ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Nincs aszú még...
Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Rövid leszek, bár sok mindent lehetne mondani errõl a törvényjavaslatról és helyzetrõl, ami a borágazatban elõállt, mégis egy dologra szeretném koncentrálni a mondanivalómat, a borhamisítás kérdésére. Errõl is beszéltek már többen, azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni a problémát.
Mindenki nagyon-nagyon várta ezt a törvényjavaslatot, azt mondták szakemberek és nem szakemberek, reménykedõk, hívõk és mindenki, aki azt gondolta, hogy a borhamisítás majd a jövõben visszaszorul, visszaszorítható, hogy ez a törvény, amin dolgozik az FM, meg fogja oldani a kérdést, tudniillik ebbe belekerülnek olyan passzusok, amelyek majd lehetetlenné, ellenõrizhetõvé és büntethetõvé teszik a borhamisítást.
Azonban el kell azt is mondani, hogy amit ez a javaslat tartalmaz, azok a gondolatok nagyrészt megfogalmazódtak már abban a törvényerejû rendeletben is, amely ma hatályos. Benne van az, hogy mustot és bort csak szõlõbõl lehet elõállítani. Ehhez képest mindannyian tudjuk, hogy mi történik ma a borágazatban, elsõsorban a kiskunsági borvidéken, de most már másutt is. Benne van az, hogy a szõlõt és a bort forgalomba hozni csak származási bizonyítvánnyal szabad. Ehhez képest a termelõ jóformán azt sem tudja, hogy mi a származási bizonyítvány. Megfogalmazódik benne az, hogy a termõhelyre utaló megjelölést csak abban az esetben lehet használni, ha ott legalább 70 százalékban az illetõ borvidékrõl - községbõl, városból vagy termõhelyrõl - származó bort árusítanak. Nem mûködött a dolog, pedig ezt 1970-ben írták, nem beszélve arról, hogy a végrehajtási utasítás még sokkal bõvebb ennél.
Arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy azzal, hogy ez a törvény hatályba lép majd, bármennyire is örülünk neki, és bármennyire is körültekintõ vélhetõen, nem biztos, hogy mûködni is fog.
(21.40)
Tudniillik minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belõle. Nagyon nagy kérdés, hogy ha ezt a törvényt megszavazzuk, ami nagyjából azokat a gondolatokat tartalmazza, mint a most hatályos, akkor vajon attól, hogy megszavaztuk, mûködni fog-e.
Vannak benne persze biztosítékok, létrejöttek a hegyközségek - igen. De vajon a hegyközségek mûködnek-e, jól mûködnek-e már? Alkalmasak-e arra, hogy azokat a feladatokat ellássák, amelyek rá vannak bízva ebben a bortörvényben? Alkalmasak lesznek-e a hegyközségek azokra a hatósági ellenõrzésekre, amelyekre szükség lesz a jövõben? Alkalmas lesz-e az OBI azokra az ellenõrzésekre, amelyeket ez a törvény megkövetel? Vajon a költségvetés fogja-e tartalmazni azokat a fejezeteket, amelyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy ezek a hatósági szervek mûködjenek, és valójában megkövetelhessék ennek a törvénynek a betartását?
Meg kell mondjam, meglehetõsen szkeptikus vagyok, meglehetõsen kételkedem pillanatnyilag. Ennek ellenére ezzel természetesen végképp nem azt akarom sugallni, hogy én ennek a törvénynek ne örülnék. Csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy van pár körülmény, amirõl szintén gondoskodni kell. Mert leírni valamit egyszerûbb, mint ahhoz a pénzt is biztosítani, és a szervezetnek a mûködési lehetõséget is biztosítani.
Bács-Kiskun megyében nyolc OBI-ellenõr van. Vajon elegendõ lesz-e az a nyolc fõ? És vajon mennyivel lehet majd bõvíteni ahhoz, hogy ezt az iszonyatos problémát, ami például Bács-Kiskun megyében a borhamisítás során elõállt, vissza lehessen szorítani? Lesz-e erre lehetõség, hogy megfelelõ számú ember legyen és megfelelõ szakemberek kerüljenek oda? Ez az ellenõrzés kérdése.
A másik a jogkövetkezmények kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy a borhamisítás ugyan széles körben elterjedt, de a legnagyobb gondot nem a sok-sok kishamisító okozza - erre azért majd még visszatérek -, hanem azok a nagy, iparszerû hamisítók, akik hetente vagy hetente többször öt-tízezer hektoliter bort hamisítanak. Ez a tény, hogy a 1,5 millió hektoliterbõl a nagyobbik részt, nagyon nehezen megbecsülhetõ, de úgy gondolom, hogy legalább 1 millió hektolitert azok állítanak elõ, akik csak néhányan vannak - és minden bizonnyal azért tehetik meg, mert nagyon jó kapcsolataik vannak -, ezek az emberek tulajdonképpen oda nyomják az összes kistermelõt, hogy ha élni akar, muszáj a többinek is hamisítani. Nagyon rossz ezt kimondani, de ez a valóság! Képzeljék el, hogy akkor, amikor 25 forintért vesznek egy kiló szõlõt, mit tegyen az a gazda, akinek van, mondjuk, egy hektár szõleje?! Mit tegyen? 25 forinttal nem fog tudni megélni és a családját eltartani! De hogyha tíz hektárja van, akkor sem fog tudni megélni! Bármennyire is akarna becsületes lenni, nem tud!
Tehát elsõsorban azt a néhány embert kellene elkapni és valamit tenni, hogy ne csinálják tovább ezeket az üzleteket! Ehhez pedig az kell meggyõzõdésem szerint, az ellenõrzésen túl, hogy a dolognak legyenek jogkövetkezményei. Ez a törvénytervezet azt tartalmazza, hogy azt hiszem, 20 ezer forinttól 1 millió forintig büntethetõ. Tessék nekem megmondani, hogy az, aki hetente ötezer vagy tízezer hektoliter bort hamisít, annak mit számít 1 millió forint! Tudom, hogy van módosító javaslat már most is, megfogalmazódott, ami ezt a kérdést talán kezelni fogja. Figyelmébe ajánlom a tisztelt Országgyûlésnek, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák majd.
A jogkövetkezmény borzasztó fontos, bár az Igazságügyi Minisztérium sokszor azt mondja, hogy a dolgot megelõzni kell és nem büntetni. Valószínûleg van benne igazság, de azt is el kell mondani, hogy ma már megelõzni nem lehet, mert ma már folyik a dolog. Tehát nincs más út, mint hogy büntetni kell. És annál is inkább kell büntetni, mert nem elegendõ azoknak az embereknek a szabálysértési szintû felelõsségre vonása, akik egy egész régiót tesznek tönkre - néhányan, hangsúlyozom -, nem elegendõ azoknak az embereknek a szabálysértési szintû felelõsségre vonása, akik egy egész ország borgazdaságát teszik tönkre, a jó hírnevét teszik tönkre!
Igenis, meggyõzõdésem szerint ez büntetõ törvénykönyvi kategória kellene legyen, ami sajnos, elszállt, mert sajnos, nem volt mód ezt belevinni a büntetõ törvénykönyvbe, de nagyon remélem, hogy erre majd a jövõben megtaláljuk a lehetõséget akkor, amikor hivatkozni lehet erre az egyébként jó törvényjavaslatra, amelyben szerepel a borhamisítás fogalma, és ennélfogva az Igazságügyi Minisztérium majd nem tudja azt mondani, hogy ilyen fogalmat, hogy borhamisítás, nem ismer.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)