FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Ehhez a nagyon szakmai törvényhez - illetve pontosabban mind a kettõhöz - nem szakértõként kívánok hozzászólni, mert ezt sem szakképzettségem, sem pedig gyakorlati tapasztalatom nem teszi lehetõvé. Ellenben, mivel olyan térségnek vagyok az országgyûlési képviselõje, amelyet nagyon érint ez a két törvény, úgy érzem, hogy tolmácsolnom kell azokat az észrevételeket és felvetéseket, amelyeket az ott élõ emberek, az ott élõ gazdálkodók, szakértõk adtak a számba, hogy itt tolmácsoljam az Országgyûlésnek.
A Tiszazugról van szó, amelynek tíz településén nagy hagyományra tekint vissza a szõlõtermelés és a borelõállítás. Ezek a települések ma is folytatják ezt a tevékenységüket, és a jövõben is folytatni kívánják. Annál is inkább folytatniuk is kell ezt a tevékenységet, mert ennek a minden szempontból hátrányos helyzetû kis térségnek talán a szõlõtermelés és a borelõállítás lehet az egyik kitörési pontja.
A törvénytervezetbõl nem feltétlenül az derül ki, hogy az ilyen kisebb térségek, amelyeknek nincs nagy történelmi hagyománya, képesek majd kiugró teljesítményeket elérni a jövõben, ám több szakértõ, pályázat keretében, maga a Földmûvelésügyi Minisztérium szakemberei is azt állapították meg, hogy a tiszazugi kistérség számára az egyik fontos kitörési pont lehet a szõlõtermelés és a borelõállítás. Azért lehetséges ez, mert ebben a mezõgazdasági körzetben a földterületek méretéhez képest csak ez az intenzív gazdálkodási mód biztosíthatja a családok számára a megélhetést, vagy pedig azt, hogy jövedelmüket ilyen téren is kiegészíthessék.
Az észrevételek begyûjtése érdekében egyik szervezõje voltam egy olyan rendezvénynek, ahol az érintett térség polgármesterei, hegyközségi elnökei, gazdálkodói - beleértve a feldolgozó cégeket és a termelõket is - vettek részt, illetve neves szakemberek a különbözõ bortermõ vidékekrõl, illetve országos szintrõl és országgyûlési képviselõk. A megbeszélés résztvevõi alapvetõen pozitívan fogadták a törvény tervezetét, pontosabban mind a két törvényét. Megállapítható volt, hogy aktuálisnak tartják a szabályozást a bortörvény esetében és a módosítást a hegyközségi törvény esetében.
A törvény olyan kérdéseket feszeget, amely rendkívül érinti az itt élõket. Értékesítési problémáik vannak, amelyek részben visszavezethetõk az eladatlan készletekre, illetve a hamisításokra, feszítõnek tartják a hegyközségek pénzügyi helyzetét, jogállását, beleértve a kamarai tagság vitatott kérdését is, és várakozással, nem egy esetben aggodalommal tekintenek az európai uniós csatlakozásra is, hogy az miként fogja õket érinteni.
(21.50)
A törvény pozitív választ ad legtöbb kérdésükre, és a megoldások többségével is egyet tudnak érteni. A megbeszélésen gyakorlatilag négy kérdéskörben bontakozott ki komoly vita: az egyik arra irányult, hogy célszerû-e a Tiszazugot önálló borvidékként megjeleníteni; a másik arra, hogy van-e értelme a házikerti szõlõterület 1500 négyzetméterrõl 500 négyzetméterre való lecsökkentésének; a harmadik arról, hogy elegendõek-e a szankciók a borhamisítás és az illegális forgalmazás csökkentésére; a negyedik fõ kérdés pedig az volt, hogy biztosított-e a hegyközségek mûködésének feltétele. Az elsõ kérdésrõl egy kicsit hosszabban, a többirõl rövidebben kívánok szólni.
A Tiszazug települései közül jelenleg hét bortermõhelyi besorolást kapott a korábbi idõszakban, és a törvénytervezet elsõ változata is ezt rögzítette. Mindannyiunk nagy örömére szolgált, hogy az Országgyûlés elé benyújtott tervezet már nem bortermõhelyként rögzíti a Tiszazug településeit, hanem borvidéki besorolást ad számukra. A borvidéki besorolást azonban nem önállóan biztosítja, hanem a kiskunsági borvidék tiszamenti körzeteként ad erre lehetõséget. Ez nagy elõrelépés, de a Tiszazug települései a korábbi elemzések és tanulmányok alapján már korábban is kifejtették, hogy nagyon fontosnak tartanák, ha önállóan tudnának megjelenni. Ez esetben ez a borvidéki önálló besorolást jelentené számukra. Így tehát nem arról van szó, hogy evés közben jön meg az étvágy, és most a pozitív változások után még további eredményeket akarnak elérni, hanem arról a folyamatról, hogy nagyon fontosnak tartják az itt élõk, hogy még hangsúlyozottabban meg tudjanak jelenni, akár önálló borvidéki besorolással is.
