MÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A költségvetés minden egyes esetben, minden évben az adott kormány, illetve a kormánykoalíciót alkotó pártok társadalomképének, gazdaságpolitikájának egyfajta tükre, ezért egy ciklus negyedik évében mindenképpen átfogóan kell megnézni a ciklus alatt folytatott gazdaságpolitika következményeit és az abba illeszkedõ költségvetést.
Elõször is onnan kell kiindulnunk, hogy 1994-ben 3 százalékos volt a gazdasági növekedés ebben az országban. Az ezután hozott kormányzati intézkedések révén két évig stagnálás volt ebben a gazdaságban, és a két év alatt a relatív helyzetünk a régión belül is jelentõsen romlott. Tehát a szükséges intézkedések megtétele, illetve bizonyos korrekciók helyett a kormány olyan irányváltásra határozta el magát, ami a gazdasági téren összességében rendkívül visszavetette a magyar gazdaságot.
A gazdaságban ugyanis benne van a gazdasági növekedés, és látni kell, hogy a gazdaság egy olyan élõ organizmus, amely hasonlatos ahhoz a fûhöz, amit ha lebetonozunk is, de kinõ, mert élni akar. Nos, a gazdaság is így akar élni és növekedni. Ez a növekedés ma már érzékelhetõ. De az, hogy a gazdasági növekedés ma már érzékelhetõ, nem feltétlenül a kormányzati lépések sikere, hanem bizonyos értelemben a kormányzati lépések ellenére lép fel ez a gazdasági növekedés. A kormányzat lépései nem minden esetben vagy alapvetõen nem szolgálták a gazdaság növekedését.
Ha már nõ a gazdaság, akkor az az alapvetõ kérdés, hogy az 1998. évi költségvetés mennyiben szolgálja ezt a gazdasági növekedést. Képviselõtársaim már beszéltek arról, hogy a költségvetési hiány mintegy 130 milliárd forinttal nõ az idei évi tervezetthez képest. A kiszorító hatás következtében ez önmagában is jelent bizonyos problémát, de nem mindegy az, hogy az a hiány minek következtében lép fel. Ez a hiány nem a beruházások növekedésében, nem a gazdasági növekedés ilyen értelemben vett állami segítésében nyilvánul meg, hanem más típusú kiadásokban. Itt részben vitatkoznom kell a pénzügyminiszter úrral, és nemcsak nekem, hanem független elemzõk is azt állapítják meg, hogy az állami beruházások a jövõ évben reálértékben csökkennek. Lehet, hogy ez meteorológiai eltérés, de azt gondolom, hogy ennek a véleménynek mindenképp hangot kell adni. Tehát az állami beruházások tekintetében csökkenés lép fel.
Az infláció tekintetében ma fennálló helyzet jövõre is komoly veszélyfaktor. Nemcsak hazai elemzõk, de külföldi intézmények is azt mondják, hogy nem tartható a kormány jövõ évi inflációs prognózisa - sajnos, ezt el kell mondani -, ami azt is jelentheti, hogy az a nyugdíj- és reálbér-növekedés, ami jövõre tervezve van, nem biztos, hogy megvalósul, hiszen az infláció - mint az elmúlt években is - könnyen lehet, hogy jövõre is megeszi az a tervezett nagyobb nyugdíjemelést és bérnövekedést, amit a kormány a költségvetésében beterjesztett.
Hogy végérvényesen túl vagyunk-e a problémákon, erre a pénzügyminiszter úr kétfajta jelzést is tett. A végén, utolsó gondolatában ezt egy kicsit megkérdõjelezte, de mondandója elején nagyon biztosan állította, hogy most már végérvényesen túl vagyunk a problémákon. Ilyet nem szabad kijelenteni, hiszen bármi történhet a közeljövõben vagy a késõbbiekben. Végérvényesen biztos, hogy nem vagyunk túl a problémákon, jöhetnek még egyéb problémák is. Ugyanakkor jelezni szeretnék egy frissen megjelent adatot: a külkereskedelmi mérleg augusztusban 411 millió dollárral emelkedett, és a fizetési mérleg nettó pozíciója egy hónap alatt 31,25 százalékkal romlott. Tehát vannak még olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy a kormányzat túlzott optimizmusa nem feltétlenül megalapozott, és még léphetnek fel problémák.
Ha az 1994-98-as folyamatot együttesen nézzük, akkor meg kell állapítani, hogy a reálbércsökkenés összességében közel 20 százalékos, a nyugdíjak reálértékvesztése pedig 15 százalékos volt. Nem is beszélve a gyermektámogatásról! Bár örömmel fedezem fel, hogy a kormánykoalíció pártjai - az MSZP is és az SZDSZ is - az elkövetett restriktív lépések után végre nyitottak a gyermektámogatás finanszírozására és pozitívabb megoldására.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)