LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormányzat és ellenzék kemény vitáitól, küzdelmétõl hangos Országgyûlés életében kivételes pillanat volt az, amikor egy ellenzéki képviselõ határozati javaslatát fogadta el a Ház. Bár kemény vita, bizottsági vita elõzte meg, jómagam is, illetve mi is módosítottunk álláspontunkon, és ennek eredményeképpen két esztendõvel ezelõtt, éppen 1995 októberében az Országgyûlés elfogadta a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása ügyében javasolt országgyûlési határozati javaslatot.
(14.50)
Két esztendõ telt el, és újra idõszerû, hiszen a költségvetés tételsorában azt olvasom, hogy a Duna-Tisza közi hátság vízpótlására 350 millió forintot szánnak. Minden bizonnyal össze lehet még szedni ennyi vagy annyi millió forintot, de ez nemcsak az én kérdésem, hanem a térség négy megyéjének, önkormányzatainak, az ott élõ több mint 800 ezer embernek a kérdése az, hogy mi lesz a vízpótlás ügyében.
Az a cselekvési program, amelynek elkészült egy vázlatos tervezete, megvalósulhat-e, mikor valósulhat meg?
Valóban arról van-e szó, amit rebesgetnek, amit két esztendõvel ezelõtt kérdésként is föltettem, hogy a tárcaközi egyeztetés zavarai bizony tehetetlenséget okoznak; és nemcsak a pénzhiány miatt, hanem jobb együttmûködésre volna szükség a tárcák között?
Államtitkár Asszony! Nemcsak én, de nagyon sokan várjuk a válaszát. Köszönöm.