DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Én is azok közé tartozom, akiknek nem jutott eszükbe az, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer immár tízéves. Az persze értelmiségi emberként - aki ráadásul idõnként írásra is adja a fejét - eszembe juthatna, hogy az a szerény tiszteletdíj, ami annak idején kedvezményezettként a kedvezmények körébe emelt engem, majdnem a nullára csökkent az elmúlt tíz év alatt, de ilyen rosszra nem szívesen emlékezem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Azokban az országokban, ahol a személyi jövedelemadó-fizetés nagy hagyományokkal rendelkezik, nem szokás sûrûn változtatni az adófizetés mértékérõl, módjáról, a kedvezményezettek körérõl rendelkezõ törvényt. Ez ad biztonságot az állampolgárnak, ez teremti meg a stabilitásnak azt a rendjét, amelyben az adófizetõ kiszámíthatja: jövedelmeit milyen mértékben terheli meg, vonja el az állam a köz javára.
Aligha kétséges, hogy az adórendszer stabilitása és az adófizetési morál között szoros korreláció van. A sûrûn változó adórendszer - bármennyire is a jövedelemeltagadások elleni küzdelem jegyében születik - nem erõsíti, hanem csökkenti az adófizetési morált. Ebbõl a szempontból a jelenlegi törvénytervezet, amely az 1995. évi CXVII. törvényt módosítja, elsõ pillantásra nem sok jóval kecsegtet, hiszen túl korainak tûnik a módosítás.
Ha mégis azt mondom, hogy e törvénymódosításra szükség volt, nem kerülök önmagammal ellentmondásba. Mert a tervezet nem kívánja megváltoztatni a személyi jövedelemadó struktúráját, nem emeli, igaz nem is csökkenti jelentõsen a mértékét, de tartalmaz olyan újabb kedvezményeket, amelyek végsõ soron az adófizetõk elõnyére válnak. E kedvezmények legnagyobb része a tavasszal elfogadott új nyugdíjtörvénnyel áll összefüggésben, s azok az adófizetõk, akikre már kiterjed a nyugdíjjárulék fizetésének új módja, kedvezményezetté válnak a személyi jövedelemadó fizetése szempontjából is.
Magam azonban nem errõl kívánok szólni, hanem a kedvezményezettek egy másik körérõl: a tandíjfizetésre kötelezett egyetemi és fõiskolai hallgatókról, illetve azokról az adózókról, akik jövedelmük egy részét közcélú adományokra fordítják. Észrevételeim ennek megfelelõen a törvénytervezet 2., 13. és 14. §-ával kapcsolatosak.
A 2. § azokat a fogalmakat értelmezi, amelyek szerepelnek a törvénytervezetben. Az ösztöndíjról, amely a jövedelemnek egy kedvezményezett formája, a következõket mondja: "Ösztöndíj az a tanulói, hallgatói juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, a szakképzési, a felsõoktatási intézmény vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési vagy felsõoktatási intézmény tanulója részére, illetve a felsõoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítés, továbbá a jogszabályban meghatározott feltételek szerint juttatott lakhatási támogatás is. A szakképzõ iskola tanulójának a jogszabályban meghatározott tanulószerzõdés alapján nyújtott kötelezõ pénzbeli juttatás is, valamint a szakképzõ iskolával tanulószerzõdés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idõ befejezését követõ összefüggõ szakmai gyakorlat idõtartamára nyújtott díjazás kötelezõ összege is."
A meghatározás precíz, körültekintõ és a részleteket is tartalmazza, hogy a jogviták elkerülhetõk legyenek. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy napjainkban - hála istennek - nemcsak közoktatási, szakképzési és felsõoktatási intézmények vagy helyi önkormányzatok adnak ösztöndíjat, hanem egyre nagyobb számban alapítványok is. Ez a meghatározás azt jelenti, hogy az alapítványok által juttatott ösztöndíjak nem élvezik azokat a kedvezményeket, amelyeket a felsoroltak igen? Abban a felsõoktatási intézményben, ahol én oktatok, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés igen dicséretes módon, már több mint egy évtizede nyújt szociális ösztöndíjat vagy támogatást jó néhány egyetemi hallgatónak. Ez a támogatás nem tekinthetõ ösztöndíjnak?