Bizonyára a témához való hozzáállás egészen más, ha a térség szakemberei, gazdálkodói véleményét nézzük, illetve országos szinten egészen más a megközelítés. A tiszazugi emberek szemszögébõl nézve bizonyára nagyon fontos és talán méltányolható is az önálló besorolás lehetõsége. Az itt élõk élete szempontjából döntõ a korszerû szõlõtermesztés és borelõállítás megteremtése. Munkahelyeket jelenthet ez számukra, és hangsúlyozhatják azt az önálló borvidéki besorolással, hogy õk nem valamilyen egységnek a részei, hanem önállóan jelenthetnek majd meg.
A borvidék fogalmát nézve a Tiszazug besorolható önálló borvidékként, a legtöbb elõírásnak véleményünk szerint megfelel; kétezer hektáros területe jóval nagyobb, mint ma is meglévõ több borvidékünké. Talán a "sajátos jellegû borokat termel" bekezdés lehet kritikus, mert valóban megoldandó a nagyobb volumenû helyi felvásárlás és feldolgozás, például a palackozás. Megteremthetõ-e ez az állapot borvidéki körzetként? Elvileg igen. Elegendõ lenne-e, ha a feltételek megteremtése után jelentkeznének önálló borvidéki megjelölésért? Elvileg mondhatjuk, hogy igen. Csakhogy a jövõt tekintve nagyon sok a kérdõjel: lesz-e elegendõ tõke mindezen feltételek megvalósítására? Milyen korlátokat jelent a jövõre nézve az EU-csatlakozás? És mikor lehet jelentkezni e törvény módosításával?
Az önálló borvidéki besorolás hatalmas húzóerõt jelenthetne a térség számára, és felhívná a figyelmet a külvilág számára is, mert meggyõzõdésünk, hogy ez a térség csak akkor tud ezen a téren fejlõdni, ha nemcsak belül akarják ezt, hanem a külsõ tõke is meg fog ebben a térségben jelenni. Tudom, hogy ez az észrevételem nagyon kedvezõtlen is lehet, hiszen nem célszerû a borvidéki körnek széles körben való kiterjesztése. De figyelembe véve ennek a térségnek a helyzetét, nem gondolnám, hogy egy katasztrofális lépés lenne, ha ilyen és talán még ehhez hasonló egy-két ilyen igény kielégítésre találna. Kérem, hogy akik majd döntést hoznak ebben a kérdésben bizottsági szinteken is és majd talán az Országgyûlésben is, gondolják át ezeket a lehetõségeket.
Azt minimális célkitûzésnek tartjuk, hogy ha nem is sikerül az önálló borvidékként megjelenni, akkor a borvidéki körzetnél is pontosítani kell az ottlévõ települések nevét, pontosabban újabb településeket kell bevenni a listába, így például Szelevényt, Tiszaföldvárt és Tiszainokát.
A másik kérdésre térnék át, annak az összegzését mondanám. Nem tartjuk célszerûnek a házikerti szõlõterület 500 négyzetméterre való csökkentését. Az érveket szépen sorba venném, részben elhangzott már az általános vitában több is, és én is szeretném ezt még egy-két észrevétellel gazdagítani. Meggyõzõdésünk szerint az átsorolás feszültséget keltene. Mindössze két év telt el azóta, hogy 1500 négyzetméterben lett meghatározva a házikerti szõlõ területe. Nem tartjuk indokoltnak, hogy két év után egyharmadra legyen ez mérsékelve. Meggyõzõdésünk szerint ez feszültségeket fog majd indukálni a különbözõ térségekben, és még azt is nehezen tudták lekezelni a hegyközségek, hogy 1500 négyzetméter felett már be kell jelentkezni. Most 500 négyzetméternél bizonyára még nagyon sok gondjuk lenne.
Sok munkát jelent ez majd a hegyközségek számára is. Nem tudok ugyan felmérésekrõl, de elképzelhetõ, hogy a hegyközségi tagok száma egyes területeken akár meg is duplázódhat az 500 négyzetméteres korlátot figyelembe véve. Amennyiben az 500 négyzetméter körüli területeknek is be kell jelentkezniük, akkor nagy teher számukra a hegyközségi díj is, hiszen 100-300 kilogramm szõlõ leadásához is hegyközségi tagdíjat kellene fizetniük. Ki lehet számolni, hogy ilyen esetben a szõlõ eladásából befolyó árbevétel is alig fedezné ezeket a tagdíjakat.
A másik ellenérv, hogy aki be akar lépni a hegyközségbe, az gyakorlatilag - mert értékesíteni akarja a tevékenységét - ilyen szigorú elõírás ellenére is megteheti, választhatja a gazdálkodó, hogy belép a hegyközségbe. Egyes esetekben ez számára kötelezõ is, például a hegyközségi törvény mostani módosítása elõírja, hogy akinek a házikertje mellett más településen árutermõ szõlõje van, annak egyenesen mind a két területen be kell lépnie a hegyközségbe.
