgy értelmezi a járulékfizetést, hogy aki a legkevesebbet keres, arányában az után kelljen a legtöbbet fizetni.
Az Országgyûlés ezt nem tudta elfogadni, az eredeti 4500 forintos egészségügyi hozzájárulás helyett óriási vita után született az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulás, ami még mindig arról szól, tisztelt képviselõtársaim, hogy egyik oldalról ugyan volt egy járulékcsökkentés, de az 51 ezer forint alatti átlagkeresetûek számára - a munkaadók részére - ez még mindig járulékemelés volt.
Nos, most hallhatjuk, a következõ elõterjesztésben, a jövõ évi költségvetésben megint megjelenik, hogy a Pénzügyminisztérium a járulékfizetés igazságosságát azzal szándékozik növelni, hogy tovább emeli az egészségügyi járulékot, és fokozza azt a feszültséget, ami a magas jövedelmek után járó járulékfizetés és az alacsony jövedelmek után járó járulékfizetés között kialakult és növekszik. Egész iparágakról van itt szó, tisztelt képviselõtársaim; bizonyára emlékeznek rá, hogy még kompenzációs mechanizmusokat is kialakított tavaly - illetve erre az évre - a Pénzügyminisztérium, hiszen tudta, hogy ez a járulékfizetés olyan terheket jelent az alacsony jövedelmezõségû iparágak számára, amely komoly problémát fog okozni.
Nos, a következõ évre ennek az emelését tervezik; a kompenzációról nem tudok. Ennyit az igazságosságról! Az, hogy a Pénzügyminisztérium úgy számolt, hogy mindenki után fizetni fogják az egészségügyi hozzájárulást - azok után is, akiknek semmi jövedelmük nincsen -, az már csak a szociális érzékenység különleges formáját jelenti, tisztelt képviselõtársaim. Hiszen ha valaki eltart egy hozzátartozót, és annak még az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulást is fizetni kelljen, ez a szociális érzékenység egészen sajátos formája. Én talán magyarázatot szerettem volna akkor is, meg most is kapni, hogy hogyan is képzelik az ilyen megoldást a Pénzügyminisztériumban: kinek, mikor és mibõl kellene ezeket az összegeket fizetni. Na persze, természetes, hogy az Alkotmánybíróság ezeket a döntéseket megsemmisítette. Tisztelt képviselõtársaim, nem elõször és nem utoljára hozott az önök - a kormánypárti képviselõk - támogatásával olyan döntést a parlament, amely alkotmányellenesnek bizonyult.
Nagyon örülnék annak, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, ha elgondolkodnának egyszer azon, hogy amikor az ellenzék alkotmányossági kifogásokat hangoztat, abban talán mégiscsak lehet valami.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
Azt hiszem, hogy önök is jogállamra esküdtek fel, és az alkotmányt sorozatosan figyelmen kívül hagyni: talán nem szerencsés dolog, mert esetleg az önök elkötelezettsége megkérdõjelezõdik. Ebben az esetben is az történt.
Bár meg kell hogy mondjam: a hiány nem elsõsorban ebbõl származik, hanem abból az alapvetõ koncepcionális hibából, amit a Pénzügyminisztérium a kormányra és önökre kényszerített. Mert egyértelmûen és tételesen látható már az elsõ évi költségvetésben, hogy miközben a bérarányos járulékfizetés a vártnál magasabb lett, tisztelt képviselõtársaim, addig az egészségügyi hozzájárulás messze a tervezett alatt jött be.
(16.30)
És ennek nagyon sok oka van: a legfontosabb ok az, hogy az egészségügyi hozzájárulásnak nincs köze a biztosítási jogviszonyhoz. Az egészségügyi hozzájárulás ettõl valami teljesen független adóbevétel, az egészségügyi járuléktól független; és ha valaki nem fizeti vagy valaki után nem fizetik, az egészségügyi ellátásra akkor is jogosult. Tehát a Pénzügyminisztérium egy hibás konstrukciót vezetett be, mert még azt az érdekeltséget is megszüntette, ami a járulékfizetésben egyébként megvolt.
