DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ 4278. számú törvényjavaslat a fegyveres biztonsági õrségrõl, a természetvédelmi õrségrõl és a mezei õrszolgálatról szól, létesítésének és mûködésének feltételeit szabályozza, törvényi kereteit adja meg. Nézzük elõször a tervezet jogi elõzményeit!
A rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 100. § (2) bekezdése szerint a törvényi szabályozást már 1995. október 1-jéig meg kellett volna alkotni, a törvény elkészültéig pedig kormányrendeletben kell a kérdést szabályozni. A törvényi szabályozás ezért is halaszthatatlan, és azért elkerülhetetlen, mert olyan állampolgári alapjogokat érint, amelyeket csak törvényben lehet korlátozni: kényszerítõ eszközök alkalmazása, fegyverhasználat, feltartóztatás joga, jármû átvizsgálása s a többi. Az átalakult és döntõen a magángazdálkodás szférájába tartozó gazdaságban az állam szerepe az õrzés-védés területén is megváltozik. Vannak természetesen olyan területek, amelyek õrzése- védése a tulajdonviszonyoktól függetlenül is valamilyen mértékig állami feladat marad, érvényesülnie kell az állam megkülönböztetett felelõsségének. Ilyenek például a katasztrófaveszélyes területek, a pótolhatatlan nemzeti vagy természeti értékek védelme, vagy azok a területek, amelyek az állam mûködése vagy a lakosság ellátása szempontjából kiemelt fontosságúak.
Nézzük, milyen szervezeti formában lehet az õrzõ-védõ feladatokat megoldani! Ellátható ez fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományával, kizárólag állami feladatként, esetleg ugyanezen szervek elláthatják a feladatot megbízatás alapján bérmunkában. Az új társadalmi és gazdasági viszonyok kialakulásával azonban az ilyen közvetlen feladatellátás számtalan területen indokolatlan. Másik lehetõség, hogy szigorúan meghatározott feltételek mellett létre lehessen vagy kötelezõen létre kelljen hozni biztonsági õrszolgálatot, amely a rendvédelmi szervek tagjainál ugyan szûkebb, de a pusztán vagyonvédelmi feladatot ellátóknál lényegesen szélesebb körû jogosítványokat kapjon. Ez a fegyveres biztonsági õrzés kizárólag azokon a területeken rendelhetõ el, ahol ehhez alapvetõ társadalmi érdek fûzõdik, vagyis az állam mûködése és a lakosság ellátásának biztonsága ezt megköveteli. Az itt foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyban vannak vagy az alkalmazó állami, önkormányzati intézménynél, gazdálkodó szervezettel vannak munkaviszonyban.
A fegyveres biztonsági õrség létrehozásának feltételrendszerét, valamint azt, hogy hol és hogyan kell ezeket létrehozni, a törvénytervezet részletesen rendezi. Egyúttal a rendõrhatóság szakmai és hatósági felügyeletét pontosan megfogalmazza, szabályozza. Rendelkezik a fegyverviselés, a fegyverhasználat szabályairól, valamint elõírja az õrre vonatkozó szakmai és erkölcsi követelményeket, valamint a különbözõ formai követelményeket is: formaruha, szolgálati jelvény s a többi. Pontosan meghatározza a fegyveres biztonsági õr jogait és kötelességeit éppen annak érdekében, hogy feladatának maradéktalanul megfelelhessen, de mások alapvetõ jogait csak az ehhez feltétlenül szükséges mértékig korlátozhassa. És mindig itt feszül a szinte kibékíthetetlen ellentmondás: a feladat maradéktalan ellátása, ennek való megfelelés, illetve az alapvetõ jogok bizonyos mértékû korlátozása. Ez mindig ellentmondással jár, nagyon nehéz ezt pontosan szabályozni. Úgy érzem, hogy a törvény ennek a feladatnak megfelel.
A személy- és vagyonvédelmi õrök a fegyveres biztonsági õröknél lényegesen szûkebb körû intézkedési és kényszerítõeszköz-használati jogosítványokkal rendelkeznek. Bár a természetvédelmi õr például maroklõfegyver nyílt viselésére jogosult, annak használata azonban jelentõsen korlátozva van. Tulajdonképpen pusztán önvédelmi célokra használhatja az õt ért támadással vagy fenyegetéssel arányos mértékig. A szakmai felügyelet a rendõrkapitányság feladata. A természetvédelmi õr a rendõrkapitányságnak kell bejelentse a személyi szabadságot korlátozó intézkedéseit vagy kényszerítõ eszköz használatát. A jelentést haladéktalanul és írásban kell megtennie.
A mezei õrszolgálatra - mezõõr, halõr, hegyõr, vadõr - vonatkozó szabályozás egy 1980-as minisztertanácsi és egy ugyancsak 1980-as MÉM- rendeletet vált fel. Egységes és a megváltozott tulajdonviszonyokhoz igazodó szabályozást valósít meg az új törvény. A mezei õrszolgálat felállítását az önkormányzatok, illetve a tulajdonosok, a birtokosok határozhatják el, bizonyos területnagysághoz van kötve s a többi, de önállóan is elrendelhetik ezt, vagy kérhetik ennek megalakítását. A megalakulás, fenntartás és mûködés költségeinek felét - s ez nagyon fontos - a központi költségvetés biztosítja. A mezõõrök is széles körû intézkedési jogköröket kapnak. A mezõõr és hegyõr a kényszerítõ eszközök közül könnygázszóró palackot használhat. Sörétes vadászlõfegyverét kényszerítõ eszközként nem használhatja. Fegyverhasználatát az általános fegyverhasználatra vonatkozó rendelkezések szabályozzák. A kényszerítõ eszköz alkalmazását, a személyes szabadságot korlátozó intézkedést a szolgálati naplóba köteles bejegyezni, továbbá az alkalmazónak és az illetékes rendõrkapitányságnak haladéktalanul írásban jelentenie kell, aminek jogszerûségét a rendõrkapitányság az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint vizsgálja ki.
A tervezet végül rendelkezik a gyors hatályba léptetésrõl. Hat-, illetve négyhónapos ez a határidõ - a törvény egyes paragrafusainak eltérõ a hatályba léptetése -, és megadja a törvényi felhatalmazást az érintett minisztereknek a törvényhez kapcsolódó szabályozás, a miniszteri rendeletek elkészítéséhez. Ezek közül kiemelném a fegyveres biztonsági õrség mûködési és szolgálati szabályzatának elkészítését. Mindezeket határidõhöz is köti a törvény.
Nem értem viszont, hogy a mezõõri szolgálattal kapcsolatban miért a megyei földmûvelésügyi hivatal látja el a szakmai felügyeletet, míg a hegyõri szolgálattal kapcsolatban ezt a jogot a hegyközségi tanács kapja meg. A hegyközségi tanács is kamarai feladatokat lát el, indokolt lenne a mezõõri szolgálattal kapcsolatban is az Agrárkamarát megbízni ezekkel a feladatokkal.
Néhány további pontosítás után, amit módosító javaslatokban fogunk megfogalmazni, az SZDSZ és a magam nevében képviselõtársaimnak a törvény elfogadását ajánlom. Egyúttal felhívnám a figyelmet arra is, hogy a már ugyancsak benyújtott T/4603. számú törvényjavaslat megtárgyalásával és elfogadásával válna teljessé az õrzés-védés kérdésének törvényi szabályozása. Az említett törvényjavaslat a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységeket szabályozza.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)