MEZÕ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A készülõ egészségügyi törvény egy szûkebb fejezetéhez, a szerv- és szövetátültetéshez szeretnék hozzászólni, azt is elsõsorban az emberi jogi oldaláról megközelítve.
A szervek eltávolítása, illetve a donorok csoportosítása két lényeges részre osztható: szerv, illetve szövet eltávolítása élõ személybõl, valamint szerv, illetve szövet eltávolítása halott személybõl. Az élõ személyekbõl való szervátültetés tulajdonképpen csak egy lényeges szervet érint, mégis nagyon fontos szabályozni a donorok körét, valamint a részletes dokumentációt a szervátültetésben részt vevõ orvosok részére. De ugyanilyen fontos dokumentáció a szervadományozó és -befogadó beleegyezõ nyilatkozata is. Ez azért is fontos, mert egy, a nyáron napvilágot látott hír szerint az elkövetkezendõ években a kábítószer és az olaj mellett a szervkereskedelem lehet az alvilág lehetséges területe. Néhány éve még elképedve néztük a mozikban és a televízióban a Kóma címû filmet, s lám, ennek tartalma Magyarországon is elérhetõ közelségbe került. Bízom benne, hogy ez nem így lesz, és e törvény kellõ garanciákat nyújt arra, hogy ne is legyen így.
A halott személybõl való szerveltávolítás is felvet több emberi jogi problémát. Nevezetesen azt, hogy szükséges-e az elhunyt elõzetes beleegyezése, hogy halála után a szerveit felhasználhassák. A jelenlegi hazai szabályozás abból indul ki, hogy mindenki szervét el lehet távolítani, aki ez ellen életében nem tiltakozott. Ez esetben mindenkinek lehetõsége van egy e célra szolgáló kártyát kitölteni és azt mindig magánál hordani - ami, ugye, el is veszhet, vagy éppen a kellõ pillanatban nincs a donornál. A beleegyezõ nyilatkozatot problematikus a kiskorúak esetében is elõkeríteni, hisz ki az a pesszimista szülõ, aki már gyermekének írat ilyet. De támadható e rendszer filozófiája is, miszerint aki nem tiltakozik, az beleegyezik.
A másik nemzetközileg ismert filozófia, hogy mindenki tiltakozik a szerveltávolítás ellen, aki ebbe életében nem egyezett bele. Aki tehát beleegyezik abba, hogy halála után belõle szervet távolítsanak el, az kitölt egy donorkártyát, amit mindig magánál tart. Akinél nincs donorkártya, abból szerv nem távolítható el. E rendszer elõnye az, hogy biztos, hogy csak abból távolítanak el szervet, aki ebbe beleegyezett. A hátránya viszont az, hogy jóval kevesebben töltenek ki donorkártyát, mint amennyien ténylegesen beleegyeznének, és így túl kevés az átültethetõ szerv.
A nemzetközi gyakorlatban mindkét esetre akad jócskán példa, nagyjából egyforma arányban. Az életmentés és a szervátültetésre váró beteg szempontjából mindenképpen a jelenlegi hazai gyakorlat, a feltételezett beleegyezés rendszere az elõnyösebb. Ez esetben széles körû felvilágosítást kell folytatni arról, hogy mindenkinek lehetõsége van tiltakozni a szervátültetés ellen. A legmegnyugtatóbb természetesen az lenne, ha mindenkit megkérdezhetnénk, hogy halála után beleegyezik-e szervei kivételébe. Ez a módszer jó lenne ugyan, de nagyon drága, ezért a feltélezett beleegyezés azon formája látszik etikailag elfogadhatónak, ha a közvetlen hozzátartozót kérdezik meg: volt-e az elhunytnak életében kifogása a szerveltávolítás ellen.
A szervhiány ellen tehát a széles körû szervátültetést bemutató kampánnyal és egészségneveléssel lehet küzdeni - mert hogy szervhiány van, az kétségtelen. Egy friss információ szerint csak Európában 50 ezer beteg vár megfelelõ donorszervre, míg tavaly mindössze 18 ezer szervátültetés történt.
(22.10)
A donorok számaránya országonként nagyon eltérõ képet mutat. Segít a helyzeten az euro-transzplantációs hálózat, ahol a szervátültetésre váró beteg minden adata számítógépbe kerül, és az adott pillanatban lehetséges donor szervét a legjobb paraméterekkel rendelkezõ beteg kaphatja. De az átültethetõ szerv így is kevés. Erre próbálnak megoldást találni a legújabb kutatási módszerek, ahol állati eredetû szervet ültetnének be az emberbe. Kutatóorvosok szerint ez is az egyik megoldás lehet a jövõben, de máris több kétely, érv, ellenérv merül fel ezzel kapcsolatban, amivel precedens híján a jelenlegi törvénytervezet nem foglalkozik, de meggyõzõdésem, hogy néhány év múlva e törvény módosítása kapcsán már errõl is szó lesz.
Hogy csak egy példát említsek: kell-e a beteg külön beleegyezése, ha testébe nem emberi, hanem állati szervet helyeznek? Vagy egy eszméletlen beteget hogyan kérdezünk meg, beleegyezését adja-e ahhoz, hogy holnaptól egy sertésszív fog benne dobogni? Ez ma még csak mosolyt kelt, de holnap már valóság lehet.
Tisztelt Ház! Az egészségügyi törvényt korszerûnek tartom. Néhány ponton biztosan módosításra szorul, de összességében elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)