SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt éjszakás Képviselõtársaim! 1997-ben is jubileumokat ünnepelünk. Tízéves fennállását ünnepli a személyi jövedelemadó- rendszer, az APEH. Kevésbé közismert, de tízéves a gyõri Família Nagycsaládos Egyesület is: 1987. június 17-én alakult. A gombamód szaporodó nagycsaládos egyesületek országos szervezetté, a NOE-vá alakultak, és az is e hónapban ünnepli tizedik életévét. A gyõri Família Nagycsaládos Egyesület számára is nagyon fontos törvényt tárgyalunk e késõi órán. De nemcsak a nagycsaládosok számára, hanem a kormánykoalíció számára is egy nagy jelentõségû törvényt tárgyalunk.
A nonprofit szervezetekrõl szóló törvény tervezete nagyon jól példázza a törvény-elõkészítési folyamat demokratizmusát. Miért mondom ezt? A tavalyi nyárelõn megismert tervezet az érintett szervezetek részérõl ellenvéleményekkel találkozott. Hosszú, de sikeres egyeztetés után az érintett szervezetek véleményének megfogalmazódása értõ s nem süket fülekre talált, s immár e törvénytervezetben is testet öltött.
Mi az, ami kiállta a viták próbáját? Az áttekinthetõség, a világos, rendezett és az esélyegyenlõséget biztosító szabályozás iránti igény. Az érintettek és a jogalkotó szándéka találkozott abban is, hogy a kikristályosodási pontokat kell megadni azon szervezetek számára, amelyek a közhasznúsági kritériumokat akarják megjeleníteni. Mondandóm egyik témájául ezen kritériumokat szeretném górcsõ alá venni, pontosabban azt a kitételt, ami az 5. § d) pontjában szerepel: közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, pártoktól független, s azoktól támogatást nem kap.
Továbbgondolásra ajánlom azt, tegyünk különbséget a helyi és az országos politizálás között. Miben nincs vitám? Abban, hogy a nagypolitika maradjon a pártok játszótere. Azonban ne vegyük egy kalap alá a helyi és az országos politizálást, ha a politika a közügyek intézése, különösen igaz ez a helyi politizálásra. A szabadság kis köreit hívták életre az állampolgárok az alapítványokkal, egyesületekkel, s tették mindezt azért, hogy szûkebb-tágabb környezetük problémáit maguk oldják meg. Egy városrész, egy hátrányos helyzetû csoport, például a nagycsaládosok érdekeinek védelme és artikulálása reményeim szerint az adott településen a közvetlen beleszólás lehetõségét is jelentheti a helyi politikába, s valószínûnek tartom, hogy ha a jelöltállítási mechanizmusban helyt tudnak állni és jelöltet tudnak állítani, akkor elfogadja mindenki azt, hogy õk politizálnak.
(23.10)
Ugyanezt gondolom az összes többi ilyen szervezõdésnek demokratikus intézményként a helyi politikába való bekapcsolódásáról.
A másik témakör - amelyet továbbgondolásra ajánlok - a közhasznúság, illetve a kiemelt közhasznúság fokozata. Úgy gondolom, a közhasznúság kritériuma a nyilvánosságot is jelenti egyidejûleg. Ha ezt nem a kiemelt közhasznúság, hanem a közhasznúság kritériumaként jelenítené meg a törvénytervezet, akkor véleményem szerint már nincs is szükség a különbségtételre.
A kiemelt közhasznúság másik feltételévé emelt közfeladat-ellátás, államtól vagy helyi önkormányzattól átvállalt feladat végzése automatikusan a feladattelepítéssel, együttmûködési megállapodással együtt járna, és ez jelenthetne például akár normatív átadást is. Így nem lenne szükség a két kategória bevezetésére, de a végzett tevékenység mégis minõsítõ szerepet tölthetne be. Tehát a tevékenység önmaga minõsítene, s nem a fokozati besorolás. Látszólag jelentéktelen ez a pontosítás, azonban Gyõrben az érintett szervek képviselõivel való konzultációmon egyértelmûen megfogalmazódott az igény e két fokozat megszüntetésére.
Az összeférhetetlenséget a nonprofit szervezetek esetében is fontosnak tartjuk, azt hiszem, mindannyian, akik érdekeltek vagyunk ezekben az önszervezõdõ társaságokban. Azonban ez nem lehet szigorúbb és bonyolultabb, mint a gazdaság szereplõi számára. Különösen gondot okozónak tartom például a 10. § 1. pontját, és ezt is az alkalmazhatóságát és az ellenõrizhetõség szempontjából. Eszerint közhasznú szervezet megszûnte után két évig nem lehet egy másik szerv vezetõje, tisztségviselõje az, aki olyan szervezetnél viselt tisztséget, amely a köztartozásait nem egyenlítette ki. Gondot számomra az okoz, hogyan lehet ezt kontrollálni. Tudjuk a bíróságok túlterheltségét és az ebbéli gondokat. Nyilatkozattal? Ez egy rendkívül nehezen kontrollálható dolog.
Tisztelt Képviselõtársaim! 1994-es adatok szerint a nonprofit szektor bevételének 30 százaléka gazdálkodásból, 24 százaléka alaptevékenységbõl, 21 százaléka magán- és 21 százaléka állami támogatásból származott hazánkban. A fejlett nyugat-európai országokban a nonprofit szektor bevételeinek 40 százaléka állami és csak 10 százaléka magántámogatás. Hazánkban az alapítványok legjelentõsebb pénzügyi forrásai a magántámogatások; ezért és emiatt tartom rendkívül fontosnak azt, hogy a jövõ évi adótörvényekkel, illetve a jövõ évi költségvetéssel párhuzamosan folyjék ennek a törvénynek a tárgyalása. Az izmosodó önszervezõdések erejét tovább növelhetik a kedvezmények.
Ebben bízva támogatjuk mi is, a szociális munkacsoport is e törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)