A kormány - ugyancsak nagyon helyeselhetõ módon - most hozta létre 200 millió forinttal az Esély Közalapítványt a szociális egyenlõtlenségek csökkentésére a felsõoktatásban. Az alapítványok azonban nem szerepelnek a törvényjavaslatban azok között az intézmények és szervezetek között, amelyek ösztöndíjat adhatnak tanulóknak, illetve hallgatóknak.
A hatályos törvény 36. §-át elõnyösen módosítja a javaslat 13. §-a, amelyek a fõiskolai és az egyetemi hallgatók tandíjkedvezményének elhalasztott igénybevételét is lehetõvé teszi.
Ismeretes, hogy a felsõoktatási intézményben fizetett éves tandíj 30 százaléka - legfeljebb azonban évi 60 ezer forint - az adóból leírható, ha azt a hallgató, a hallgató szülõje, nagyszülõje, házastársa vagy testvére fizeti. A kedvezmény szempontjából a hallgatói költségtérítést is úgy kell tekinteni, mint a tandíjat. A javaslatban szereplõ módosítás azt is lehetõvé teszi, hogy ha az említett kedvezményezettek az egyetemi és fõiskolai évek idején nem éltek e lehetõséggel, akkor a tandíjfizetõ hallgató élhessen vele a diploma megszerzését követõ idõben, mégpedig úgy, hogy a hallgatói jogviszony megszûnését követõ öt esztendõben, tetszõleges elosztásban írhassa le adójából a hallgatói évek alatt befizetett tandíj után járó adókedvezményt; e kiegészítõ rendelkezés elõnyeit, azt hiszem, aligha kell ecsetelnem.
A javaslat értelmében a végzett hallgató akkor is élhet az adókedvezménnyel, ha szülei vagy hozzátartozói tanulmányi ideje alatt azért nem élhettek vele, mert nem volt adóköteles jövedelmük. A javaslat valóban eszköz lehet a szociális hátrányok csökkentésére. Abban az esetben viszont, ha a tandíjat fizetõ hozzátartozónak az egyetemi, fõiskolai tanulmányok ideje alatt volt adóköteles jövedelme, a hozzátartozói támogatás úgy is érvényesülhet, hogy a tandíjat a hallgató helyett fizetõ szülõ vagy más hozzátartozó nem él az adókedvezménnyel az egyetemi, fõiskolai évek alatt, ezt a keresõvé váló friss diplomás a pályakezdés után érvényesítheti, s ezáltal további támogatást kap az induláshoz - igaz, nem az államtól, hanem a korábban helyette tandíjat fizetõ hozzátartozóitól.
Nem tudom biztosan, csak feltételezem, hogy az adókedvezmény felsõ határa - a 60 ezer forint - valamilyen kapcsolatban lehet a hallgató által fizetett tandíjjal, amely tíz hónapra nem lehet több az egy fõre esõ hallgatói ösztöndíjnál, azaz 65 ezer forintnál. Ennél magasabb alap- és kiegészítõ tandíjat ugyanis az intézmények nem szedhetnek. A legújabb értesüléseink szerint azonban az átlagos hallgatói ösztöndíj 65 ezer forintról 70 ezer forintra fog emelkedni a következõ évben. Ennek megfelelõen az éves tandíj is ilyen mértékben fog emelkedni. Nem volna lehetséges a legfeljebb 60 ezer forintos adókedvezményt is ilyen mértékben emelni?
A törvénytervezet egyébként is nagyvonalúan viszonyul a már megszületett törvényekhez és a még csak javaslatként elõttünk fekvõ tervezetekhez. A nyugdíjtörvény elemei - nagyon helyesen - beépülnek a módosításba, de szerepel benne az egyetemi és fõiskolai hallgatóknak nyújtandó lakhatási támogatás, amirõl még nem született törvény, vagy a kiemelkedõen közhasznú szervezetnek juttatott adomány, holott ilyenek csak akkor lesznek, ha a párhuzamosan tárgyalt nonprofittörvényt az Országgyûlés elfogadja.
