DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! E késõi órán, azt hiszem, röviden kell arról a témáról szólni, ami nagyon sokakat érintett, illetve amivel sokan foglalkoztak akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról.
Azt tudjuk, hogy hozzávetõlegesen 50 ezer, elsõsorban alapítvány, társadalmi szervezet vesz részt a nonprofit szervezeti tevékenységben, és ez a tevékenység elsõsorban sport, szabadidõs tevékenység, kulturális feladatok ellátása, oktatási profil. Én egészen más profillal szeretnék foglalkozni, illetve más profilról szeretnék beszélni: a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetekrõl, annál is inkább, mert a törvényjavaslat 26. § c) pontja nem foglalkozik ezzel a közhasznú tevékenységgel, és illene, hogy foglalkozzon - fõleg a rehabilitációs foglalkoztatással és a munkára való felkészítéssel.
Miért lenne fontos, hogy önállóan és mint vállalt fõ cél jelenjék meg a foglalkoztatás? Úgy vélem, abban a helyzetben, amelybe a magyar társadalom a munkanélküliség következtében került, a nonprofit szervezetek számára indokolt célkitûzés a munkanélküliség mérséklése, a munkanélküliekkel való foglalkozás, törõdés. A szociális problémák egyszerûen nem oldhatók meg a munkanélküliség mérséklése nélkül, mert még viszonylag fiatal korosztályhoz tartozók, alacsonyan képzettek, és olyan pályakezdõk találhatók e téren, akiknek a társadalom még azt üzeni jelenleg is, hogy nincs rátok szükség.
E tények puszta felemlítése is arra mutat, hogy a nonprofit szervezetek sora találhat munkát a foglalkoztatás terepén. Számos más szakterületen a nonprofit szervezetek számára természetes módon adódott bizonyos állami feladatok átvállalása közhasznú munkájuk elismerésére. Az állami támogatás ugyan szegényes, mégis lehetõvé tette ezen szervezetek önfenntartását.
(23.00)
A támogatás formája többnyire normatív támogatás, amely módot ad mindenütt, ahol a normatívák léteznek, az átvállalt feladatok finanszírozására. Így például szociális, jóléti területen az óvodai férõhelyteremtéstõl az idõsek szociális gondozásáig is kínálnak nonprofit lehetõségeket.
A munkaügyek terén eddig azoknak a szervezeteknek, amelyek nem a klasszikus foglalkoztatási formákba illeszkedõ munkaszervezéssel próbálkoztak, ilyen támogatás megszerzésére nem nyílt lehetõségük. A szerény számú, ám foglalkoztatási céljai mellett makacsul kitartó és ilyen programokat megvalósító szervezetek eddig vergõdésre voltak ítélve. Például azokból a munkanélküli egyesületekbõl, amelyek a munkanélküliség kirobbanó növekedésének hatására az országban több mint száz munkanélküli-, illetve tartósmunkanélküli-egyesületet hoztak létre, ma talán ha harminc mûködik.
A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek, ha valódi tevékenységet végeznek, nem szakadhatnak el a piaci realitásoktól, mert a gazdaság folyamataihoz kötõdnek. Erényük és értékük is éppen ebben rejlik, hogy nem a gazdaságon kívüli, hanem a gazdasági tényezõkkel operálnak. E szervezetek erõsen kapcsolódnak fõleg a helyi gazdasághoz. Egy-egy szerény foglalkoztatási célú nonprofit szervezet csekély hatással lehet a gazdaság makrofolyamataira, de annál nagyobb befolyása van a helyi gazdaságra, a helyi munkalehetõségek feltárására és hasznosítására. Ennek ellenére, hogy nem tudtak nagy léptékû feladatokra vállalkozni, és jelenleg is kizárja õket a közhasznú szervezetekrõl szóló javaslat, én úgy gondolom, hogy egy ország fogyasztása, annak szerkezete nagyban múlik a helyi gazdaságon, a helyi emberi erõforrásokon.
