DR. GYURICZA BÉLA, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Talán annyival pontosítanám, hogy Póda képviselõtársam volt jelen a bizottsági tárgyaláson, és a felhatalmazással a távollétem miatt õ rendelkezett, következésképpen a két ellenszavazat Póda képviselõtársamé és az enyém volt. Röviden engedjék meg, hogy indokoljam, az általános vitával kapcsolatosan nekünk milyen gondunk vetõdött fel.
Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a '98. évi költségvetésben a kormány a védelmi kiadások tekintetében három célt határozott meg.
Az egyik cél, hogy prioritást ad és prioritásban kezeli az elmaradt szolgálati törvénybõl adódó illetményeket;
2. a honvédelemre háruló nemzetközi feladatokat, amelyek kétrétûek, tehát nemcsak az európai integrációval és a NATO-csatlakozással függenek össze, hanem a fegyveres erõk felkészítésével is; végül
3. a légvédelem korszerûsítésének biztosítását.
A három célból ez a költségvetés kettõt eleve nem biztosít, csak a harmadikat teszi lehetõvé. A bizonyításra engedjék meg röviden, hogy akkor, amikor az 1997. évi dologi kiadásoknál 7 százalékkal kevesebb van 1998-ra, akkor azt hiszem, irreális volna azt mondani, hogy a honvédségi mûködés ezzel biztosított. Kereken 4 milliárd forintot vett el a kormány a dologi kiadásból és tett az úgynevezett személyi területre, hogy a szolgálati törvény részbeni teljesítéséhez 5 milliárd forinttal rendelkezzen.
A következõ, hogy a költségvetés úgy fogalmaz, hogy az 1998. évi költségvetésrõl szóló törvénynél felhatalmazást ad a tárca vezetõjének arra, hogy a haderõ-átalakítással összefüggõ szervezeti intézkedésekre tekintettel a fejezetcímek, alcímek kiadásai, bevételi elõirányzatai, illetõleg a címeken belül kiemelt elõirányzatok a pénzügyminiszter egyetértésével egymás között átcsoportosításra kerülnek. Itt 3500 fõrõl van szó, amelyet nem sikerült az Országgyûlés határozatához viszonyítottan teljesíteni, és ez az a tulajdonképpeni 4 milliárd forint, amely egészen 1998 végéig szükséges, hiszen a honvédség mûködése másképp nem biztosított.
Végül pedig azt semmiféleképpen nem lehet elfogadni, hogy a dologi kiadások mintegy 20 százalékos reálértékvesztésében az élelmezésnél és a ruházatnál olyan komoly problémák jelenjenek meg, mint ami a törvénytervezetben is van.
Talán befejezésül, tisztelt képviselõtársaim, azt hiszem, meggyõzõ lesz, hogyha a törvénytervezetbõl idézem a végkövetkeztetést, amelyet mindkét miniszter úr aláírt: "A '98. évi költségvetésben a személyi állomány élet- és munkakörülményei a '97. évihez viszonyítva csak minimális mértékben csökkenjenek. Fennmaradjon az átalakított haderõ '99-tõl történõ fejlesztésének alapvetõ feltétele, szélesedjen a személyi állomány, illetve a szervezési feltételek biztosítása a NATO- csatlakozáshoz." Sajnos ez a költségvetés ezt így, ahogy a célok megfogalmazódnak, nem teszi lehetõvé.
Végül az utolsó érvünk az volt, hogy mindezek, amelyek most tervezettek a '98. évi költségvetésben, ennél a kategóriánál, tehát a védelmi kiadásoknál is újabb ellentmondásokat gerjeszt, amelyeket elviselni már nem lehet. Mindezt áttenni 1999-re, szerény véleményem szerint nem elég átgondolt.
Mindezek figyelembevételével általános vitára nem tartottuk alkalmasnak.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)