DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Mezõ képviselõtársam azt említette, hogy élõ egyénbõl donor egy szerv esetében jön szóba. Annyira kitért a képviselõ úr a fejlõdés dinamikájára, hogy nem állhatom meg, hogy megemlítsem, hogy a vese - mert nyilván erre gondolt - mellett azért a csontvelõt, a bõrt, sõt, éppen - ha már a modern dolgokról beszélünk - a máj szegmenset is meg lehet említeni. Ez a kérdés tehát sokkal bonyolultabb, hála istennek -
ez egyébként a fejlõdés jele. Az állati transzplantáció pedig azért még egy kicsit odébb van, ha egyáltalán...
Nem tisztem a kormány elõterjesztésének védelme, mert hiszen nem tartom ezt olyan jónak, de úgy érzem, hogy a biztosítással kapcsolatos kérdéseket nem ebben a törvényben kell kezelni, nem is vállalkozott rá ez a törvény. Ha azonban Pallag képviselõtársam elõhozta, akkor úgy érzem, hogy erre nagyon röviden reagálnom kell.
Az egyik az, hogy a magam részérõl nagyon veszélyesnek tartom azt a fajta biztosítást, amely csak egy minimumot ad, és rábízza a betegre, hogy ha többet akar... - honnan fogja tudni az a beteg, hogy neki egy szívtranszplantációra is szüksége lesz, és már eleve biztosítja magát. Pedig ezek a költségek; most csak egy extrém példát mondtam. Az, hogy az ellátás küllemében legyen külön biztosító, ebben nagyon sokan egyetértünk, én is egyetértek. Lehet egy skála, amiben jobb biztosításokat lehet vásárolni, de ez nem vonatkozhat magára a betegellátásra, ahol minden beteg számára az ellátást adni kell.
Már nagyon kevés idõm van, de azért reagálni szeretnék a mazsolás privatizációra. Ha a laborokat lehet privatizálni, és az kiszívja a pénzt, és nem lesz a kórháznak módja kötszert vásárolni, akkor mit érünk a jól privatizált, jó laboreredményekkel, ha nem lehet gyógyítani? Tehát ez is roppant veszélyes dolog. Köszönöm szépen.