Rossz az irány, tisztelt képviselõtársaim, rossz! És ezt a rossz irányt akarja folytatni a Pénzügyminisztérium oly módon, hogy jövõ évre azt az egészségügyi hozzájárulást, amely a Pénzügyminisztérium tervei szerint 97 milliárd forintról szólt volna, a valóságban pedig várhatóan körülbelül 70 milliárd fog befolyni - azaz igen jelentõsen alacsonyabb összeg, mint amit önök terveztek -, ennek az egészségügyi hozzájárulásnak a folytatását tervezik. És én kiszámítottam, egészen sajátos módon tervezi a Pénzügyminisztérium: nem egészen 20 százalékkal fogja megemelni az egészségügyi hozzájárulás egyénenkénti tételét, azaz 1800-ról 2100-ra; a jövõ évi költségvetési törvényben pedig a várható 70 milliárd helyett 98 milliárdot tervez - azaz 40 százalékos emelkedést!
Tisztelt Képviselõtársaim! Önök szerint ez hogyan lehet? Az egyénenkénti tételt nem egészen 20 százalékkal emeli a Pénzügyminisztérium, az összbevételt azonban 40 százalékkal. Tehát nemcsak erre az évre tervezték alul, hanem a jövõ évre is alultervezett - már most látható - ez a tétel.
Az egy óriási kérdés, hogy ezt a játékot a Pénzügyminisztérium meddig akarja eljátszani, mert persze szép nagy beszédekben el lehet mondani, hogy az egészségbiztosítás gazdálkodásával baj van. De tisztelt képviselõtársaim, a Pénzügyminisztérium, a kormány az államháztartási hiányokat tolja át különleges trükkökkel az egészségbiztosításba; utána majd elmeséli az országnak, hogy kérem szépen, nincs annyi pénzünk, és lám-lám, már megint túlléptük a keretet, itt-ott és amott hogyan kell megszorításokat végezni.
Ugyanez a Barba-trükk volt az ágyszámleépítésekbõl kiszámított 8 milliárdos megtakarítás. Tételesen pontosan itt a költségvetési vitában bizonyítottam az államtitkár úrnak, hogy ebbõl a megtakarításból semmi nem lesz. Akkor azt bizonygatták, hogy dehogyisnem! A tények azért makacs dolgok: ebbõl a megtakarításból semmi nem lett. Hogy mennyi többletkiadásunk van belõle, azt majd egyszer talán valahol, valaki ki tudja számítani. De hogy mekkora zûrzavart okoztak az egészségügyben ezzel az egész folyamattal, és hogy milyen hatással volt ez a betegekre, azt senki nem tudja lemérni.
Egy dolog biztos: a költségvetést úgy építették fel, hogy abból sem a bevételi, sem a kiadási oldalon a tételek jelentõs része nem volt igaz. És most persze majd a zárszóban nyilván megint azt fogjuk hallani - annak ellenére, hogy itt milyen érveket hozott fel az ember, min vitatkozott és milyen tényekkel bizonyította, hogy a költségvetési hiány és a pótköltségvetés szükségessége nem valami különleges körülmények folytán elõre ki nem számítható, elõre nem látható tételek folytán állt elõ, hanem azért, mert eleve rosszul tervezték a költségvetést -, a zárszóban mindezen érvek ellenére nyilván megint meg fogjuk hallgatni, hogy hát, kérem szépen, a befizetések elmaradása, a gyógyító-megelõzõ ellátás tételeinek túllépése vezetett ide, de most aztán már korrigáltuk, meg még módosító indítvánnyal is fogjuk korrigálni... És tisztelt Képviselõtársaim! A következõ évben, látva a jövõ évi egészségbiztosítási költségvetést, kezdjük elölrõl ugyanezt a játékot.
Én azt gondolom, hogy ha egy kormány komolyan gondolja az államháztartás helyzetének áttekintését, komolyan beszél az államháztartási reformról, akkor komolyan kellene szembenéznie a valósággal. Játszadoznak a számokkal, tisztelt képviselõtársaim; játszadozik a kormány az egészségbiztosítás számaival, valótlan számokat ír be, hiányokat állít elõ - utána pedig azt mondja, hogy meg kell szorítani az egészségügyi ellátást, mert nincs elég pénzünk.
Ez egy nagyon tisztességtelen eljárás, tisztelt képviselõtársaim és tisztelt kormány! Ha már egyszer szûkíteni akarják Magyarországon az egészségügyi ellátást, álljanak ki az ország elé, és vallják be, mert ami most történik, az az egészségügyi ellátás teljes szétzilálása irányába hat. És hogy ezért ki lesz a felelõs, az egy nagyon nagy kérdés. Talán vizsgálják meg a valóságot, és gondolják végig, hogy a döntéseiknek mik az eredményei!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)