(19.40)
Én magam ezt az eljárást semmiképpen sem tudom helyeselni, mert nem tartom összeegyeztethetõnek a parlamentáris demokráciával, de kénytelen vagyok tudomásul venni. Azonban ha ez így van, akkor elképzelhetõnek tartom azt is, hogy a 30 százalékos adókedvezmény felsõ határa se maradjon meg 60 ezer forintnál, ha egy másik törvénytervezetben az ezt meghatározó elemek megváltoztak.
Az adózók számára kedvezõ módosítások találhatók a 14. §-ban, amely a közcélú adományok adókedvezményeivel foglalkozik. A hatályos törvény 41. §-a azt mondja ki: ha valaki belföldi alapítvány, közalapítvány vagy közérdekû cél javára pénzt adományozott, és az errõl szóló érvényes igazolást megkapta, a befizetést igazoló irat alapján a befizetett összeg 30 százalékát az adójából levonhatja. Ez a helyzet a jelen törvénytervezet szerint úgy változik meg, hogy a közhasznú szervezet, illetve a közérdekû kötelezettségvállalás esetében a befizetett összeg 30 százaléka, a kiemelkedõen közhasznú szervezet esetében a befizetett összeg 35 százaléka írható le az adóból.
Úgy vélem, a törvényalkotói szándék különbségtétele egészen világos. Az állam arra kívánja ösztönözni az adományozókat, hogy felajánlásaik a köz számára fontosabb, kiemelkedõen közhasznú szervezetekhez jussanak. A baj csak abban van, hogy a párhuzamosan tárgyalt nonprofittörvényben nincs világosan elválasztva, mitõl kiemelkedõen és mitõl csak egyszerûen közhasznú egy szervezet. Arról már nem is kívánok szólni, hogy aki így használja a magyar nyelvet, nyugodt szívvel megalkothatná a még kiemelkedõbben, vagy a legkiemelkedõbben közhasznú szervezet fogalmát is, és ehhez lehetne igazítani az adókedvezmény mértékét.
Úgy tûnik, nem elégséges az a szándék, hogy párhuzamos törvényjavaslatok elemei szerepeljenek a személyi jövedelemadó törvény módosításában: ezen elemek precíz megfogalmazása vagy a magasabb adókedvezményre jogosító szervezetek taxatív felsorolása hiányzik. Félõ, hogy minden jó szándék ellenére maradni fog minden szervezet esetében a 30 százalék, azért, mert nem lesz lehetséges a pontos különbségtétel a közhasznú és a kiemelten közhasznú szervezet között. Természetesen az is elképzelhetõ lenne, hogy minden szervezet esetében a 35 százalékos kulcs érvényesüljön; azonban félek, hogy e feltételezés csak az én naivitásom kifejezõje.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kimondja a javaslat azt is, hogy adómentes a pedagógusok szakkönyvvásárlására jogszabály alapján adott összeg, amirõl itt korábban a kétpercesek során vita is kialakult. Én úgy vélem, hogy ezt helyeselni lehet; nemcsak azért, mert törvényi alapja van a közoktatási és felsõoktatási törvényben, hanem azért is, mert csökkenti a közalkalmazott pedagógusoknak az egyéni vállalkozókkal szemben azt a hátrányát, hogy a szakkönyvek árát mint eszközt, nem írhatják le az adójukból, mint a vállalkozók az autók, a mobiltelefonok és egyéb eszközök használatát.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem állíthatjuk, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvénymódosítás hibátlan alkotás: azonban célkitûzésként a stabilitás biztosítására s egyes esetekben az adóterhek kisebbítésére tartalmazza a polgárbarát adózás elemeit. A javaslat módosító indítványokkal még jobbá is tehetõ, ezért elfogadását támogatom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)