LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindig örömmel tölti el az embert, ha a sajtóból értesül, hogy kiváló tanulóink, kiváló gyermekeink különféle nemzetközi és hazai tanulmányi versenyeken nagyszerû eredményeket érnek el, erre rendkívül büszkék vagyunk.
(8.40)
De büszkék vagyunk azokra a pedagógusokra is, akik elõsegítik, hogy ezek az eredmények megszülethessenek, mert a tehetséges gyermekhez tehetséges pedagógusok szükségesek, akik azt a tudásanyagot át tudják adni ezeknek a fiataloknak, hogy ilyen kitûnõen szerepeljenek.
Sajnálatos módon az utóbbi idõben negatív jelzések is érkeznek ugyanazon a sajtón keresztül, amelyek szerint problémák vannak az alapoktatással, problémák vannak a képzéssel, és visszaesett ez a tevékenység, tehát a pedagógiai munka bizonyos hiányosságokat szenved. Én ezzel kapcsolatban szeretnék egy-két dolgot felvetni.
A visszaesés oka elsõsorban a NAT hiányosságaiban kereshetõ, amire ebben a rövid idõben nincsen idõm kitérni, de kereshetõ a pedagógusok túlterhelésében is. Ismert, hogy az oktatási törvényben most emelt óraszámokkal kell a pedagógusoknak oktatni, azonkívül a tanterv elkészítésében is részt vehetnek, mert bár a minisztérium adott ilyen paneltanterveket, de általában egy pedagógus, aki végeredményben egy alkotó értelmiségi, általában szereti ezt a saját ízlése szerint átszabni, hiszen minden iskolának, de minden osztálynak is külön filozófiája van, külön elképzelései vannak a pedagógusoknak, és szeretnék, ha ezek megvalósulhatnának, és ezt az õ tantervükbe beépíthetnék.
Ez rettentõ sok munkát, pluszmunkát okoz a pedagógusoknak, de a legszörnyûbb az, amikor az illetékes bürokraták, részben az önkormányzattól, részben pedig a tisztelt minisztériumból megjelennek, és - tisztelet a kivételnek - nem kis számban nem segíteni jönnek a pedagógusnak, hanem kritizálni, a sok-sok hónap vagy hét alatt elvégzett munkáját lesöpörni, különbözõ okokra hivatkozni, és valószínûleg íróasztalféltés miatt különféle teljesen fölösleges dolgokkal terhelni a pedagógustársadalmat.
Ezek a hölgyek és urak, akikrõl az elõbb szót emeltem, nagyrészt a gyakorló pedagógiában különösebb sikerélményeket nem értek el, és most az ellenõr szerepében, a hatalom szerepében tetszelegnek, és ezzel újabb problémákat és nehézségeket okoznak a pedagógustársadalomnak. Ha most belegondolunk, hogy a pedagógusaink a felsorolt oktatási problémákat és a felsorolt ellenõrzési és revizori problémákat úgy oldják meg, hogy mindezért szerencsés esetben 30-35 ezer bruttó forint illetményben részesülhetnek havonta, akkor azt mondom, hogy a pedagógusaink valóban az elkeseredés végsõ határán vannak.
Az az én kérésem, illetve a Kisgazdapárt kérése, hogy tartsanak ki a pedagógusok, hiszen a pedagógusok kezében van a jövõ, az ifjúság oktatása, az ifjúság nevelése, és ezért ne adják fel, mert hatalmas a felelõsségük. A pedagógusok felelõsek a jövõ nemzetért, a nemzet jövõjéért. Mindenesetre tartsanak ki, mert remélhetõ - és a Kisgazdapárt ebben reménykedik -, hogy jövõre egy új összetételû parlament és egy új összetételû kormány oda fog figyelni rájuk, fontosnak tartjuk az õ szerepüket, és megpróbálunk mindent elkövetni, hogy a helyzetükön mind erkölcsi, mind anyagi téren javítsunk. Addig kérjük, hogy várjanak, és neveljék az ifjúságot, ne engedjék, hogy a híres magyar oktatás, a híres magyar nevelési és etikai kérdések háttérbe szoruljanak amiatt, hogy jelen pillanatban, sajnos, a pedagógustársadalom igen jelentõs része a létminimumon vagy az alatt él. Fenn kell tartani a hitüket, fenn kell tartani a hivatásérzésüket a jövõ magyar nemzedék érdekében.
Köszönöm szépen a szíves türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)