KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés kulturális és sajtóbizottsága 1997. október 8-án megtárgyalta a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésérõl szóló T/4832. számú törvényjavaslatát, és azt 12 igen és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.
Bizottságunk különös figyelmet fordított a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió mûködtetésével, finanszírozásával kapcsolatos szándékokra és elképzelésekre. Az elõterjesztésbõl, valamint a Pénzügyminisztérium jelen lévõ szakértõjétõl megtudhattuk, hogy a médiatörvény által meghatározott költségvetési kötelezettségeket ez a költségvetés csak részben, 75 százalékos mértékig vállalná az érintett közszolgálati intézmények finanszírozásával kapcsolatban.
Ezzel kapcsolatosan újraértékeltük a médiatörvény 75. §-ának (1) bekezdését, amely így hangzik: "Az állam a központi költségvetés Országgyûlés fejezetében a részvénytársaságokat a közalapítványok útján a mûsorterjesztési költségeknek megfelelõ összegû támogatásban részesíti." A törvény eme megfogalmazása egyértelmû. Az állam köteles teljes mértékben átvállalni a mûsorterjesztés költségeit. Itt tehát arról lenne szó, ha ez nem történik meg, akkor egy kétharmados törvény bizonyos rendelkezéseit egy feles törvénnyel kellene módosítani. Úgy gondoljuk, mindenképpen szerencsés volna az ilyesminek az elkerülése. Ezért a kulturális és sajtóbizottság e tekintetben egyhangú döntéssel azzal az ajánlással fordult a pénzügyi kormányzathoz, amit meg is fogalmaztunk írásban. Engedjék meg, hogy ezt az ajánlást a bizottság nevében ismertessem.
Tehát a bizottság azt kérné, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió részvénytársaságok mûsorterjesztési költségeinek teljes összegét, 100 százalékát biztosítsa a költségvetés, amint azt a rádiózásról és televíziózásról szóló '96. évi I. törvény eredetileg elõírja, és azt az Állami Számvevõszék jelentése is megerõsíti.
Mivel itt hivatkozás történik az Állami Számvevõszékre, szeretném azt is röviden ismertetni, hogy az Állami Számvevõszék a kulturális és sajtóbizottsághoz intézett, '97. szeptember 25-ei keltezésû levelében nyomatékosan fölhívja a kulturális bizottság figyelmét - szó szerint idézem - a következõkre: "A médiatörvény maradéktalan végrehajtása érdekében még megteendõ kormányzati intézkedések közül a közszolgálati mûsorszolgáltató részvénytársaságokat terhelõ mûsorterjesztési költségek teljes fedezetének állami biztosítását tartom kiemelt jelentõségûnek." Így szól tehát az Állami Számvevõszék följegyzése, illetve intelme a kérdéskörrel kapcsolatosan.
Bizottságunk tehát - egyetértésben a törvénnyel és az Állami Számvevõszék pénzügyi gazdálkodási ellenõrzésérõl összeállított összefoglalójával - kéri, hogy olyan megoldást találjon a pénzügyi kormányzat, hogy a finanszírozás lehetõleg normatív és mechanikus legyen, elkerülendõ minden találgatást és félreértést.
(12.00)
A második ajánlásunk - amelyben a bizottság valamennyi tagja szintén közös nevezõre jutott - a Duna Televízió mûködésével, mûködtetésével kapcsolatos. Engedjék meg, hogy egy kicsit részletesebben vázoljam, körülbelül mirõl is van szó.
A médiatörvény 84. §-a a televízió- és rádió-elõfizetési díjak felosztásáról rendelkezik oly módon, hogy a Magyar Televíziót megilleti 50 százalék, a Magyar Rádiót 28 százalék, a Duna Televíziót pedig 14 százalék az elõfizetési díjakból. Amikor tavaly elemeztük a közszolgálati intézmények mûködési feltételeit, világossá vált, hogy a Duna Televízió ezzel a 14 százalékos átutalással nem tud folyamatosan mûködni, ezért egy másféle, ideiglenes megoldáson próbáltunk gondolkozni. Tavaly a megoldás úgy alakult, hogy a Magyar Televíziót megilletõ 50 százalékot 10 százalékkal csökkentettük, ezt a 10 százalékos összeget átutaltuk a Duna Televíziónak, és így a Duna Televízió egy megközelítõleg - minimálisan szükséges - 5 milliárdos keretbõl volt képes gazdálkodni. Ahhoz, hogy ez ne zavarja meg a Magyar Televízió gazdálkodását, fel kellett szabadítanunk a reklámkorlátozásokat, és ebben az esztendõben ez még megoldotta a Magyar Televízió belsõ egyensúlyát. Jövõre azonban ez az út már nem járható. Tudniillik kialakultak a duális televíziózás feltételei, és a kereskedelmi televíziók nyilvánvalóan a reklámnak nagyobb részét viszik el jövõre, mint az idén, ezért tehát megismételni a tavalyi ideiglenes kényszerlépéseket nem volna szerencsés.
Ugyanakkor valamilyen formában gondoskodni kell a Duna Televízió mûködésérõl. Ezért bizottságunk a következõképpen gondolkodik errõl:
Mivel a Duna Televízió abból a sajátos magyar történelmi helyzetbõl eredezteti legitimációját, hogy minden harmadik magyar honfitársunk az ország határain kívül él, s mivel a magyar alkotmány elõírja, hogy a határainkon kívül élõ honfitársaink kulturális és információs ellátásáért az anyaországot felelõsség terheli, ez az, ami életre hívta a Duna Televíziót mint intézményt.
A médiatörvény jelenleg is rendelkezik olyan passzusokkal, amelyek szociális alapon központi pénzekbõl pótolnak bizonyos üzemben tartási díjakat. Ismeretes ez, nem akarom ezzel az idõt húzni, csak megemlítem, hogy bizottságunk arrafelé keresgéli a normatív megoldást, hogy a határainkon kívül élõ magyar honfitársainkra háruló esetleges - elméletileg elképzelhetõ, de gyakorlatilag nem behajtható - elõfizetési díjat az anyaország a központi költségvetésébõl váltsa meg. Arról van itt szó, hogy sem az erdélyi, sem a kárpátaljai, sem a felvidéki, sem a délvidéki magyarokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy elõfizetési díjat fizessenek a Duna Televíziónak.
Összefoglalván: úgy gondoljuk, hogy valamennyi párt - kormányoldal és ellenzéki oldal - teljes mértékben egyet tudna érteni azzal a felfogással, hogy mint tisztességes, erkölcsileg és nemzeti tekintetben is közösen vállalható lépésként egy parlamenti döntéssel megváltanánk a határainkon kívül élõ magyarságra esetlegesen nehezedõ elõfizetési díjat. Ez tehát a javaslatunk 2. pontja.
Végül még nagyon röviden arról szólnék, hogy a Magyar Rádió két mûvészeti együttesének - a zenekarnak és a gyermekkarnak - a mûködtetését a médiatörvény csak feltételes módban jelöli. Kérjük, hogy ezt, mint tavaly, az idén is biztosítsa a költségvetés.
Legvégül pedig - azt hiszem, korrekt módon próbálom összefoglalni a kulturális bizottságban elhangzott észrevételeket - általában az a véleményünk, hogy ne a médiatörvény ellenében és a médiatörvény mellett próbáljunk megoldásokat keresni, hanem a médiatörvény tiszteletben tartását tûzzük ki célul kormányoldalról is és az érintett intézmények oldaláról is. Reméljük, hogy a módosító indítványokkal mindez megvalósítható.
Köszönöm a szót. (Taps.)