DR. KÁDÁR BÉLA, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy mint a költségvetési bizottság elnöke, megköszönjem Soós alelnök úrnak lovagiasságát az idõ iránti tisztelet kapcsán, és egyszersmind az õ példáját követve én is utaljak arra, hogy nem lehet meglepetés senki számára, hogy a költségvetési bizottság kisebbséget élvezõ tagjai egyhangúlag nem tartják általános vitára alkalmasnak a költségvetés tervezetét.
Ennek fõ okait részben a költségvetésben tükrözõdõ bizonytalansági elemek nagy aránya, részben pedig a költségvetés struktúrájában tapasztalható mozgások jellege adja. Bizonytalansági tényezõ ugyanis az, hogy az államháztartási törvény rendelkezéseitõl eltérõen nincs módunk arra, hogy megismerjük a deficitfinanszírozás módját, a költségvetési szervek létszámkeretét, nincs lehetõségünk arra, hogy hitelesen bemérjük, hogy egyes fejezeti céltámogatásoknál az a bizonyos 40 százalékos túllépési lehetõség, kötelezettségátvihetõség az elkövetkezõ évre milyen hatásokkal jár, milyen mértékû lesz, egyáltalán a jelenlegi kötelezettségekkel összehangolt-e. A jövõ bizonytalansága ez, a jövõbeni hatások ismeretlensége.
Hasonlóképpen aggályosnak tartjuk azt is, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatoknak rendszeresen megjelenõ többletdeficitje vajon nem lesz-e megint csak ismerõsünk a jövõ évben, nem jelentkezik-e egy olyan folyamat, hogy a feladatokkal összehasonlítva alacsonyak a kiadási elõirányzatok a társadalombiztosítási önkormányzatoknál, a helyi önkormányzatoknál, ami a feladatfinanszírozási rendszer kiépítetlensége következtében egy örökösen visszatérõ nyugtalansági elem és forrás, amely a jövõ tervezését természetesen elbizonytalanítja.
Nos, még hozzátehetnénk azt a gondot is, hogy a költségvetés tartalékai az elkövetkezõ évben valószínûleg megint csak a múlt örökségének a kezelését fogják igen magas arányban szolgálni, és nem pedig a jövõ bizonytalanságaival szemben adnak valamiféle védõbástyát. Gondolok például a Budapest Bank-ügy örökségére, amellyel a pénzügyminiszter úr természetesen kénytelen szembenézni. Ezek a tételek gyakorlatilag a jövõt terhelik, a bizonytalanságnak ez a szükségesnél vagy a kívánatosnál jóval nagyobb mértéke, és más oldalról nehezítik, hogy a parlament valóban ellenõrizni tudja a közpénzek felhasználásának a módját.
A költségvetés struktúrája sem mozdul jó irányba, hiszen nem a modernizációt szolgáló pénzügyi transzferek aránya nõ ebben a költségvetésben, amely megint csak a jövõt terhelheti.
Végül pedig, tisztelt Ház - mivel idõm lassan lejár -, szeretnék utalni arra, hogy a 4,9 százalékos deficit-elõirányzat a GDP százalékában lényegében a változatlanságot jelenti a folyó évi költségvetéssel szemben, és elgondolkodtató, hogy egy jó gazdasági konjunkturális évben, mint amilyennek 1998 nemzetközileg és belföldileg ígérkezik, vajon jó költségvetési teljesítmény-e az, ha ugyanannyi a deficit-elõirányzat, mint az elõzõ, konjunkturálisan kétségkívül rosszabb évben. Ez azért a választási év költségvetésével kapcsolatos feltételezéseket sajnos nem cáfolja.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)