A legutolsó érv pedig az, hogy úgy érezzük, az EU-csatlakozásnak nagyon fontos érve lehet a szõlõtermõ terület növelése ilyen szempontból, amit az 1500 négyzetméterrõl 500 négyzetméterre való csökkentés jelenthet, de meggyõzõdésünk szerint - bár a pontos részleteket nem ismerem - nem szükséges ahhoz házikerti szõlõvé minõsíteni ilyen területeket, illetve hegyközségbe beléptetni, hogy pontos felmérést lehessen készíteni Magyarország szõlõtermõ területeirõl. Ez korábban gyümölcsfák esetében megtörténhetett, és azt sem tartom kizártnak, hogy akár olyan felmérés készüljön, amely az országban a szõlõtõkék számát is tartalmazza. Nem feltétlenül szükséges ehhez ilyen szankciókat életbe léptetni.
Nagyon fontosnak tartjuk ezért e fejezetnek a módosítását, és a korábbi elképzeléshez is kapcsolódva Jauernik István képviselõtársammal módosító javaslatot nyújtottunk be, amelyben minimumkövetelményként tartjuk, hogy a két törvénytervezetben - tehát a bortörvényben és a hegyközségi törvény tervezetében - a házikerti szõlõ fogalmát azonos tartalommal próbáljuk megfogalmazni, mert ez jelenleg nem így van.
(22.00)
Továbbá két megoldási lehetõséget tudunk elképzelni: vagy egy mérsékeltebb terület-elõírást, tehát például 1000 négyzetmétert, vagy pedig a hegyközségek számára adnánk lehetõséget, hogy 1500 négyzetméter és 500 négyzetméter között a helyi sajátosságokat figyelembe véve határozzák meg ezeket a területeket.
Harmadikként azzal foglalkoznék, hogy elegendõk-e azok a szankciók, amelyek a törvénytervezetekben benne vannak. Több képviselõtársam elmondta, hogy ezeknek a megvalósítása rendkívül nehéz lesz, és iszonyú terheket fog ez majd róni a gazdálkodókra. Néhány képviselõtársam pedig elmondja, hogy ezek nem elégségesek. Nehéz itt igazságot tenni.
Úgy érzem, illetve a beszélgetésen elhangzottakból is erre következtettem, hogy látszólag elegendõk ezek a szankciók. Meggyõzõdésem ugyanis, hogy a borhamisítást csak mederben lehet tartani, elkerülni azt nem lehet. Több ezer éve folytatnak hamisításokat. Egy gondolatot emelnék ki: egy Plinius Secundus nevû gondolkodó például kétezer évvel ezelõtt leírta a lõre fogalmát, amely - határozottan merem mondani - van olyan pontos, mint ahogy ez a törvény fogalmazza. Ráadásul ismerteti, hogyan lehet bort készíteni szalmából - a mûtrágyát még nyilvánvalóan nem tudta elmondani -, és még több érdekes tippje is van erre a kérdésre. Így tehát nem valószínû, hogy most teljes egészében korlátozni tudnánk a borhamisítást, azt csak mederbe lehetne terelni.
Jónak tartjuk a származási bizonyítványok rendszerét, az ideiglenes bezárás elrendelését, a mûködési engedély visszavonásának lehetõségét, a minõségvédelmi bírság alkalmazását. Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy korábban is lehetett volna nagy erõk bevonásával eredményt elérni, mert úgy gondoljuk, hogy a ma is meglévõ zugkimérések felszámolásához nem kell feltétlenül származási bizonyítvány. Ezek az egységek nem azért tudnak mûködni, mert van származási bizonyítványuk vagy ennek meg tudnak felelni, hanem egyáltalán a mûködésük alapjait nem kérdõjelezi meg jelenleg senki.
Végül utolsóként a hegyközségi vezetõk segélykiáltását tolmácsolnám. Sok lelkes, elhivatott ember megalapozta a hegyközségi rendszert, amit korábban törvényként megfogalmaztunk. Ezek az emberek most is készek többet vállalni. Kiadják majd a származási bizonyítványokat, többletadminisztrációt fognak vállalni - ha például 1500 négyzetméternél lentebb, mondjuk, 500 négyzetméterre sikerül szorítani a szõlõkerti méretet -, ellenõrizni fognak, tanácsot fognak adni, és kötelezettséget vállalnak mindenért. És úgy érzem, hogy lakókörnyezetükben mindennek fejében vállalni fogják majd a népszerûtlenséget is.
Biztosítani kellene azonban mûködésük feltételét. A költségvetés ezen a téren rendkívül szûken fogalmaz, hiszen 60 millió forintot tesz lehetõvé a mûködési feltételek javítására. Meggyõzõdésem, hogy amennyiben érvényt akarunk szerezni azoknak a helyes gondolatoknak, amelyek egyébként a bortörvényben, illetve a hegyközségi törvény módosításában vannak, akkor anyagi forrásokat is biztosítanunk kell a mûködésükhöz - egyébként ez nem lehetséges. Magam is azon leszek, hogy a költségvetési törvény módosításában - akár a mostani kereteken belül is - próbáljunk végrehajtani olyan átcsoportosításokat, amelyek mûködésük feltételeit javítani fogják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)