DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Nem elsõ alkalom, hogy itt beszélgetünk a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának problémakörérõl. Képviselõ úr is tudja, hogy a homokhátság vízpótlásáról az országgyûlési határozatot követõen született egy kormányhatározat is, ami alapján elkészült a cselekvési program, ami nagyrészt a csapadék helybentartására irányuló vízimunkák monitoringhálózatának bõvítését tartalmazza, és ez beterjesztésre került a környezetvédelmi bizottsághoz: a bizottság már kétszer foglalkozott vele.
Ebben az évben - és vissza kell nyúlni a jövõ évi költségvetés elõirányzatai elõtt - a belvízcsatornák tározásra alkalmassá tételére 320 millió forintot fordítottunk, és folyamatban van a monitoringhálózat bõvítése is, és azt gondolom, hogy a képviselõ úr is egyetért azzal, hogy elsõsorban az ok-okozati problémák megszüntetésével foglalkozunk. Elsõsorban az okkal kell foglalkoznunk, tehát azokkal a kérdéskörökkel, amelyek a víz helybentartását biztosítják.
A környezetvédelmi tárca részt vesz a megfigyelõhálózat fejlesztésében, gondoskodik arról, hogy feltárásra kerüljenek azon térségek területrendezési körülményei, ahol a vízvisszatartás lehetõségei adottak, s ezen kívül hatásvizsgálat is készül a térség területrendezési körülményei tükrében, ahol a Duna és a Tisza-csatorna vízpótlása mezõgazdasági, hajózási, idegenforgalmi hatásainak vizsgálata történik.
Egy alkalommal beszélgettünk már arról, hogy ez összefüggésben van az Alföld-programmal is, és ha az 1998-as költségvetésnek ezeket a tételeit nézem, akkor az erõforrások nemcsak abban a 350 millió forintban találhatók, amit a képviselõ úr is említett, hanem 260 millió forint síkvidéki vízrendezés-fejlesztés is rendelkezésre áll, s az Alföld-program 200 millió forinttal jelentkezik a környezetvédelmi tárca egy során.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)