Az ismert foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek kis támogatással, hatékonyan és hatással tudnak mûködni e téren, ezért fontos, hogy az e célra szánt forrásokat a foglalkoztatási célokat megvalósító nonprofit szervezetek megszerezhessék. Így például a mûködõ jóléti szolgálatok, illetve alapítványok mutatják a helyi gazdaságban az eddigi eredményeik alapján, hogy beilleszkedõ gazdasági kezdeményezések életképesek lehetnek, ha indulásukhoz megfelelõ erõforrásokat, illetve támogatásokat szereznek. A gazdaság pórusaiba beépülõ, a helyi szükségletekre rugalmasan reagáló kis szervezetek, amelyek a gazdaság szerves fejlõdésének példái is, a lokális piacokon sikerrel fenntarthatják magukat.
A helyi egyesületek vagy gyógyult alkoholbetegeket elhelyezkedésükben segítõ klubok sem az államtól, sem az önkormányzattól nemigen kaptak pénzt, fõleg nem rendszeres támogatásukhoz, fenntartásukhoz. A lakosság az adományaival az embereket érzelmileg érintõ, például fogyatékos, szívbeteg gyermekeket, rákbetegeket segítõ nonprofit szervezeteket támogatja. A pályázati forrásokhoz a munkanélküli-egyesületek és más foglalkoztatási célú szervezetek kevéssé jutnak.
A nonprofit szabályozás a gazdasági tevékenységet leginkább az alaptevékenység körében jelölte ki, például az alapítványi iskola tanít, a kórház gyógyít. Ám mi lehet például egy helyi munkanélküli- egyesület alaptevékenysége, ami bevételt hoz és önfenntartást segít? Én azt hiszem, hogy ez nem homogén, szakmájukat, tagságukat, képzettségüket tekintve is sokféle. E szervezetek anyagi forráshoz úgy jutnak, ha az állam elismeri azt a szervezõ, önszervezõ és gondozó munkájukat, amelyet az állami szervek megfelelõ mélységig nem tudnak elvégezni.
Ha a tartósan munkanélkülit szakmailag aktivizáljuk, akkor segítjük átvészelni azt a tétlenséget, amelyre önhibáján kívül kárhoztatva van. De egyben segítjük megõrizni emberi, szakmai kvalitását, ezek az egyéni szükségletek egyébként egyáltalán nem elégülnének ki, és például, még akkor is, hogyha esetleg a feketegazdaságot erõsítik, nem lenne sok helyen kifestve lakás vagy megjavítva a hûtõgép vagy a tévé. A szükségleteknek ez a köre fizetõképes keresletet nem támaszt a piacon, aki ezek közül megoldást keres ma, legfeljebb a feketemunka világában jelenik meg.
Az Európai Unió országaiban a munkanélküliség elkerülését, a munkanélküliek számának csökkenését segíti, hogy a nonprofit szervezetek jelentõs támogatást élveznek. Egyben ez az ország imázsát is javítja, ha a kormányzat hasonlóképpen áll a kérdéshez.
Én úgy gondolom, hogy szükséges a foglakoztatási célú nonprofit szervezetek definíciója, amely egyben értékválasztást, illetve tevékenységének az irányát is meghatározza. Nagyon röviden, hogy melyek ezek a definíciók.
A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek önmaguk tevékenységét alapító okiratban határozzák meg, melyet a javaslat is megfogalmaz. De azért fontos az a meghatározás, mert idõnként például a szociális célt kitûzõ alapítvány is végez olyan tevékenységet, amelynek foglakoztatási összefüggései is vannak, azonban profilja alapvetõen mégsem foglakoztatási jellegû. Például a nevelõotthonok munkára nevelési programját említeném.
Úgy gondolom, abból kellene kiindulni, hogy a fõ cél, hogy létrejöhessenek ilyen nonprofit szervezetek, és például képzõszervezet esetén maga a képzés vagy a végzettek munkába elhelyezése is a nonprofit szférába sorolható. Ezért a foglalkoztatási célú szervezetek körébe célszerû volna, ha azok a szervezetek tartoznának, amelyek foglalkoztatást szerveznek, az idény-, alkalmi, részmunkaidõs foglalkoztatást is beleértve, továbbá a pályakezdõk szakmai gyakorlatának megszervezését elõsegítõ nonprofit szervezetek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)