DR. TAKÁCS IMRE, a számvevõszéki bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A számvevõszéki bizottság október 8-án elemezte a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetési törvényjavaslatát, valamint az ezen javaslatot vizsgáló számvevõszéki megállapításokat. A bizottság 9 igen és 2 nem szavazattal általános vitára ajánlotta a javaslatot, de a vita során megállapítottuk, hogy nem helyénvaló az, ha a költségvetési törvény kapcsán sok más törvény módosítását is megvalósítják. A bizottság rámutatott arra, hogy a jövõben az önkormányzatok finanszírozását megalapozottabbá kell tenni, valamint az államháztartási reformot fel kell gyorsítani.
Az ülésen ezen napirendi témánál csak egy ellenzéki képviselõ volt jelen, aki az 1998. évi költségvetést választási költségvetésnek minõsítette. A vitában rámutattunk arra, hogy az 1994. évi költségvetés valóban választási költségvetés volt, hiszen az megalapozatlan reálbér-emelkedést, valamint 4 milliárd dollár folyó fizetésimérleg-hiányt eredményezett. A 4 milliárd dollár természetesen akkor érthetõ, ha tudjuk azt, hogy 1992-ben csak 0,3 milliárd, 1993- ban 3,5 milliárd dollár volt a fizetési mérleg hiánya, és így a 4 milliárd már mond valamit.
Az 1995-tõl bekövetkezett gazdasági megszorítások 1997-re már olyan eredményeket biztosítottak, amelyek lehetõvé teszik a reálbér és a fogyasztás növekedését is. A költségvetésben a folyó bevételek már meghaladják a folyó kiadásokat, ugyanakkor az ország eladósodása is csökken, hiszen 1993 és 1995 között a központi költségvetés bruttó adósságának aránya a GDP-hez viszonyítva 86 százalék volt.
(10.40)
Ez az 1997. év végére várhatóan 69 százalékra csökken, mint ahogy miniszter úr is ezt már megemlítette. Emellett az adósság szerkezete is megváltozott. A bizottsági ülésen megállapítottuk, hogy a gazdaság versenyképességének javulása megalapozza az egyensúlyjavító növekedést, de legalább ilyen fontos az a tény is, hogy a magyar gazdaság a passzív alkalmazkodásról az aktív alkalmazkodás folyamatára tért át, vagyis a problémákat nem csoportosítjuk egyik helyrõl a másikra, hanem megoldottuk, illetve megoldjuk azokat. Ez természetesen sok áldozatot követelt a nemzettõl, de a gazdaság gyógyulása bekövetkezett. A magyar nemzetgazdaság az információs társadalom küszöbére érkezett, hiszen jelentõs változások következtek be a gazdaság szerkezetében, számottevõen fejlõdtek az információs szektorok. Megnõtt a szolgáltató ágazatok aránya, amelyek nem olyan piacérzékenyek, mint a hetvenes és a nyolcvanas évek ágazatai voltak.
A kormány fiskális intézkedései is megteremtik a lehetõségét a reálbér, a fogyasztás növekedésének, mert az adójóváírás növekedése, a nyugdíjjárulék 25 százalékos adókedvezménye 15 milliárd, illetve 40 milliárd forinttal növeli a lakosság jövedelmét. Nem eredményezheti ez a folyamat a háztartások számára - más kedvezõ intézkedésekkel együtt - az infláció gerjesztését, ugyanis a közgazdaság-tudomány bebizonyította, hogy nominálbér-emelkedéskor nem nõ az általános árszínvonal akkor, ha a gazdaság névleges béremelkedésével arányban van a mobilizálható kapacitástöbblet, és a piac résztvevõi gyorsan reagálnak a szükségletek változásaira. Ezek a feltételek a magyar gazdaságban jelen vannak.
1998-ban a beruházások várható felfutása is alátámasztja a gazdasági növekedést. Ezt megalapozza a több mint 2000 milliárd forintos nettó megtakarítás, valamint az a tény, hogy a vállalkozók számára kedvezõen alakulnak a profitkilátások, és csökken a hitelkamatláb is. Szikrányi Attiláék vizsgálata egyértelmûen ezt igazolja.
Végsõ soron az 1998. évi költségvetés nem választási költségvetés, hanem egy olyan választási év költségvetése, amelyet a gazdaságban kialakult kedvezõ változások alapoznak meg. (Taps.)