RUSZNÁK MIKLÓS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy figyelemmel hallgattam az iparûzési adóval kapcsolatos vitát. Én magam is talán egy kicsit a lelkem mélyén örülök. Ha jól emlékszem, a napirend elõtt Kuncze Gábor miniszter úr azt mondta, az ellenzéki képviselõknek irányt kell mutatniuk a kormánynak, hogy miben és hol kell változtatni.
Két évvel ezelõtt én saját magam is beadtam az iparûzési adóval kapcsolatos önálló indítványomat. Akkor a tisztelt parlament elutasította azzal, hogy nem aktuális. Most, hála istennek, a parlament, illetve a kormány elé terjesztették az iparûzési adónak azt a részét, amelyet az egységes teherviselés és a tényleges jövedelem alapján történõ adófizetés érdekében tettek; mégpedig azért, hogy adóalap-csökkentõ tételként a termeléshez felhasznált anyagköltség figyelembe vehetõ legyen. Ezt két, illetve három éve az ellenzéki képviselõk állandóan - hol önálló indítványként, hol azonnali vagy interpellációs kérdésként - feltették a kormánynak, mert bizony nagy igazságtalanságot tartalmazott, különösen az adóalap-meghatározás és az adófizetés a magas anyagköltséget termelõ vállalkozásokra. Ezek közé tartoztak az élelmiszer-ipari üzemek is. Nevezetesen: egy húsipari terméket elõállító vállalkozás esetében például az anyagköltség az árbevételre vetítetten mintegy 80-82 százalék, és a közvetlen anyagköltség is mintegy 70-73 százalék.
Ha egy konkrét példával szeretném ezt illusztrálni: a húsipari feldolgozóüzem élõállatot vásárol a termelõüzemtõl, illetve elsõdleges feldolgozóüzemtõl félsertést, negyedelt marhát, színhúst vagy egyebet. Ezeket végtermékké, felvágottá, töltelékáruvá alakítja át, és a termékek értékesítési árának legalább 73-75 százalékát az említett alapanyagok képezik. A vállalkozás tehát megfizeti a helyi iparûzési adót az árbevétel alapján, ugyanakkor a termelõ, illetve az elsõdleges feldolgozóüzemek is megfizették a meghatározott mértékû ugyanazon adót.
Üdvözölni tudom a kormánynak ezt a beterjesztett változatát. Azt hiszem, talán úgy lett volna igazán optimális, ha nem 3 évre nyújtja el ezt az egész törvényjavaslatot, illetve a törvényt, ha elfogadják, mert 3 év elég hosszú idõ ahhoz, hogy ezek a feldolgozóüzemek bizonyos mértékben elõreléphessenek, illetve levegõt kaphassanak.
Nagymértékben egyetértek az elõttem szólóval, mégpedig Varga Józseffel, az MSZP képviselõjével. Ritka az, amikor egy ellenzéki képviselõ is támogatni tudja azon gondolatokat, amelyek abból fakadnak, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, hogy egyes városok - hogy minek folytán, nem hiszem, hogy most nagyon ecsetelni kellene - az elmúlt években, évtizedekben bizony olyan ipari létesítményekhez jutottak bizonyos területek hátrányára vagy éppen kárára. Egy-egy városban több esetben bizony majdnem annyi az iparûzési adó, mint egy- egy város összes költségvetése. Ezt én a magam részérõl nem tartom helyesnek, és felhívom a pénzügyminisztériumi államtitkár úr figyelmét: gondoskodjanak arról, hogy egy-egy térségben vagy nagyobb térségben legyen felhasználható ez az iparûzési adó, mert az adófizetõk pénzébõl megépült létesítmény nem biztos, hogy éppen csak annak az egy városnak vagy éppen annak az egy községnek, az ott élõ embereknek az érdekét kell szolgálnia.
Azt hiszem, e két gondolattal sikerült - mint ellenzéki képviselõnek, de mint kereszténydemokrata gondolkodású képviselõnek is - hozzájárulni ahhoz, hogy jobbító szándékkal tegyünk az elkövetkezendõ években, a parlamentnek akár az egyik, akár a másik oldalán is ülünk. Köszönöm szépen.