SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon lenyûgözött, amit Kávássy képviselõtársam itt az elõbb elõadott, de félek, hogy most, amikor reagálni fogok néhány dologra, nem fogunk tudni errõl érdemben vitatkozni, mert feltételezem, hogy valaki írta azt a beszédet, és emiatt érdemi vita nem tud kialakulni.
Még azt is sajnálattal meg kell jegyeznem, hogy valószínûleg a múltkori vezérszónoklatot sem hallgatta végig, ezért én öt pontban végigfutnék rajta, megpróbálom másfél perc alatt.
A magánnyugdíjnál az öröklés lehetõsége kedvezmény, nem megsarcolás meg szipolyozás. Hiszen ha nem vezetnénk be ezt a passzust a törvényben, akkor haláleset lévén ugyanúgy öröklési adót kellene fizetni, mint minden másra ebben az országban. Egyetlen kedvezményt hozunk be, hogy a magánnyugdíj intézményében, ha a tagságot is átveszi valaki, és ezzel preferáljuk ezt a dolgot - nem a tõkéseket, hanem a késõbbi haszonélvezõket, tehát akik a rendszerbõl kapnak -, ez kedvezmény.
Azt, hogy az illetékek 800-ról 2000-re, meg 1000-rõl 2000-re emelkednek, valószínûleg nem kell magyaráznom; azt, hogy egy névváltozás manapság már nemcsak annyit jelent, hogy a személyibe beírják a nevet, hanem az összes adatrendszerben és a teljes informatikai rendszerben egyre több dolgozónak, és hála istennek egyre magasabb fizetésû dolgozónak kell ellátni ezt a feladatot, tehát nagyon is jogosult az elvégzett munkáért többet fizetni.
Hogy egy külföldi vállalkozásnak a cégbejegyzése, ami egy párhuzamosan, most még nem tárgyalt törvényben szereplõ új lehetõség - tehát nem régi lehetõség, egy új lehetõség -, ott én csak annyit mondok, fejben számoljunk át csak százforintos márkával: 2000 márkába kerül egy külföldi vállalkozásnak a magyarországi bejegyzése. Nem akarom taglalni azt, hogy ott kint mennyi az átlagfizetés, tehát hogy ez sok vagy kevés, mert ezt szipolyozásként említette a képviselõ úr. Jól megszipolyozzuk a külföldi vállalatot azzal (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), hogy egy félhavi átlagkeresetet kérünk egy cégbejegyzésért.
Elnézést kérek, lett volna még mit mondanom. (Dr. Kávássy Sándor: Nekem is, de felesleges.)