MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási bizottságban élénk vita alakult ki az 1998-as költségvetés foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó számai kapcsán, a kormány jövõ évi tervei kapcsán. Nagyon sajnálom, hogy a Munkaügyi Minisztérium sem miniszteri, sem államtitkári szinten ezen a vitán nem vesz részt, pedig azt gondolom, hogy számos vonatkozásban érdemes lenne odafigyelni a véleményekre.
Jómagam öt pontban sorolom fel azokat a kifogásokat, azokat az észrevételeket, amelyeket a bizottság kisebbségének tagjai, de még a többségbõl is számosan megfogalmaztak a jövõ évi folyamatokkal kapcsolatos kritikaként.
Az egyik, amire már a képviselõtársnõm utalt, a foglalkoztatáspolitikai irányelvek hiánya. Azt gondolom, hogy egy tárca akkor vághat neki felkészülten egy következõ évi költségvetésnek, ha ahhoz kapcsolódó stratégiával rendelkezik, tehát megfogalmazza a változó körülményekre azokat az elképzeléseket, amelyeket õ maga a következõ év kapcsán prioritásként, célként megfogalmazni kíván. Nagyon sajnáljuk, hogy a Munkaügyi Minisztérium ezen a téren nem mutatkozott kellõen felkészültnek.
A másik konkrét probléma a Munkaerõpiaci Alap korábbi szufficitjének sorsa. Szabó Rudolfné, SZDSZ-es képviselõtársam vetette fel ezt a kérdést. Azt hiszem, a bizottságban ez többségi álláspontként megfogalmazható, hogy mindannyian aggódunk a szufficit sorsának rendezése kapcsán, és szeretnénk - mivel ez a pénz foglalkoztatáspolitikai célokra lett beszedve -, ha ennek a pénznek a sorsa alapvetõen ezen célt szolgálná, tehát a munkanélküliség csökkentését, ami, azt gondolom, hogy Magyarország gazdaságának egésze szempontjából az egyik legfontosabb célként kell hogy megfogalmazódjon.
(11.50)
Harmadsorban egy hét alpontból álló problémaköteget sorolnék fel, amelyek összességükben a munkanélküli-ellátásokban lévõ folyamatok belsõ problémáit jellemzik.
Az elsõ: a juttatások elértéktelenedése, tehát a korábbi járadékok és folyósítások reálértékének jelentõs, drasztikus csökkenése figyelhetõ meg.
A másik problematika a jogosultságok hozzáférhetõségének lekorlátozódása. Tehát manapság már egyre kevesebb ember tud csak a munkanélküli-ellátásokhoz hozzáférni, hiszen nem jogosult már, ugyanakkor a foglalkoztatottak száma nem nõ a magyar gazdaságban, a munkanélküliek ilyen értelemben elkerülnek a regisztráltak körébõl, és kikerülnek a kormány látókörébõl.
Harmadsorban: megszûnt az a korábbi állami támogatás, ami az aktív foglalkoztatáspolitikát segítette, támogatta, tehát megszûnt annak a prevenciós eszköznek ilyen értelemben állami támogatásban nyújtása, amely a munkanélkülivé válás esélyét csökkentené.
A harmadik: a bevételeket magas szinten tervezik, és ez nem jár együtt azzal, hogy a biztosítási rendszer révén a járulékokat, az élõmunka költségeit csökkenteni lehetne. Azt gondolom, szükséges lenne az adók és a járulékok csökkentése, és ebben az esetben a foglalkoztatási pénzek tekintetében megvan erre a lehetõség, amivel a kormányzat nem élt.
Harmadsorban a képzésben regisztrált keresetpótló juttatásokat átsorolták az aktív körbõl a passzív körben finanszírozott pénzek közé, ami továbbra is manipulálja a korábbi statisztikákat.
Szintén ilyen típusú dolog a közmunkák dolga, amit ma úgy veszünk, mintha ezek nem lennének munkanélküliek, a regisztrált körben sincsenek benne, eközben pedig ténylegesen munka nélkül vannak, és csak egy átmeneti ellátásban részesülnek.
Utolsóként a döntések centralizálásáról, amire korábban már többször felhívtuk a figyelmet. Nem akarom nagyon ragozni, nagyon hosszan sorolni a problémákat, azt gondolom, ezek mind élõ problémák a foglalkoztatáspolitikai témakörben, tehát a kormányzat ilyen irányban számos mulasztást követett el.
Azonkívül meg kell hogy állapítsuk - és erre az Állami Számvevõszék jelentése és a jelen levõ képviselõje is ráirányította a figyelmet -, hogy az a több mint 100 milliárdos alap, amely ma Munkaerõpiaci Alapként szerepel az elkülönített állami pénzalapok között, nincs kellõen megindokolva, tehát nincsen olyan érvanyag mögé téve, amellyel például az ÁSZ és mi, ellenzéki képviselõk is megfelelõ módon tudnánk értékelni az alap mûködését. Azt gondoljuk, hogy ezen a téren a konklúziókat mindenképp le kell vonni, és a késõbbiek során ezen mulasztást pótolni kell.
Ötödik pontként mindenképp szeretném kiemelni azt, hogy az elmúlt négy évben ezen kormányzati ciklusban, tehát a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége koalíciójának ideje alatt a munkanélküliség költségei, állami ráfordításai drasztikusan csökkentek, miközben a probléma nem csökkent; 10 százalékos munkanélküliséggel állunk szemben, és a foglalkoztatási adatok azt mutatják, hogy a magyar gazdaságban foglalkoztatottak száma nem nõtt az elmúlt idõszakban, hanem az elmúlt négy év alatt még tovább csökkent.
A munkanélküliség kezelési költségei az 1993. bázisévhez képest, amikor is a GDP 2,94 százalékát, tehát közel 3 százalékát fordították rá... - ma már közel 1 százalékra csökkent ennek a részaránya, tehát egyharmadára.
Összesen 10 perc van egyébként, elnök asszony, a két vélemény elmondására, tehát azt gondolom, mivel a többségi vélemény elmondása nem vett igénybe 5 percet, van idõm elmondani ezeket az észrevételeket.
Tehát a munkanélküliség kezelési költségei egyharmadára csökkentek az elmúlt négy év alatt, és ha az aktív eszközöket nézzük, ami a GDP- nek 1993-ban a 0,61 százalékát jelentette, '96-ban ez már csak 0,31 volt, tehát a felére csökkent három év alatt. '98-ra további csökkenést figyelhetünk meg, tehát a kormányzatnak az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre fordított kiadásai 1998-ra mintegy felére csökkennek az 1993-as, korábbi ciklus utolsó teljes évében adódó bázisévhez képest. Azt gondolom, ezekkel az adatokkal mi, akik a munkanélküliség csökkentését egyik központi kormányzati célként kell hogy megfogalmazzuk, nem érthetünk egyet, és nem fogadhatjuk el, tehát az 1998-as költségvetés a foglalkoztatáspolitikában, a munkanélküliség csökkentésében messze nem teszi meg azokat a kívánatos lépéseket, amelyeket szükségesnek tartunk.
Éppen ezért a bizottság kisebbségi véleménye egybehangzóan nem tartja elfogadhatónak a jövõ évi költségvetés ez irányú elgondolásait. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)